Nincs saját weboldala. Anyakönyvezett nevét nem ismerik. Egy rajongója szerint nem is valós személy, csupán a tökéletes fotós ideája. Azonban követői egyetértenek abban, hogy érdekes életet él és furcsa arcokba ütközik. Elmo Tide fotóin Amerika valódi arcai.

Alternatív művészeti blogok válogatnak fotóiból, kérdésük mindig ugyanaz: Ki a csuda Elmo Tide? Flickr oldalán osztotta meg képeit, kedvelői küldetésnek vélik a munkáját. Nem hirdeti magát, nem dől hozzá a lé, mégis hírnevet szerzett.

Fotóin a mocskos világ és nosztalgia keveredik a lappangó hétköznapokkal. "Robert Frank és Fellini karneválra megy." - így jellemezte stílusát az NPR riportere. Kutatómunkával sikerült email címet találnia Elmohoz. Viszont a beszélgetés nem hozott sok sikert:

NPR: - Ki az az Elmo Tide és miért ez a titokzatosság?

- Elmo Tide árnyékban él és megbánást gyakorol.

NPR: - Van visszatérő álmod? Rémálmod? Mi zajlik benned?

- Elmonak voltak álmai. Szenvedély és félelem között mozogtak, de irónikusnak nevezték őket. Bennük Elmo tökéletesnek érezte magát. Viszont ébren lehetetlen volt megvalósítani őket.

NPR: - Van irodai munkád?

- Az irodai munka hasonló az orr-vagy mellplasztikához. Boldogtalanok vagyunk azzal a személlyel akik vagyunk ezért egy másik teremtmény mögé bújunk. Készítettem gyufásdobozból és 4 véres fogvájóból egy kis asztalkát. A mellényzsebemben hordom. A gyufásdobozban van egy apró könyvecske, klasszikus arab nyelven íródott, nem értem. Nem tudom elolvasni.

NPR: - Amikor kicsi voltál, mi akartál lenni felnőtt korodban?

- Fel akartam nőni, hogy újra fiatal legyek. Vagy tüzet okozzak. 

Elmo képeit Valódi Amerika névre keresztelte a közönség.

Elmo Tide 

Vizsgálatok szerint a meleg ülőfürdő árt a spermáknak. Persze a férfi fürdőzhet forró vízben, csak kakaót kell inni. Megtaláltuk a herék védelméről szóló irodalmi párbeszédet:

- Miért nem jó a heréknek a forró fürdővíz?

- A heréknek nem jó a meleg, azért kerültek a testen kívülre.

- És "ez"?

- Az más miatt van kívül.

- És a herék miért nem szeretik a meleget?

- Gondolj bele, mi történik a tejjel, ha nagyon felmelegítik!

- Kakaó lesz belőle és megiszom.

 

Netgyerek / Értekezés a fehérjekicsapódásról

 

Netgyerek, a grafomán kliensvadász

Kép: Kerry Skarbakka / A szabadeső férfi (Az arizonai fotós nem kisebb őrültségre vállalkozott, mint saját magának fotózása nagy esések közben. Chicagoban bemutatott képei sokaknál kiverték a biztosítékot. No persze nem a művész csonttörése miatti aggodalomtól, hanem a World Trade Center 9/11 tragikus ugróinak ezen képekkel párhuzamba állításától. Szerintünk ez még betegebb, mint Skarbakka ötlete.

Tervei között szerepel a magyar állampolgárság megszerzése és a Magyarországra költözés. Magabiztosságot kap a jó kritikától, a rosszat pedig építő jellegűnek találja. Vidám személyiség, de csak fájdalmas gondolatok leírása után érzi könnyebbnek magát...

Éltem megaláztatásban, földbe taposva,

De mégsem könyörögtem térden állva.

Magányosan mély depresszióba estem,

Arcomra eltorzult fekete mintákat festettem.

Mintha egy sötét démon megszállta volna a lelkemet,

De legbelül tudtam, hogy le kell győznöm kínzó félelmemet.

 

 

Álarcos emberek hazugsággal etettek,

Hátam mögött irigy szemek figyeltek.

Késsel kegyetlenül hátba szúrtak,

Vérző sebeim idővel begyógyultak.

Kiáltottam s közben a pokol tűzében égtem,

Testemet már régen hallottnak hittem.

 

 

Lőrinc Tianna / A múlt színei II. (Részlet)

"Mindig is szerettem a verseket, de régen egyszer sem jutott eszembe, hogy magam is foglalkozhatnék versírással. Hat éve írtam az elsőt. Szerb középiskolába jártam, így  párat átfordítottam szerbre kíváncsiságból. Viszont a rímeknél elakadtam. Ugyan volt nyelvi segítségem, de a szerb verseimet  valahogy nem éreztem teljesnek. Szóval  maradt csak a magyar. Bár vidám személyiség vagyok, mégis szomorúságról, fájdalomról szólnak a verseim. Ettől lélegzek fel." - meséli Lőrinc Tianna, a közgazdasági végzettségű fiatal hölgy.

Kapni hideget, meleget

Akár negatív, akár pozitív kritika éri, mindkettőnek örül. Előbbiből tanulni próbál, utóbbi pedig erőt és magabiztosságot ad számára. "Páran mondogatták, hogy próbálkozzak szerelmes és vidámabb hangvételű versekkel is. Bíztatnak, lelkesítenek, ne hagyjam abba az írást. Kitartó munkával talán egy nap kezemben tarthatom a saját kötetemet, azonban az, hogy ez a szakmám is legyen, elég nehéz megvalósítani. Lehetőségem sincs és mint költő csiszolódnom is kell."

Megérezte, hogy már nincs sok hátra,

Sóhajtása ráragadt sima arcára.

Nem volt ereje megmozdulni sem,

Mintha láncok szorítanák feszesen.

 

Ágyában feküdt békés halálra várva,

Könnyektől vér eres szemeit a mennyezetre tárta.

Elképzelte élettel teli énjét,

Az emlékek halk zenéjét.

 

Mosolyog. A szeme úgy maradt.

A lelke lassan a fény felé haladt.

Csukd le szemeit, ő is ezt akarja

 

És így olyan mintha aludna. 

 

Lőrinc Tianna / Mintha aludna 

Még nincs veszve minden

Tianna szerint manapság már nem divat a fiatalok körében a költészet. Kevesen vannak, akik űzik, még kevesebben, akik olvassák. Holott az a sok gondolat, tett, emlék amit papírra vethetünk, évek múltán is örömmel tölthet el bennünket. "Újra olvassuk és büszkén kijelenthetjük gyermekeinknek, unokáinknak, bárkinek, hogy ezeket a sorokat én írtam. Nincs is jobb érzés, amikor látom a szemekben a tetszést, megértést és támogatást."

"Ekkor tudom, hogy még nincs veszve minden és van rá esély, hogy mi költők, akik kevesen maradtunk, ne vesszünk el és folytassuk tovább, mert megéri."

 

Lőrinc Tianna

Mindenki dús vacsorára vágyik. Urak így jutnak el az ágyig. Megtaláltuk a kortárs szexmunkát bemutató - ha lehet ilyet mondani - legszebb alkotást...

Szakadt ruhámat megigazgatva,
Vár rám a megszokott utca sarka,
Hol minden áron alul kapható.
Arcomra vastagon púdert rakva
Hazug bókokat nem várva, kapva,
Jól látszik az, ha minden eladó.
Nem keressük már a magunk kéjét,
S jön a férfinép, csodára várva,
Nem számít kibe mártja pengéjét,
Így állunk mind az utca sarkára.

Egykor így volt: Szép Marie-nak hívtak,
Szemeimről szonettet is írtak,
Arany hajam dúsan omlott alá,
Arcomon halovány rózsák nyíltak,
A kezemért ökölpárbajt vívtak,
S ifjak gyűltek az ablakom alá.
Ámde apám elkártyázta jussom,
Lakbér, étek, mindnek ez az ára,
Hogy Marie dologházba ne jusson,
Így állunk mind az utca sarkára.

Mára seggem már ráncokkal teli,
Nem holdkaréj már, bőven a teli,
S a púder alatt karikás szemem,
Bár két mellem a hasam veri,
Vén vaginám még mindig kéjteli,
És fürge maradt még szám, s a kezem.
Ruhám még elfedi a hibákat,
Kacsintva részegek sorára
Még pár évig hazudhatok vágyat,
Így állunk mind az utca sarkára.

Ajánlás:
Jóuram, ki állsz sorodra várva,
Szorító szűk'ség kínoz gyatyádba'
Ne feledd mennyi örömöd ára,
Mi is vágyunk a dús vacsorára,
Így állunk mind az utca sarkára.

 

Lir Morlan / A kivénhedt örömlány balladája -Villon után kullogva

 

Lir Morlan, a magyar Indiana Jones

Kép: Brent Stirton / Maria (A világ legjobb sajtófotói pályázaton 2012-ben ez a kép első díjat nyert Kortárs Kérdések kategóriában. Maria, a kábítószerfüggő ukrán szexmunkás "pihen" két ügyfél között, kijevi bérelt szobájában...)

Reggel a cégben kortyolsz egy presszót, és eszedbe villan mi is a dress-code. Már tegnap is sok volt az issued, el is fogyott egy százas tissued. Megírták az első magyar multihimnuszt...

Multi-level task

Key Lúzer

 

Azt gondoltad lehetsz elég bölcs ész,
S lediplomázol, mint szakavatott bölcsész,
Egyik multit a másik után szívtad,
Míg az álláspiacon cool CV-d meg nem írtad,
Nem volt az az erős filter, amit a HR ki nem szűrt,
De átfolytál a szűrőn, stressztűrőn,
Elég volt a multi-level, nem volt az a task,
Amit teljesíteni nem akarsz, ha pénzt akarsz
Keresni, elvárásnak, főnöknek megfelelni.
Globalizált bábeli zűrzavart ebédelni,
Minden nap a multi füstben égni,
Míg jön a burn out, s a szívzörej amplitúdója 
ráébreszt, hogy nem vagy az élet tudója.
Bemész reggel az office-ba, nem vagy már out-
sider, otthon csak a hűtőben vár egy cider.
A főnöknek lazán odaveted, miközben a fogasra
Civil lelked lazán rátekered, s bambán kérded:
„How do you do?” – 
„Az inged rövid ujjú!” – kortyol egy presszót,
Miközben eszedbe villan a dress-code.
Úristen! Nem tűrjük a shortage-t, 
Ignoráljuk a short age-t.
Csak a profit, ami orientál, 
Csak az, ami 13. havi fizut provizionál.
Mindent a cégért, érted semmit.
„No risk, no fun”, nem érdemelsz semmit.
Pedig Te megtettél mindent.
Fel is vettél egy hosszú ujjú inget.
Nyakkendőt kötöttél, de alkut nem.
Talpadra útilaput kötni kell(ett).
(Ette a fene!)
Azt hitted, hogy Te vagy a key user,
De a végén rádöbbensz, nem vagy más,
Csak Key Lúzer.

 

Multi-level task
Key Lúzer 2.

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel,
Békélj csak meg a szolid neonfénnyel. 
Ha nincs az ablakon kilincs, nyugodj meg,
Nincsen az a szellemi bilincs. Ugord meg!
Nyílik a Window(s), az Excel, az Access,
Kapcsolódási pont az exedhez nem lesz,
Ha jól eszedbe nem vésed az ID-id,
Mit a Corporate identitása fájdít.
Nincs többé önálló entitásod, 
Csak a corporate identitásod.
Nincs többé önálló word-öd,
Csak megannyi Password-öd.
Nyílik az Outlook, scroll a megannyi e-mail,
S Te csak csodálkozol, hát ez íme él?
Pedig tegnap még sok volt az issue, 
El is fogyott egy százas tissue a
Sírástól, stresszelsz a megannyi hívástól.
S belefulladsz a sok enterbe,
Mégse tudod, ki ver kenterbe.
Minden percben ketyeg a target.
S nem csak a termelésben marad pár gap.
Mindegy, hogy mitől félsz,
Mert az Isten a Sales,
Mindegy, hogy hó közben vagy végén,
Te állsz a rulett asztal végén.
S dobálod a zsetont, mint a sok app-ot a portálon,
S csak akkor eszmélsz, amikor a profit ver állon.
S a tőzsdén a részvény árfolyam hiányt mutat,
Szíved az eszedhez fúr kutat,
S leásol a lelked mélyébe,
Hogy a költségvetésbe férjél be.
S minél több SAP tranzakciót nyeljél be.
S legalább tucat rule-t a fejedbe verjél be.
Lassan Te vagy már a legjobb kódoló,
Nem is kell Neked civilben hódoló.
Szíved olyan, mint az open delivery,
Nyitott, csak a schedule felemeli.
S a félig üres pohár lassan mindig teli.
Túlcsordulsz, s egyszer némán felocsúdsz,
Pedig azt hitted, hogy Te vagy a key user,
De a végén rádöbbensz, nem vagy más
Csak Key Lúzer.

 

 

Multi-level task
Key Lúzer 3.

Amikor úgy érzed már nagyon fáj(l),
Nincs több anyag, mondom, állj!
Telített a szervered, 
Beragadt a deleted.
Törölni sem bírod, annyi kilobyte,
Felvakolhatsz annyi kiló bájt
Ábrázatodra, mit a vevő meg sem lát,
Mert csak a hangodra apellált.
Emelés vagy csökkentés, jojó az effektus,
Termelésnek yoyoba az affektus.
Pedig minden pro kúra ment.
Rögtön allokál a Procurement.
De az érzéstelenítés csak lokál,
Az issue attól mindig globál.
Hálót sző az eszkalációs fonál.
S Te vagy az, aki mindig telefonál
A customernek ASAP,
Hogy le ne húzzon még jobban az iszap.
Keresed a minőséget,
S nem leled a felelősséget.
Nem mondhatod: ’What a crap!”
Nem lehet több fucking scrap.
Tiltott szó az obsolete.
De ez micsoda Lét?
Nem kérdi senki meg.
Csak a Silent Hero felel:
„Nem éri meg.” - „Micsoda Lét?”
„Ki viszi el?” - „Mit?” - „A Lét?”
„Ki hiszi el?” – Valamit visz a szél(sz).
Hogy prémiumból már a fuvar sem jó?
Nincsen arra tranzakció?
Nem az SAP a Mindenható?
Nincs a gépeden több kliens?
Mert Te vagy csak a kiszolgáló.
De egyszer csak a Lelked is kiszolgál.
S a gyárkapuban szemlesütve álldogál.
Azt hitted, hogy Te voltál a key user,
De a végén rádöbbensz, nem vagy más,
Csak Key Lúzer.

Sarlai Szabolcs / Multi-level task, Key Lúzer 1-3 

“Pomponos bugyi, paróka, kozmetikumok leírhatók az adóból. Tehát tarts meg minden bizonylatot, ha ilyen termékeket vásárolsz!” Többek között ilyen fontos információkat tartalmaz az a munkahelyi kézikönyv, amit Regina Nyuszilány kapott a Detroit Playboy Clubtól 1968 júliusában...

Regina Nyuszilány , Detroit Playboy Club, 1968-69.
Photo copyright of Playboy

Jól kezelhető lányok

Regina egy évvel később ugyan elhagyta kenyéradóját, azonban emlékül megtartotta a 26 oldalas füzetecskét, ami ma már nyilvános. A dolgozói kézikönyv tartalmazza az alapvető előírásokat, eljárásrendet, szervezeti sajátosságokat és nagy segítséget nyújt az újoncok számára, ám természetesen nem helyettesíti a személyes interakciót.

Ez a több mint negyven éves Bunny Manual tulajdonképpen percre pontosan szabályozta a lányok viselkedését, hogy “kezelhetőek” legyenek. Bár Hugh Hefner ekkor már adott fizetést a nyusziknak, munkájuk gyakorlatilag a rabszolgasággal volt egyenlő. Alátámasztja ezt Gloria Steinem feminista újságíró is, aki kamu Bunnynak szegődött 1963-ban a New York Playboy Clubhoz. Nyuszimese címmel jelent meg írása, amelyben részletesen kifejti a kizsákmányoló munkafeltételeket és a törvényesség szélén táncoló szexuális igényeket. Gloria a publikálás után sokáig nem kapott megbízást új cikkre. Ahogy fogalmazott: “Azért nem, mert Nyuszilánnyá váltam, de az senkit nem érdekelt, miért...”

Regina saját használatra kapott munkahelyi kézikönyve (borító)

Íme néhány előírás:

"Nyuszilánynak tilos randizni az üzletvezetővel, vendégekkel vagy a Clubot látogató egyéb személyekkel. Ha a Nyuszilány akár a Clubon kívül találkát szervez a fent említett emberekkel, azonnali hatállyal elküldjük. Ha egy mecénása hívja randira, a Nyuszilány köteles udvarias módon elutasítani a fentebb említett szabály értelmében. Továbbá tilos megadnia a családnevét, címét és telefonszámát.

Munka közben tilos rágógumizni és enni. Alkoholos italt egyáltalán nem fogyaszthat, nem alkoholos italt csak a "színfalak mögött", vagyis vendégek és üzletvezető jelenlétében tilos.

Minden Nyuszi 8 órás műszakban dolgozik, kivéve ha másképp utasították. A munkarendjében meghatározott pontos időben köteles megjelenni a számára kijelölt helyiségben hibátlan ruházatban és felszerelésben, hogy  NyusziAnya ellenőrízze a megjelenését. Hajának, körmének, cipőjének, sminkjének "Tökéletes Nyuszisnak" kell lenni. Amíg ez hiányzik, nem állhat neki dolgozni és hibapontok is felszámíthatók." (100 hibapont után automatikus kirúgás - a szerk.) 

"Szokássá vált hiányzás kirúgást von maga után. Természetesen tudjuk, hogy néha elkerülhetetlen okai lehetnek a hiányzásnak. Ha bármilyen ok miatt nem vagy képes a munkarendednek megfelelően munkába jönni, te vagy felelős a helyettesítésed megszervezéséért. Mindig naprakész ütemtervvel kell rendelkezned. Olyan helyettest nem választhatsz, aki a hiányzásod napján már tartaléklistán van. Olyan helyettest válassz, akinek a hiányzásod napján amúgy is állandó szabadnapja van. Ezen felül a hiányzó Nyuszinak egyeztetnie kell NyusziAnyával, hogy a helyettesítés alkalmas-e. Például ha a hiányzó Nyuszi a kukucsszobában dolgozik, akkor csak olyan helyettesítheti, akinek van ebben tapasztalata. 

Miután elintézted a helyettesítésedet, informálnod kell erről NyusziAnyát és a Club hivatalát, így a későbbiek során a helyettesítésben leginkább együttműködő lányokat könnyen megtaláljuk csere esetén. 

Nyuszilányok csak akkor mehetnek szünetre, ha erre a Teremigazgatótól felhatalmazást kaptak. Az igazgató tünteti fel a szünetkártyádon a ki-és belépési időket. 

A te felelősséged, ha nem olvasod el valamelyik felhívásunkat a faliújságon. Ne használd a faliújságot olyan információk kifüggesztésére, ami a Clubon kívül történik."

Hibapontok pedig így gyűjthetők:

"Harminc perc késés után, ha a Nyuszi nem hívja fel NyusziAnyát mikorra érkezik, nem engedélyezett a munkakezdés érkezéskor és büntetőpontokat is felszámolunk:

31-35 perc 10 hibapont

36-40 perc 11 hibapont és így tovább

- Nyuszi Találkozón való részvétel elmulasztása: 25 hibapont

- Szünet túllépése: percenként 1 hibapont

- Mecénás jelenlétében alkoholt inni, rágógumizni, enni vagy megsérteni a dohányzási szabályt: 10 hibapont

- Nyuszifülek nem a fej közepén és csálén állnak: 5 hibapont

- Lógó nyuszifarok: 5 hibapont

- Szolíd színű rúzs: 5 hibapont

Érdemes átolvasni a teljes kézikönyvet.

Azt kell mondjuk: nem egy nyugdíjas állás...

Balatonfüreden a szívkórházban egy betegtársa elszavalta két versét. Nagy sikere volt, ez erőt adott számára és nyilvánosságra hozta az addig fióknak írt műveit. Azóta párat meg is zenésítettek...

"Munkás család negyedik gyermekeként jöttem a világra. Édesapámat kicsi koromban elveszítettem, édesanyám egyedül nevelt fel bennünket. Tőle örököltem a versírást, nótázást. Sokszor rögtönzött versekkel szórakoztatott bennünket. Szépen énekelt és citerázott. Az iskolában hamar megmutatkozott a szavak iránti szeretetem: verseket  szavaltam ünnepélyeken, tagja voltam az énekkarnak. Színésznő szerettem volna lenni, de a sors másképp döntött. Viszont az írás szeretete megmaradt." - meséli  magáról a debreceni Sinka Éva.

Ó, hogy szeretnélek átölelni

összesimulni végre veled,

mámorban csókodnak örülni

úgy ahogy álmomban merek.

 

Hozzád bújnék, érezzem illatod,

kint az őszi eső, az ablakon bekopog,

simogatnám hajad néha beletúrnék

csókolgatnám ajkad mit soha nem unnék.

 

Ölelnélek mint lomb a fát

hallgatnám szíved ritmusát,

élvezném ha a nevem suttogod

s átölelne gyöngéden két karod.

 

Két karodban vad álmokra lelnék,

csókolnálak reggelig, válladon hevernék,

élvezném, hogy tested a testemhez ér,

hajnalig, míg bíborszínű fényes lesz az ég

 

 

Sinka Éva / Szeretnélek átölelni...

Dúdolva járni az utat

Tizenhat éves korában ment férjhez, és ő is négy gyermeket nevelt fel, édesanyjához hasonlóan. Sajnos abban is közös volt sorsa az édesanyjával, hogy Éva is korán elveszítette férjét. "Nehéz időket éltem, éltünk át. Egészségem nem a legjobb, de Isten segítségével nem adom fel, utamat dúdolva járom"- mondja nekünk határozottan.

2003-ban egy szerelmi csalódás szomorú hangulatú verseket fakasztott belőle. "Ez a bánat talán még mindig érződik az írásaimon. Mindenféle élethelyzet inspirál a verselésre. Így az is, ha hálát adhatok az Úrnak, amikor meghallgatja a kérésem."

Uram, újra megéltem egy évet,
Szívemből köszönöm Tenéked.
Nem rég azt kértem Tőled,
Szeretnék élni még pár évet.

Meghallgattad kérésem Uram,
Próbálom jóban foglalni magam.
Nincs rá szó, sem fogalom,
Mivel megköszönhetném, tudom.

Míg élek segítséged kérem,
Mert nélküled eltévelygek,
Magányos vagyok és gyáva,
Megbotlok utamat járva.

Irányítsd továbbra is utam,
Hadd, járjam még kicsit Uram,
Életem útja nem ment könnyen,
Nem sírtam még el minden könnyem.

Szeretném pótolni mulasztásom,
Megbocsátani annak, aki bántott.
Bűneimért szeretnék vezekelni,
Hogy tisztán tudjak eléd állni.

Sinka Éva / Uram kérlek!

Megzenésített vers

Éva egyik szerelmes versét Gyémánt Ferenc, 2013-ban Artisjus dijas "Az év magyarnóta-szerzője" megzenésítette:

"Saját szívem dobbanását és lelkem hullámzásait tükrözik verseim. A rohanó világ által elnyomott jó érzéseket próbálom visszahozni az emberek életébe, hogy a szerelem lángja ismét lobogjon bennük. Bízom benne, hogy mindnyájuk szívét sikerül megdobogtatnom, verseim legalább egy-egy sorával."

Sinka Éva

Fiatal nő feküdt hálózsákjában a konténerek között. Az éppen arra kalandozó, amatőr fotósnak álcázott könyvelő fényképezni kezdte. Nem maradt a dolog következmények nélkül. Így indult a fekete-fehér hajléktalan portrék csodás története...

Drogfüggő "első példány"

2008-ban, a londoni maratoni futás előestéjén Lee Jeffries könyvelő laza sétára indult a Leicester térre. Egy fiatal, hajléktalan nőre lett figyelmes, aki hálózsákjában feküdt a konténerek között. Jeffries fotózni kezdte, amire a lány heves kiabálással reagált. "Két választási lehetőségem volt ott, a bennünket bámuló járókelők között" - meséli Lee. Vagy zavartan, szó nélkül elsétálok, vagy illedelmesen bocsánatot kérek".

Jeffries az utóbbi mellett döntött és nem bánta meg. A kommunikációra eleinte tiltakozó nő lassan beszédbe elegyedett az amatőr fotóssal. Kiderült: szülei halála után gyerekként került utcára, tizennyolc éves és drogfüggő. Leere nagy hatással volt a történet és a képek is fantasztikusan sikerültek. Többé nem volt kérdéses, hogy a hajléktalanfotózás lesz központi motívuma. "Nem akartam, hogy ezek az emberek a lencse könnyű célpontjai legyenek. Közéjük mentem. Társalogtam velük. Mélyen a szemükbe néztem, mert az érzelmüket kívántam megragadni. Ugyan féltem, de okom nem volt rá, ugyanis ők is olyan emberek mint te vagy én."

Anyagi forrás a nincsteleneknek

Egyedül tanulta ki a fotózás legapróbb részleteit. Több európai és amerikai városban is járt a projekt folytatása érdekében, és a kiállításokból, valamint a kiadott fotóalbumokból összegyűlt pénzből alapot hozott létre a hajléktalanok számára. Jótékonysági intézményeket is támogat, sokszor hív ebédre nincsteleneket vagy fizeti a kórházi ápolásukat. 

Jeffries számos fotós magazin díját elnyerte már fekete-fehér, háttérvilágítás nélküli, alulexponált alkotásaival.

"Sajnos nem tudom megváltoztatni ezeknek az embereknek az életét, azonban a fényképeimmel felhívhatom a figyelmet válságos helyzetükre."

London - 2011 július 28

Bolton - 2011 február 26

London - 2011 április 15

 Skid Row, L.A. - 2008 október 19

Manchester - 2010 december 27

Manchester - 2010 augusztus 14

 Skid Row, L.A. - 2008 október 19

 Róma - 2008 július 13

Skid Row, L.A. - 2008 október 19

Miami

Miami. Ő Margo Stevens, a '90-es évek egyik sikeres pornósztárja. Az így keresett pénzből valamint az escort-lánykodásból anno kényelmes élete volt. Ma egy elhagyott garázsban él öt másik prostival, akik a szexért kapott dollárból szenvedélybetegségüket táplálják. Drogoznak.

Jeffries szerint a lányok számára Stevens jelenti az anyafigurát. Hozzá fordulnak tanácsért, és mint barát segít nekik. Gondoskodik róluk, sokszor a maga kárára. "Nem ítélem el őt - mondja Lee -, tisztában van vele, mit miért tett, csak egyszerűen nem találja a kiutat. A története lenyűgöző és tragikus. Hihetetlenül emberi. A fotók pedig megmutatják a túlélést"

Lee Jeffries 

2000. július 29-én, Korfu szigetén életmentés közben veszítette életét az akkor 26 éves győri fiatalember, Gősi Zoltán. "Gyermekem elvesztésének feldolgozhatatlan, szinte véget nem érő magányában a szenvedés idővel tollat rejtett kezembe, hogy írjak a megrendítő gyászról, majd a túlélésről, botladozásaimról a lélek rejtelmeiben." - meséli Gősi Vali, akinek 2012-ben jelent meg Halkuló hiány című verseskötete életútjának e nehéz, fájdalommal teli szakaszáról. 

Azt hittem, hogy mindig kék a tenger,

ha pirkadatkor ráolvad az ég,

hogy egyesülnek hajnal-ébredéssel,

és megszületik nászukból a fény.

Megismertem haragját a víznek:

hulláma ha vad, tarajos-sötét,

ultramarin-kékre vált viharban

a halált hörgő, vén tengerfenék.

Hiszem mégis: egyszer minden ember

− mint homoktenger, arany partokon −

                                                          kincseit majd szétteríti végül,

                                                                  ha meghajol az égi színpadon.

                                                                  Tisztább öröm nincs is a világon:

                                                                  az emberlét a legszebb hatalom.

Gősi Vali / Emberlét

Túlélés vágya

Levelekben, naplójegyzetekben üzente fájdalmas kiáltásait fiának, majd 2001-ben mélységes irodalom- és vers-szeretetéből eredően papírra vetette az első tűnődő verssorokat. Fásult bénultság, a túlélés vágya és kapaszkodás, majd megint földre zuhanás, és újra a fény felé fordulás ismétlődő stációit megélve születtek a művek, amelyek később internetes irodalmi portálokon és antológiákban is megjelentek. 

"Útközben újra élni tanulok: megélni örömöt és bánatot, mosolyt és könnyeket, magasságot és mélységeket. Keresem az igazságot, csodálom a hó és a fény tisztaságát, az élet és a halál megfejthetetlen titkait. Nekem a vers a lelkem is." 

Nagyon fáj, 
de már hagyom, 
hogy felengedjen végre 
arcomon 
a könnyáztatta 
bánatom nyomán 
dacolva nyíló, 
fagyos 
jégvirág- 
fájdalom. 

Nagyon fáj, 
mégis hagyom, 
hogy jégvirág helyett 
arcomon 
kinyíljon végre 
tavaszt üzenő, 
fénytől éledő, 
riadt 
hóvirág- 
mosolyom.

 

 

Gősi Vali / Hóvirág-mosolyom

Adni magunkból valami egyedit

Vali szerint az amatőr írókat nem menti fel az "amatőrség" az írott szó iránti felelősségtől, a nagy elődök és példaképek iránti alázattól, sem az anyanyelvhez való hűségtől. Nem az a lényeg, hogy ezek az írások igazi alkotások-e vagy egyszer azzá válnak, hanem tudunk-e adni magunkból valami olyasmit, amire csak mi vagyunk képesek. Alázat, tisztelet, az irodalom és embertársak iránti szeretet. Ezek a kulcsszavak. 

"Verset olvasni – hát még írni! – gyönyörűség. Az emberlét egyik legnagyobb, legkülönlegesebb adománya. Vallom, hogy tisztelettel és szeretettel kell olvasnunk egymás gondolataiban. Írni és olvasni egyedül az ember képes. E csodával élnünk, és nem visszaélnünk kell,  és ugyanez igaz a modern világ adta lehetőségekre, az Internet világára." 

Gősi Vali a Halkuló hiány című kötetének bemutatóján

Kisgyermektől nagyszülőig

Megtisztelő visszajelzéseket kap kortárs íróktól, költőktől, és a segítő vélemények, kritikák, olvasói hozzászólások is azt igazolják, hogy Vali tud élni az írás adta csodával. Igyekszik a gyászoló sorstársakon túl – akik talán a legnagyobb számban olvassák, hiszen egymás mellett ültek a gyászolók padján – a társadalom minden rétegét megszólítani, kisgyermekektől nagyszülőkig, és öröm tölti el, hogy adhat magából valamit. 

Irodalmi csoportokban tevékenykedik, több helyen szerkesztőként segíti a kreatív munkát. Tagja a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó közösségnek, az évente megjelenő antológia állandó szerzője. Immár nyugdíjas, negyven éven át pénzügyi területen dolgozott. A Magyar Rádió Győri Szerkesztőségét második otthonának tekintette. "Sajnos ma már lakat van a házon - emlékezik Vali - elhallgattak a vidéki rádiók." 

„Élni csak fölfelé érdemes” – vallom egyik kedvenc írómmal, Müller Péterrel. Talán jó úton járok…"

 Gősi Vali 

"Utánoztam Vernét. Ültem a terasz asztalánál, írtam a vonalas füzetbe. Főhősöm neve Roy Setera. Foglalmam nincs honnan vettem ezt a nevet. Akkor még egyáltalán nem beszéltem idegen nyelvet és televízió is alig volt. Kannibálos részre jól emlékszem: Setera magyarázza a bennszülötteknek, hogy ők is emberek. Bizonyos szemszögből fordított rasszizmus hatástalanítás történt. Kannibálok rögtön magukba szálltak, bár nem kezdtek legelni, de a vendégeket nem ették meg. Ebből a történetből nem lett bestseller, viszont szeretettel gondolok rá" - meséli az azóta több kiadott kötet tulajdonosa: id. Boér Péter Pál. 

Nagyváradon született. Felmenői tanítók voltak, így ő is hamar  összeismerkedett a betűkkel. Gyermekkorában a nyarakat  Nagyváradon és a Hargitán töltötte. Erdőkben barangolás, fára mászás, birkalegeltetés mellett a már említett kis vonalas füzetben jegyzetelte történeteit, noteszeket töltött meg versikékkel, könyveket olvasott. Végzettségét tekintve gépészmérnök, de dolgozott lakatosként és marós brigádban is. 1984  januárja óta nagyrészt ágyfüggő...

Huszonöt évesen nyugdíjba vonul

"Ma már képes vagyok fanyar humorral beszélni a dologról - kezdi Boér úr. Nehéz évek következtek. Ha akkor, az első hetekben, hónapokban valaki azt mondta volna, hogy az ötvenhatodik évemre nem gyógyulok meg, ki tudja... Nem vagyok öngyilkos hajlam, de az biztos, hogy összeroppantam volna. Igaz, már rég nem hiszek abban, hogy emberek, bármilyen jó orvosi előképzéssel ilyen prognózist tehettek volna. Az a kezelő orvosom, aki tíz éven át segített, pár éve bevallotta: akkor öt évet adott volna nekem. Hurrá! A hetedik ötéves tervemet rovom. Hát ez volna az én civil foglalkozásom"...

(id. Boér Péter Pár mitokondriális betegséggel összeköthető miopátiával küzd, ami az izomzatnak különböző okok miatti megbetegedését jelenti. Napi 16-17 óra pihenést igényel, a kevés "aktív" idejében a lakáson belül helyet tud változtatni ill. ülhet.)

Akkortájt (kilencvenes évek eleje) rengeteg verset írt és grafikákat is készített, de sajnos eltűntek. Állítása szerint ma már nem tud értékes verset írni, azonban a próza belé botolt, vagy ő a prózába...

Itt dagasztom a megkunkorodott nagy semmit, közben nézem ahogy gírhesedik... Pedig emlékszem, hogy alig tíz éves koromban hájas önmagával betelítette az egész láthatárt. Nem volt lelkiismeret furdalása, eszébe sem jutott volna feltenni magának egy tükör előtti kritikus megjegyzést, mondjuk “kövér vagyok” formában. 
Őidősége, húsz éves koromra önmaga játszi gyermeke lett ugyan, de egymásra rakódott, rengő zsírtömegben szétterülő, csüngő pofazacskóival, még mindig nyakatlan vállzsírjára tapadt fejével, akkor is ő volt a megtestesített nagyon kövérség. Igaz, a kisgyerekkoromban mindent beterítőnek puffadtra hízott tenyerében elfért már hájtömege, de ki a fene törődött vele. Ám testének szemérmesedő súlylenyomata egyszer csak nehézsúlyú öklözőre apadt.. 
Alig tudtam rendesen elcsodálkozni a korrodálódott, valamikori virágoskertem szépséges kerítéseinek rácsain, s már csak, vagy még mindig zömök, erős birkózó súlyban kacsintott felém. Elejétől fogva, nagyon hájas szumós-, öklöző-, s most a birkózó korára a vigyorgás volt legfőbb szokása. 
Már nem nevetett, hanem hahotázott. Apadásával egyenes arányban növekedett a hangereje. Soha nem értettem a logikáját, de meg kell tanulnunk, hogy bizonyos dolgokban ilyen nevű valami nem létezik. Azt is csak véletlenül tudom, hogy utazó kapszulám oldalán mindössze cérnaszálnyi rést hagytam neki, mert akkor biztosra akartam menni. Már kezd aggasztani, ahogyan keleti fakírok bordázott oldalával, egyre hangosabban ereszti szélnek széles jókedvét. 
Csak nézem, ez az Idő nevű disznó fogy, és ujjammal próbálom betapasztani a menekülő útvonalat, de már nem is látom. Röhög, csak csiklandásából jövök rá, hogy éppen kisuhant utazótubusomból. Még távolról hallom ahogy bömbölve viháncol időtlen soványodásban, majd nélküle maradok. És nem hiányzik!

 

Boér Péter Pál / Az idő nevű disznó fogy

Megnyomódott a halkító gomb

Időközben tisztességesen megtanult angolul és elvégezte a Katolikus Teológia hitoktatói szakát. 2007 végén kezdett barátkozni az internettel és egy közösségi oldalon közzétett néhány önálló gondolatot. Ezek rövidek és önéletrajzi jellegűek voltak. Hosszú szövegeket feleségének ill. jóbarátjának diktálta, ők rögzítették. 2008-ban - ahogy Péter fogalmaz - "megnyomódott rajta a halkító gomb", azaz suttogva, nehezen érthetően és keveset képes egyszerre beszélni. Diiktafonnak is használható mobiltelefonra mondja műveit, email-ben célba juttatja, és leírt formában kapja vissza a szöveget. 

2010-ben jelent meg első novelláskötete egy magánszemély jóindulatának köszönhetően, majd önkormányzati támogatással további három kötet látott napvilágot. Lektorra nincs pénze, de mindig talál önkénteseket az írások átnézésére. Kialakult egy szűkebb olvasótábora. Ők tenyerüket dörzsölve várják, mikor jelenik meg az újabb Boér kötet.

Péter és felesége. Több mint harminc éve jóban-rosszban együtt

Többet írunk, mint olvasunk

2014-ben Megtisztult ablakok címmel kiadták regényét. Sorkoszt, szolgálati lakásnak csúfolt, szalmazsákos, majdnem istállók és a pedagógusok több éves, hivatalos fizetés nélküli életét tárja az olvasók elé. A néhol drámai hangvételű, néhol derűs történet főszereplőit Péter személyesen is ismerte, szerette. 

"Szerintem van jövője az írásnak, a könyvnek. Az olvasásnak kevésbé. Ezt most fájdalmasan mondom, de lassan többen írunk, mint ahányan olvasnak." - vélekedik Boér úr. 

Felnőtt egy generáció. Diplomákkal, nyelvvizsgákkal büszkélkedik, és soha nem olvasott egyetlen regényt sem. Mosolyognak az idős korosztályon, mert a régiek versekből, regényekből idéznek markánsabb részleteket. A mai fiataloknak ez már nem érték.

"Ha másban nem is, de ebben pesszimista vagyok. Létezik ugyan egy fiatal olvasó réteg, de ők nagyon kevesen vannak. Illő alázattal kérem az olvasót, ha arra érdemesnek találja írásaimat, olvassa. Szeretném, ha nagyobb hittel, több bizalommal, és emberségesebben élhetne író és olvasó. " 

Boér Péter Pál