Szép intelem balladája a baszakodókhoz. A hírhedt trabant-ügy. Tiplis Térd törzsfőnök. Nem, ezek nem a legújabb amerikai vígjátékok. Ezek felnőtteknek és gyerekeknek szóló versek címei, és alkotójuk a pénzkeresésre optimalizált szakmával rendelkező Ms. Littlewood (röviden Kerekerdő Kisasszony...), akinél az írásnak az a szerepe, hogy jól érezze magát...

"Szültem egy gyereket, és hirtelen beszűkült a szabadidőm.  Olyan hobbira volt szükségem, amit bárhol, bármikor, akár fejben is művelhetek. Az írás már megvolt korábban is, de  hogy rendszeresen csináljam, blogoljam, csak ekkor kezdődött. Szeretem azt az érzést, amikor a semmiből kialakul valami.  Nálam ez olyan flow-élmény, amit semmit más nem múl felül." - meséli Kerekerdő Kisasszony, aki nem kíván polgári nevén a  nyilvánosság elé kerülni, azonban kapunk tőle egy saját  készítésű logót (lásd itt bal oldalt). Bár szerinte konkrét jelentése  nincs - kedveli a hatvanas évek plakátjainak hangulatát, és ez  a kép is ilyesmi akar lenni -, mi úgy gondoljuk az üvegházhatás folyamatábrája látható a montázson. :-)

Skizofrén megoldások

Pár beavatott családtagon, ismerősön kívül senki nem tud arról, hogy Littlewood a civil élete mögött pöpec verseket farag. Olvasótábora is online verbuvált emberkékből áll. Közülük azonban néhánnyal személyesen is megismerkedett. "Kicsit skizofrénnek tűnhet, de szeretem külön tartani a mindennapi és az irkálós személyiségemet. Visszajelzéseket is komolyabban tudom venni, ha nem az anyukámtól vagy az országos haveromtól származnak. Bár néha gyanakszom, amiért az olvasók valami ismeretlen ok miatt túl jó fejek velem."

Olvasóiban azt szereti a legjobban, hogy nyitott, érdeklődő tájékozott emberek, így nehéz őket kiakasztani. Kellemes érzés számára, hogy többen már akkor verseknek tartották a verseit, amikor ő még csak gondolkodott az írásai minősítésén. Egyszer - ahogy említi - saját trollal is büszkélkedhetett, azonban sikerült megszelidítenie...

Áthidalhatatlan távolságok

Kerekerdő Kisasszony nem alkot metszetet sem a mai magyar irodalommal sem az irodalmárokkal. A kívülről történő szakértést pedig udvariatlan dolognak tartja.  Nem érzi az irodalmi élet vonzását, és minél több erővonalra és tömörülésre hívják fel figyelmét a bennfentesek, annál kevésbé lát különbséget a más területeken megszokott, sajátosan magyar működéshez képest.

"Olvasóként rossz látni, mennyire iszonyúan kevés embert érdekel Magyarországon az irodalom, és mennyire áthidalhatatlan a távolság aközött, amit a művelői tartanak irodalomnak, és aközött, amit a (lehetséges) fogyasztói."

Ms. Littlewood

Pénzhajsza. Adósság. Depresszió. Cukorbetegség. Korunk jelszavai. Stressz esetén szomszédasszony vagy Csernus Imre helyett válasszunk inkább egy mesekönyvet a kölykök könyvespolcáról. Legalábbis ezt az ötletet ültette felnőtt formába Diane Muldrow, a Golden Books szerkesztőségi igazgatója.

 Diane a 80-as években mint táncos-és színésznő tevékenykedett New Yorkban. Aztán derült égből villámcsapásként gyermekkönyveket kezdett írni, és ez jövedelmezőbb megélhetés lett számára. Immár huszonöt éve dolgozik képeskönyvek szerkesztésén, valamint az Arany Könyvek kiadót igazgatja. 

2013-ban gondolt ismét egy nagyot és régi mesekönyvek illusztrációiból felnőtteknek szóló tanmesét állított össze "Mindent amit tudnom kell, a kis arany könyvekből tudom" címmel. Olyan sikeres lett a mű, hogy 2014 szeptemberében követte egy újabb gyűjtemény: Minden amit tudnom kell a karácsonyról, majd 2014 decemberében a Minden, amit tudnom kell a szerelemről. 

Fotó: http://patricianewmanbooks.blogspot.com/

Most mi is megnézzük, hogy Diane szerint mit érdemes tudni az életről nekünk, felnőtteknek, a gyerekek világszemléletén keresztül:

KÉSZ CIRKUSZNAK ÉRZED AZ ÉLETEDET?

( Marion Conger: Cirkuszidő című mesekönyve, Gergely Tibor illusztrációja 1948)

NE PÁNIKOLJ... 

(Olga Cabral: Hét tüsszentés c. meséje, Gergely Tibor illusztrációja 1948)

EGYÉL EGY KIS PALACSINTÁT.

(Kathryn és Byron Jackson: Kacsa és barátai c meséje, Richard Scarry illusztrációja 1949)

MINDEN NAP TORNÁZZ KICSIT.

(Beth Greiner Hoffman: Állatgimnasztika c. meséje, Gergely Tibor illusztrációja 1956)

ÁLMODOZZ.

(Ruth Krauss: Tudok repülni c. meséje, Mary Blair illusztrációja 1951)

BÁMULD A CSILLAGOKAT.

(Margaret Wise Brown: A barátságkönyv c. meséje, Garth Williams illusztrációja 1954)

SÉTÁLJ.

(Golden Books: A három medve c. meséje, Feodor Rojankovsky illusztrációja 1948)

NE FELEDKEZZ MEG AZ ANTIOXIDÁNSAIDRÓL. 

(vagyis egyél szilvát, mert a benne lévő vöröseskék festékanyagok védenek a szív- és érrendszeri betegségektől...

Margaret Wise Brown: Színes cicák c. meséje, Alice és Martin Provensen illusztrációja 1949)

 MUTASS MEGELÉGEDETTSÉGET.

(Kathryn Jackson: Cingár oroszlán c. meséje, Gustaf Tenggren illusztrációja 1949)

MEG ALUDJ SOKAT IS. 

(Golden Book: A kis vörös tyúk c. meséje, J. P. Miller illusztrációja 1954)

ÉS TEDD A ZENÉT AZ ÉLETED RÉSZÉVÉ.

(Danny Kaye Reads: A brémai muzsikusok, Jacob és Wilhelm Grimm meséje alapján, J. P. Miller illusztrációja, 1954)

Magyar vonatkozása is van a történetnek, hiszen több mesének az illusztrációját Gergely Tibor (ő látható a képen) készítette. Az 1900-ban Budapesten született művész már az iskolában karikatúrákat rajzolt szünetekben a táblára, például Ferencz József császárról. (Emiatt ki is csapták a suliból.) Apját még gyermekkorában elveszítette, édesanyja egy gyárban dolgozott. Mivel Gergely a vázlatfüzetét mindig magával hordta és rajzolgatott, sokan úgy vélték: mérnök válik belőle. A művészettel először 12 éves korában találkozott: festménygyűjtemény egy osztálytársa szüleinek lakásában. Később junior tagja lett az első világháború idején alakult Vasárnapi Kör értelmiségi-kulturális társaságnak. Itt ismerkedett meg Lesznai Anna költővel, aki múzsája lett és hatására olajfestészettel kezdett foglalkozni. 1921-ben Annával Bécsbe emigráltak, ahol Gergely a Der Tag napilap sikeres karikaturistája lett. Tíz évvel később visszatértek Budapestre, művészeti iskolát nyitottak, azonban a második világháború ismét országelhagyásra kényszerítette őket. Amerikába vándoroltak. Röviddel new york-i megérkezésük után Gergely megismerkedett Lucille Ogle-val, a Golden Books kiadó egyik akkori szerzőjével, aki illusztrátori munkát ajánlott számára. Hamarosan az egyik legnépszerűbb rajzoló lett, több mint hetven meséhez készített képeket. Dolgozott reklámügynökségeknek, tervezett borítókat például a The New Yorker magazinnak. 1978. január 13-án halt meg New Yorkban. 

Fotó: http://alpha.fdu.edu/library/exhibition.html

Forrás: Diane Muldrow és Brainpickings

Ő a tetovált lány magyar változata. Félig informatikus, bár heckerkedni - sajnos - nem tud, helyette inkább antológiákat szerkeszt. Civilben dolgozott - ahogy viccesen fogalmaz- irodalmi szaktanácsadóként és könyvkereskedelmi topmenedzserként, ami a köznyelvben könyvesbolti eladót jelent. Aktív moly.hu tag és rovatszerkesztője a közösségi oldal havonta megjelenő lapjának is. Hogy milyen meztelenül? Pont ilyen...

 "Informatikus-könyvtáros a végzettségem. Szeretnék majd bekerülni egy könyvkiadóhoz, hogy szabadidős tevékenységemet, vagyis az írást-szerkesztést munkaként tudjam végezni. Középiskolában volt egy rövidebb időszak, amikor a kamaszszerelem verseket csiholt ki belőlem. Magány, csalódás, elmúlás tud leginkább inspirálni. Ugyan van vicces slam poetry alkotásom is, de inkább az előbbi hangulatelemek papírra vetéséből táplálkozom. (Végül is blogjának alcíme nem hiába Szomorúságszörny. - a szerk.) 

Becsületes neve Molnár Nikolett. Olvasótábora Ciccnyogként ismeri. Állított már többször össze kéziratnak való anyagot, amit tesztolvasók véleményeztek,véleményeznek és minden alkalom után próbálja megfogadni a tanácsukat, csiszol a műveken. Előbb vagy utóbb - meséli - világra jön az ANYAG, amelyet már nyugodt szívvel küldhet el (újra) kiadóknak, folyóiratoknak. "Kell az embernek a megerősítés, hogy jó, amit csinál, hogy tud hatni, támaszt adni, esetleg vigasztalni. Ha csak egy embernek is jobb lesz, már akkor is bőven megérte."

"öltöztess díszbe. kérlek. nem nagy ügy, csak úgy. tudod. érzéssel.

ahogy fűszerezed a levest vagy gyúrod a süteménybe az édeset.
de közben kóstolsz, figyelsz, mert minden új első is.
próbálgasd rám mosolyod, szavaid, találj helyet mindennek,
ha nem tetszik, cseréld ki, pakold át, szemlélj kicsit távolabbról,
s ha végeztél, vonj magadhoz, úgy dőlj hátra, elégedetten,
s én is felöltöztetlek téged. csak úgy. érzéssel.
mint amikor az utcai lámpa fényében nézed a hópelyheket,
egy darabka megszelídített sötétség, így megy ez.
s ha lebontasz egyszer, mint vízkeresztkor a karácsonyfát
és az utcára teszel, vigaszt merítek majd e szóból: örökzöld. örökzöld…

 

 

Molnár Nikolett / Addig írj míg friss a seb (Részlet)

Tetovált mementó

Mindenevő olvasó, irodalmi-kulturális programokat szervez és 2014 áprilisában a moly.hu tagjainak írásaiból antológiát adott ki Karsza Andival karöltve, Tetovált mementó címmel. Idén is szeretnének újabb, hasonló felépítésű kötetet megjelentetni.

Ciccnyog két rövidebb műve a Vándorsólyom Kisasszony Variációk e-könyvben olvasható. "Sajnos fontos folyóiratokba még nem sikerült bekerülnöm, de nem dőlök kardba, ha nem is fog sikerülni, elsősorban saját kötetet szeretnék és segíteni másoknak, hogy nekik is legyen és megismerjék őket." Kacérkodik a prózával, azonban nagy szerelme a líra, többek között a haiku:

"legszebb az ősz, mert

minden pillanatában

múlik, mégsem sír."   (Molnár Nikolett / Haiku 1)

Nikolett és a Tetovált mementó 

Mezei írók a homokozóban

Ciccnyog is azon a véleményen van, hogy ma Magyarországon csak írásból megélni szinte lehetetlen. Kell rengeteg író-­olvasó találkozó, felolvasóest, jelen lenni irodalmi eseményeken, cikkeket, kritikákat írni, más kulturális területeken (például zenészekkel) mutatkozni, vagyis menni, arcunkat s hangunkat adni nap, mint nap. Ez egy életstílus is. Aki többre vágyik a mezei irodalmár létnél, szeretne fennmaradni, annak ehhez kell igazodnia. "Ha valakinek sikerül bekerülni abba a bizonyos irodalmi homokozóba, egész jók a kilátásai. A feltörekvő tehetségeknek viszont nagyon nehéz a dolguk . Ha nincs pénzed, társadalmi helyzeted, egy jó ismerősöd, akkor sokszor nem elég a tehetség, egy nagy adag szerencse is kell ahhoz, hogy az ember nevet szerezzen magának. Ebből kifolyólag pedig mások jobban tudnak érvényesülni, akik talán nem feltétlenül annyira jók."

Internetes platformoknak köszönhetően az amatőr írók, költők több helyen is felhívhatják magukra a figyelmet, mert egy kis önmarketing soha nem árt. Tehetségkutató jeleggel működő oldalak (itt Ciccnyog bennünket említ) is lehetőséget kínálnak a megjelenésre és bemutatkozásra.

mint szerelmeskedés közben 

meggyűrt lepedő ráncai, 

oly sokféle az ősz szívemben. 

néha sima marad, 

máskor fájdalmasan dobban, 

van, hogy szomorú, csalódott 

vagy épp csalfa, mert 

még a nyárral van telve, 

olykor vágyakozó, télre vágyó, 

de ki tudja, fog-e még 

dobogni, mire belepi a hó, 

van, hogy emléke az elsőnek 

s félelme az utolsónak, 

máskor meg gyűlöl, 

fél vagy éppen remél, 

de színes, édes, szükséges, 

s minden lehullt falevél 

után jobban becsülöm 

a következőt, 

s ha már nincs több, 

lepedőm ráncain simítok végig, 

apró emlékek, melyek testem 

nyomán most már örökké 

belém égtek, így mégsem 

kell félnem, mert mindig 

ősz marad szívemben. 

mert annyira szeretem. 

(az ideit különösen.)

Molnár Nikolett / ősz = szerelmeskedés közben meggyűrt lepedő ráncai

Bújta a pöttyös és csíkos leányregényeket, imádta J.F. Cooper Nagy Indiánkönyvét, de gyermekkora legnagyobb irodalmi csodájának A kis herceget tartja. Váci Mihály költészete terelte őt a versek felé. A kilencvenes években embert próbáló időszakot élt át. 1994-ben önterápiaként született első saját verse. Majd jött a többi. Tizenegy évig csak kevesen tudtak erről. Végül 2005-ben kötetben jelentette meg összegyűjtött alkotásait, amit később még két újabb könyv követett...

"Pénzügyi ügyintéző, képesített könyvelő vagyok. Ez biztosítja számunkra a megélhetést. Azonban nagy örömmel tölt el, hogy az interneten sokan mint tollforgató ismernek. Ösztönösen írtam s írok.  A vers tükör volt, mankó, erő és vigasz egyben. 11  év után ért meg bennem a kíváncsiság, hogy vajon vállalhatóak-e ezek az írások a közvélemény előtt is. Ez a kitörési vágy indított el a nyilvánosság felé." - mesél irodalmi életútja alapjairól Arany-Tóth Katalin.

Mindennapok sodrásában

az ember örökké úszni tanul.

Hullámok csapódnak,

tajtékban tobzódnak,

s a lélek megújul

minden küzdelemben,

minden intelemben.

Halott akaratnak sírján

nyílik az alázatvirág,

illata árad szerteszét,

és hirdeti örök hitét.

Hiszen élj dölyfös irigységben,

vagy magad adó szeretetben,

nem a halál ítél.

Míg vagy,

addig 

élj.

Arany-Tóth Katalin / Mindennapok sodrásában

Utat tör a lélek

Természet, lélek vívódása, szeretet, szerelem, szegénység, Isten és a hit - néhány örök téma Katalin repertoárjából. Legfontosabb cél az alkotás során, hogy mindig valamilyen követendő normát közvetítsünk az olvasó felé. "A bennem lévő lélek kíván utat törni magának, amikor írok. Hiszem, hogy szavakkal hidat nyithatunk egymás felé."

2005-ben regisztrált egy irodalmi portálra, ahol váratlanul kedvezményes, kis példányszámú kiadási lehetőséget kínáltak. Élt ezzel a lehetőséggel. Karácsonyra – a családnak, a barátoknak. A lélek magányossága című kötet olyan sikeres lett, hogy utánrendelni kellett. Majd következett 2007-ben és 2010-ben egy-egy újabb versgyűjtemény. "Remélem lesz még lehetőségem a negyedik kötetemhez is találni egy olyan kiadót, aki számomra is vállalható feltételekkel segíti a kiadás költségeit." - bizakodik Katalin. 

Kötetdedikálás

 Élni, túlélni és csendben alkotni

"Manapság a népszerűséget magának az írónak kell megfizetni" - vélekedik Katalin és ez súlyos ezresekbe kerül, főleg ha szélesebb körben kívánunk jelen lenni. Hátrányos anyagi helyzetben élő tehetséges tollforgatók számára szinte elrendeltetik a háttérben maradás. Nehéz az érvényesülés, nincs nagy esély a kiemelkedésre. A szakmai féltékenység sem elhanyagolható jelenség, holott mindenkinek helye van a palettán. "Kicsinyes dolognak vélem a versengést. Ahogy lehet szeretni az esőerdőket, a sivatagot, úgy az apró ibolyát is a lombhullató erdők fáinak tövében." 

Költőnőnk szerint írni akkor is kell, ha senki nem olvassa, mert az írás belső kényszer, édes teher. "Élni, túlélni, és csendben alkotni" elve determinál. Az érvényesülési vágy csak a leírt szavakat követően ébred fel.

A nyarak színén gondolkodom,

s hogy a csönd ma mennyit ér;

s mit látni a napsugárban,

mikor fénye csak épp’ elér.

Most eső esik homlokomra,

könnyű táncot lejt a szél.

Ősz-kabát és rozsda-paplan

bíborszín tájakról mesél.

A holnap sűrű ködbe bújtat,

minden hajnalt fagy kísér.

Jégen csúszó csizmám talpa

hófödte vándorútra tér.

De tavaszra majd újra ébreszt,

arcomba tekint a Fény,

s mint újszülöttet, úgy köszönt

a reggelbe nyíló remény.  

Arany-Tóth Katalin / Vándorúton

Fizetség nélkül írunk

Egyre ritkábban hallunk arról, hogy valaki pénzt kap egy-egy megjelent írása után. Sokkal ismertebb a tény, mennyi összeggel kell hozzájárulni ahhoz, ha valahol viszontlátni kívánjuk az alkotásainkat. Szinte mindenütt nevezési díjas pályázatokkal kínálnak publikálási lehetőséget. "Véleményem szerint ez azért van, mert kis híján teljesen magára van hagyva a magyar művészet. Az írói szféra önmagának termeli ki a viszonylagos népszerűséget. Ma így tud utat törni magának Magyarországon a kortárs művészet, és ezt nagyon szomorúnak tartom." 

Kevesen vannak az irodalmárokat szponzorálók is. Így sokan arra várnak, hogy felfedezzék őket, értékteremtőnek tartsák munkájukat. "Minden tiszteletem azoké, akik csodával határos módon a kortárs magyar irodalom mellé állnak. A NetVax tevékenységét is tiszteletre méltó küldetésnek tartom, és nagyon hálás vagyok érte, nem csak a magam, hanem minden olyan kortárs művész nevében, akik hozzám hasonló módon fogadják, értékelik az Önök feladatvállalását. Az adok és kínálok elvére épülve megteszik azt, amit a mérleg másik oldala kíván."

Szekéren hátul vacakol

Katalin említést tesz azokról is, akik érdekkapcsolataik által - "a szekéren hátul ülve" - folyamatosan mutogatják magukat, így szerezve országos ismertséget, hírnevet. Őket talán kevésbé motiválja a "tiszta lélekrezgés", mint a hirtelen sikerre épülő anyagi és egzisztenciális profit. Velük kapcsolatban csak óvatosan beszélhetünk értékteremtésről. "Közöttük sok a látványosan híressé váló, és gyorsan lefutó aktuális divatszereplő, akiknek ma tömegével jelennek írásaik, elnyomva az esztétika valódi értékeire vonható figyelmet. Sajnálatosnak tartom, hogy ilyen mértékű teret kap ez a szféra, s azt is, hogy ekkora igény mutatkozik erre Magyarországon. Vajon melyik erő diktál? A kínálat, vagy az elvárás? Minden esetre nagyon lefelé mutat a tendencia a szépre való igény iránt. Ennek ellenére hiszem, hogy ami igazán érték, annak küldetése van, így fennmarad."

 Egyszer, ha majd felszállok az Égbe,

– ha leteszem a rám ruházott földi terheket –

akkora lesz boldogságom kertje,

hogy fénysugárból mindenkinek rózsát ültetek.

 

Egyszer, ha majd ott lehetek végre,

és fénykarommal minden lelket átölelhetek,

bánatos szívetek közepébe

az angyalokkal rózsáimból csokrot köttetek.

Egyszer, ha majd megtehetem végre…

de most még itt a dolgom: küzdök (élek!) veletek.

Fény helyett hát szóból szövök néktek

egy égig érő, csodatévő varázs-szőnyeget.

 

 

Arany-Tóth Katalin / Egyszer...

Katalin az Ünnepi Könyvhéten 

Ki éhes a szép szóra?

Az igazán jók csak haláluk után válnak híressé. Korábbi századokra visszatekintve a legtöbb, ma már híres költőként fennmaradt példakép élete folyamán nélkülözött. Fűtetlen albérletben, gyermeket, társat elvesztve ma is vannak szavakkal áldott igaz emberek, akik gyönyörű csodákat írnak az asztalfióknak. 

"Marad-e fenn az emberiségből a szép szóra éhes? Tanítani fogják-e a csodákat? Hiszek abban, hogy a világ úgy van megcsinálva: ami valóban fontos, az örökké élni fog. Hiszem, hogy a szavakat csak alázattal lehet érinteni, formálni, s hiszem, hogy az írás kegyelmi állapot. Meg kell próbálni felnőni, és méltónak maradni hozzá."

 Ámen.

Arany-Tóth Katalin

Hajnalban irány a határ, és aki éppen nem a sofőr szerepét tölti be, még szunyálhat picit. Sokaknak ismerős a szituáció. A napi ingázás, a korai ébredés, a szerszámokkal díszített hátsó ülés, haver vállára lassan ereszkedő fej, no meg a vita: ki vezet holnap ilyenkor?...

Ugyanez a felállás igaz a következő képekre is, csak a helyszín nem Sopron, hanem a mexikói Monterrey. Építőipari munkások, kertészek, alkalmi szobafestésből élők ingáznak nap mint nap kemény kilométereket a kenyéradó városba, és egy szemfüles fotóművész meg is örökítette a folyamatot...

Mindig is érdekeltek a társadalmi problémák és mivel nekem a fényképezőgép a munkaeszközöm, ezzel tudom bemutatni Mexikó valódi életét. Egy nap megálltam a felüljárón és az alattam haladó sztráda forgalmát figyeltem. Feltűnt a sok pickup és a rajtuk utazó alvó munkások szerszámokkal, egyéb oda nem illő holmikkal és nekiálltam kattogtatni - meséli Alejandro Cartagena a Telekocsi címet viselő fotósorozatról.

2005 óta jelentkezik kiállításokkal, ügyfelei között olyan nagy nevek szerepelnek, mint a Financial Times vagy a The New Yorker. Környezetvédelmi és szociális kérdéseket feszeget fotóin, alkotásai több ország szépművészeti múzeumában megfordultak, így például a chicagoi Kortárs Fotográfia Múzeumban vagy a torinói Galleria de chirico-ban. 

Vajon milyen munkát végeznek az ingázók? Honnan és hová tartanak? Vonhatunk-e párhuzamot köztük és köztünk? Lehet merengeni ezeken a kérdéseken (is) miközben fürkésszük a képeket...:

A sorozat könyv formában is megjelent.

Forrás: Alejandro Cartagena

Megbékélt szerzetes, aki nem követi a szakma törvényeit. Nem kenyere a tekintély sem. Ismerősei szerint olykor nyers, faragatlan és megbánt másokat. Ellentmondásokban él, befejezetlen munkadarabnak véli magát, és - meséli - még alakulóban van az igazi énje. Minden szerszámmal rendelkezik önképe szép megmunkálásához, hiszen Muzsi Attila faműves mester...

...,aki a szavakkal is ugyanolyan jól bánik, mint a fával, és szerintünk van ezekben a sorokban egy marék arisztotelészi fogalmazásmód Balassi Bálint reneszánsz nemességével fűszerezve:

Mindennek lejár az ideje. Például egy kosárnak is lejár az ideje és az internet kábelnek is lejár az ideje.

Egyszer megsajnáltam egy embert, ki hajnalok hajnalán hátán cipelt vagy tíz fonott kosarat. Hogy az túl nagy teher neki, adjon nekem abból négyet. Hetvenöt lejbe adott egy kosarat, nem alkudtam, a négyet háromszázba vettem meg...

Mikor az első szétfoszlott, rá vagy két évre, mert naponta hordtam fel az emeletre a tűzifát vele, azt mondtam, ennyi volt az ideje, kályhába tettem.

Aztán eltelt még két év, és a második kosár is szétfoszlott, de azt csak félre raktam. A harmadik kosár is szétfoszlott két év után. De igaz, hiába mondtam az embereknek, hogy ne csak hetykén, undorral, bosszúból csapkodjanak azzal a kosárral, mert nem volt kivel. Mintha haragudtak volna ezek az emberek a kosárra. Mint minden szerszámra általában haragusznak az emberek...

Egyszer egy ismerős arra kért, hogy rámoljam ki az üzletét, tönkrement és vannak ott valami polcok, nekem adja...rámolásban igen megbízható vagyok, rámolásban mindig sterilen hagyom magam után a helyet. Mert én akkor mindent összeszedtem...internet, telefonos és riasztó berendezés kábeleit is...hűségesen szoktam gyűjteni amit más kidob...

Hazajövén pedig Andorrából, ilyen belső lázadásból, mely állapot néha elkap, fogtam a harmadik szétmállott kosarat és fonás által megerősítettem az internet kábellel...Ráment a fél napom...

azt mondta egyik, annyi fáradsággal csinálhattam volna pénzes munkát s vehetnék egy új kosarat. Persze az ilyennek hiába mondja az ember, hogy van ebben egy kis filozófia meg teológia, meg egy borzasztó adag dac, hogy de nincs még itt a mindenek vége. Az ellentétek kiegészítik egymást, a határok összeolvadnak, az végek újjászületnek. Miért? Mert muszáj. Hogyan? Muszájból. Mert belőlem csak ez van, a cafattá szakadt kosár, s legfeljebb valami összekuporgatott mutyi kábel, amivel ezt a cafat magamat összedrótozhatom.

Mert akkor azt mondtam, hogy ha ebből a lúzer kosárból lesz valami, akkor az én lúzerségemből is lehet még valami.

A kosár meglett. A sorban lennék én......

Muzsi Attila / Vousz Rendez - Az végek találkozása (Részlet)

Kontárkodó jó ember

Muzsi úr régóta körmölget. Naplóval és hosszú levelek írásával kezdte, aztán 2000 környékén felfedezte magának az internet kávézót és különböző fórumokra regisztrált."Lenyűgözött a gyors gondolatváltás lehetősége és a hasonló mentalitású emberek megismerése. Persze a végkifejlet értelmetlen vitatkozás, veszekedés, kitiltás lett." - emlékezik vissza erre az időszakra Attila. 

2008-ban indította Szárad a fa című blogját. Mostanra már egész olvasótábor gyűjt köré. Látogatóit rendszeresen meghökkenti írásaival. Úgy véli, hogy az újonnan belépők csupán egy adott munkafázisban látják őt a sorok között, számukra elég ellentmondásos világ rajzolódik ki a szerzőről. "Alapjában azonban szeretnek és ez nekem elég" - fűzi gyorsan hozzá faműves mesterünk.

Nem foglalkoztatja a nyelvtan művészete, ez neki olyan, mint megérteni Picasso képeit. Egyszer egy irodalmi portálon azt mondták róla, bizonyára jó ember lehet, de inkább ne kontárkodjon. "Megértettem, hogy a kortárs irodalom ellenpéldája vagyok." - összegzi Attila a tanulságot. 

Fúrógéppel a showbizniszben

Viszonylag későn, 27 éves korában fogott hozzá az asztalos mesterséghez. Édesapja mellett sokat faricskált, szeretett dolgozni a fával, így fejébe ötlött: miért is ne lehetne asztalos? "Harminc évesen már magam vállalkoztam. Csak egy szatyor szerszámom volt. Gyalog közlekedtem. Amikor megvettem az első villanyos fúrógépemet, úgy néztem rá, mintha beléptem volna a showbizniszbe." 

Állítása szerint sajátos "asztalos" világnézete azért alakult ki, mert a szakma fortélyait nem mentoroktól tanulta, hanem autodidakta módon. Immáron húsz vállalkozási évet tud maga mögött. Négy-öt munkatárssal dolgozott együtt, és bármit elkészítettek, a "hajón kívül" - viccelődik Muzsi mester. 

Még az Andorrai Hercegségben is épített faházat. Munkáját megbecsülték, nem spekuláltak. "Én dolgozni szeretek. Nem főzni a megrendelő agyát és kimagyarázni miért nem az került oda, amit megbeszéltünk. Mert biza a megrendelők zöme végig variál, spekulál. Legnagyobb bánatom ebben a szakmában, hogy a megrendelőknek van egy tipikus profiljuk, legtöbbször vállalkozók, dörzsöltek, rögtön felmérik, hogy én nem az üzleti spekuláns vagyok és kegyetlenül visszaélnek vele."

Sajnos a gazdasági krízis Attilát is térdre kényszerítette, lassabb tempóra fogta vállalkozását, amíg a világ eldönti, merre kíván tovább haladni. "Így lettem főállású apuka és mellékállású asztalos. Többet olvasok és írok" - magyarázza kedélyesen. 

Muzsi úr munkálta faház Andorrában

Hasznosat rostálni

Főbb gondolatait szeretné majd könyv formájában is megjelentetni. Letisztázza azokat az írásait, amelyeket örökbe kíván hagyni. "Ha majd valamikor valaki a kezébe veszi a könyvem, talál-e benne valami táplálékot? Kihívás ez nekem, összekuszált világomból valami hasznosat kirostálni. Megpróbálom."

Barátai között nem verte nagy dobra a blogját. Mivel saját neve alatt fut, könnyen megtalálható. Néhány személyes ismerőse nem kedveli nyers modorú írásait. Volt, aki sértődötten reagált. Azóta próbál visszafogottabban fogalmazni. 

Apám részéről az apja adott nekem két piros ceruzát. A többit eltiltotta előlünk. A nagymama mindig azt mondta: Attika, majd az isten titeket is megsegít. De elsajnálta előlünk a párizs utcai állami lakás bérleti jogát. Egy román család vette át.

Anyám részéről Géza bácsi, ki hét évet volt orosz fogságban, számtalanszor megnyírt minket és sétált velünk a sétatéren, és megtanított vízi bolhákat halászni, leszűrni és szárítani. Nagymamám mindig azt mondta, hogy a mi szobánk, testvérem s enyémé, az maga a pokol tornáca.

Nem is tagadtuk, mert a falakat teleraktuk meztelen nőkkel és metálos poszterekkel. És persze hangosan szólt mindig a rock.

Nagyjából ez lenne az örökségünk. Tiszta ilyen ősrégi magyar rege.

Persze, mi ma lepuhányodtunk, hagyományos keménységünket is megtagadtuk, gyermekünknek hagyni szeretnénk egy adósságmentes lakást legalább.

Ez a pokol tornáca dolog azért végig kísérte az életemet, örökké gondolkodtam ezen, hogy vajon nem volt igaza nagymamámnak, hogy a pokol tornácára küldött? S nem volt igaza a másik nagymamának, hogy az isten minket is megsegített?...

Muzsi Attila / A mennyek előcsarnoka (Részlet)

Legyalult tabu témák

Érzékeny nyelvőrök gyakran támadják. Ő azzal érvel, hogy silány időket él át a kortárs magyar irodalom, ha bizonyos tabu témákat egy senki asztalosnak kell feszegetni. "Hol vannak a gondolkodók? Mert ezek a hivatásos írók, akik egyik vagy másik politikai párt honlapján írogatnak, festegetik irodalmi technikájukat, nem csinálnak mást, mint magasztalják kenyéradójukat vagy dorongolják a többi pártot. Nincs őszinte keresés, csak pártoskodás. Így semmire sem fogunk menni. Sem egyénileg, sem nemzetileg."

Attila a fióknak körmölő zugírókat tekinti a jövő kulcsának. Őszinte véleményeket nem a fő lapokban, hanem a blogokban kell keresni. "Jó dolog ez a NetVax is, hogy egy helyre igyekszik gyűjteni zugírókat, mert már rengeteg értékes embert ismerhettem meg általatok. Jó lenne valahogy levetkőzni ezt a ki a legjobb író szemléletet, inkább hajtson egymáshoz a kíváncsiság, vajon te hogyan látod, mi a véleményed. Úgy tapasztalom, hogy a NetVax nem akar egy irányelvet erőltetni. Mindenki jöjjön azzal amije van. Ez jó, ez tetszik nekem."

Mester munka közben

Faházak készítése ill. saját bútorüzlet indítása szerepelnek Muzsi úr tervei között:

"Saját elképzeléseimet próbálom értékesíteni. Van egy ilyen hitem, miszerint az én vevőim ott vannak kint, sem én, sem ők nem találunk egymásra. Ezt a hidat kellene megépítenem."

Kedves Mester! Mi is teszünk most ehhez a hídhoz egy pallót és mindenkinek kellemes böngészést kívánunk Muzsi Attila honlapján.

Csodaország az új generáció mögött. Nagy masni a hajba, mamakendő a vállra, cipész szerszám a kézbe, mosogatószer habja az orra és már kész is az okostelefon-gyerek vintage megfelelője...

Karina Kiel, az oroszországi Szocsiban élő fotóművész mestere a nosztalgikus gyermekfotózásnak. "Nekem is van két csodálatos kisfiam. Számomra a kölykök adnak inspirációt a kreativitáshoz. Ők a hősök, akikkel belevetem magamat a tündérmesék világába és özönlenek rám az őszinte érzelmek" - meséli Karina a munkájáról.

Az egyébként pedagógus végzettségű profi fotós művészeti mesterkurzusokat is tart számos orosz és európai nagyvárosban és szívesen dolgozik együtt lakberendezőkkel, divattanácsadókkal a tökéletes vintage kép érdekében.

Ezeket a fantasztikus, festmény hatású alkotásokat nézegetve nekünk is az az érzésünk támadt, hogy letűnt korok gyermekei mosolyognak ránk vissza...

És akad pár "ilyen volt-ilyen lett" kép is:

Még több nosztalgikus kép Karina Kiel oldalán. 

"Nem biztos, hogy minden anyuka örülne annak, ha a gyermekével olyan oktató foglalkozna, aki szabadidejében vámpírokra, démonokra vagy éppen angyalokra vadászik a papírlapon. Nem szeretném ha névhez kapcsolnák a  hétköznapi életemet, és a ködös homály amúgy is jótékonyan hat a hangulatkeltésre. Olvasóim kifejezetten szeretik, hogy a személyem körül csak találgatások keringenek..." - avat be bennünket műhelytitkaiba az ereklyékkel (is) vértezett krónikás, Lir Morlan.

 

Szakadt ruhámat megigazgatva,
Vár rám a megszokott utca sarka,
Hol minden áron alul kapható.
Arcomra vastagon púdert rakva
Hazug bókokat nem várva, kapva,
Jól látszik az, ha minden eladó.
Nem keressük már a magunk kéjét,
S jön a férfinép, csodára várva,
Nem számít kibe mártja pengéjét,
Így állunk mind az utca sarkára.

 

Egykor így volt: Szép Marie-nak hívtak,
Szemeimről szonettet is írtak,
Arany hajam dúsan omlott alá,
Arcomon halovány rózsák nyíltak,
A kezemért ökölpárbajt vívtak,
S ifjak gyűltek az ablakom alá.
Ámde apám elkártyázta jussom,
Lakbér, étek, mindnek ez az ára,
Hogy Marie dologházba ne jusson,
Így állunk mind az utca sarkára.

 

Mára seggem már ráncokkal teli,
Nem holdkaréj már, bőven a teli,
S a púder alatt karikás szemem,
Bár két mellem a hasam veri,
Vén vaginám még mindig kéjteli,
És fürge maradt még szám, s a kezem.
Ruhám még elfedi a hibákat,
Kacsintva részegek sorára
Még pár évig hazudhatok vágyat,
Így állunk mind az utca sarkára.

 

Ajánlás:
Jóuram, ki állsz sorodra várva,
Szorító szűk'ség kínoz gyatyádba'
Ne feledd mennyi örömöd ára,
Mi is vágyunk a dús vacsorára,
Így állunk mind az utca sarkára.

 

Lir Morlan / A kivénhedt örömlány balladája -Villon után kullogva

 

 

Régi könyvek és egy névre szóló toll - Lir Morlan birodalma

Álmodozások kora

Kisgyermekként a neki nem tetsző helyzeteket szépnek képzelte, javíthatatlan álmodozó volt. Már az óvodában őt kérték a többiek szerepjátékok kitalálására. Nem unatkozott, gyártotta a meséket. Bár minden gyerek ilyen, azonban ő - ahogy fogalmaz - "megragadt" ezen a szinten. Miután megtanult olvasni, világok nyílottak előtte. Első története egy furcsa alakú fáról szólt, majd Andersen Kis Hableányát próbálta versbe szedni. "Aztán regényeket írtam. Rettenetesek voltak. Tíz éves korom óta írok. Néha kicsit kevesebb intenzitással, de megszakítás nélkül. Szerencsére valamennyit sikerült fejlődnöm azóta."

Lir életében a tárgyaknak is lelke és saját históriája van. Középkori Japán, viktoriánus Anglia, tizennyolcadik századi Velence. Ezek a kultúrák magukkal ragadják, megigézik, elvesz bennük és természetesen ihletet adnak számára. "Szerencsés vagyok, hogy olyan tárgyak vesznek körül, amik elvarázsolnak. Ugyanígy, ha kimegyek az utcára, ha a buszon leül velem szemben egy idős ember, elmerengek, milyen élete lehetett, milyen események festhették arcára a ráncokat. A világ arra inspirál, hogy papírra vessem ezeket a „meséket”.  Készülő novelláskötetemnek ez is az egyik alapgondolata."

 Könyv 1758-ból, ajándékba kapott láncos zsebóra társaságában

Titkok könyvtára

Dolgozószobájában otthonra talált rengeteg régi könyv. Párja gyűjti a ritkaságokat. Ezek egy részét örökölték, de akadnak kidobástól megmentett darabok is. Van egy több mint száz éves, metszetekkel díszített Poe kiadványa. Kézbe fogni is hihetetlen egy ilyen darabot. "Elgondolni, mennyi mindent látott, hány kézen ment át, hány helyen fordult meg, mielőtt hozzám került, mennyi történelmi eseményt élt túl... A könyv, és a kor önmagában is tiszteletet érdemel, együtt pedig... Annak idején Japánban úgy tartották, hogy azon a napon, amikor egy tárgy eléri a száz éves kort, lelket kap. Ha ez igaz, akkor jó néhány száz lélek duruzsol folyamatosan a dolgozószobánkban. Létezhet ennél jobb hely álmodni?" 

"Rólunk mindenki azt hiszi, nem álmodunk. Az álmok azok "kiváltsága" akik éreznek. Akik léteznek. Van lelkük, érzik a fájdalmat. Mi nem álmodunk.

Legalábbis mások ezt gondolják.

Álom… Míg az ember alszik, az agy igyekszik helyre tenni mindent, amivel ébren nem tudott megküzdeni. Csak keveseknek van fogalmuk róla, hogy milyen fontos is ez a folyamat. Kivel ne fordult volna elő, hogy sírva, reszketve, sikoltva ébredt fel egy-egy rémálom után. Szerencsére ez nem történik meg túl gyakran egy egészséges embernél. De milyen érzés lehet álomról-álomra így ébredni? Én tudom.

A legendák sokszor tévednek. És nem kevesebbszer túloznak. Valóságalapjuk elvész a századok alatt, és lassanként minden kapcsolatát elveszíti az igazsággal.

Álmodunk. Bár talán nem ez a legjobb szó rá, de ez az egyetlen, amivel érthetővé tehetem a dolgot. De számunkra mindez mást jelent, mint az embereknek..."

 

Lir Morlan / Álmok (Részlet)

Csendes mágus

Lir sosem volt sem dicsekvő, sem elismerést kereső típus. Ismerősei közül is csak páran tudnak az írói tevékenységéről. Akik hasonló érdeklődésűek, őket "bevonta" a titokba, valamint a közeli családtagok ismerik ezt a szenvedélyét. Irományai által tett szert néhány jóbarátra. Velük évek óta töretlen a viszonya. "Polgári nevemen jelentek meg nyomtatásban verseim, de ez már régen volt. Lir Morlanként egyelőre csak a neten publikáltam. Sokszor próbáltak már rábeszélni a kiadásra, de fenntartásaim vannak ezzel kapcsolatban." 

Bár tanulta, de az irodalom felé most már csak szerelemből fordul, legyen szó akár egy jó beszélgetésről, egy remek könyvről vagy körmölgetésről. Egyébként fogyatékkal élő emberekkel foglalkozik.

Metszetekkel díszített, több mint száz éves Poe kiadvány és egy antik, dédapától örökölt töltőtoll 

Elkurvult kiadók

"Sok a tehetséges ember, viszont a könyvkiadás elkurvult" - véli Lir Morlan. Bárki bármit megjelentethet, akár helyesírási hibákkal díszítve vagy stilisztikai szerkesztés nélkül. 

"Semmi más nem kell egy bestsellerhez, csak pénz a reklámra."

Tehetséges írók pénz hiányában kiszorulnak a piacról vagy aprópénzre váltják, amijük van. (Értsd: inkább írnak a szaftos punciról, mint a munkanélküli társadalomról, mert az előbbire van kereslet - a szerk.)

Így a jó művek asztalfiókban maradnak vagy felkerülnek a netre, ahol a sok pelyva között nem könnyű őket megtalálni.  

"Ez az ország mindig is sok tehetséget adott a világnak - minden téren. A régebbi időkben is előfordult, hogy ezek a tehetségek itthon nem tudtak érvényesülni. A mai korban ezt érzem a legnagyobb problémának: nem a tehetség, hanem a pénz uralja a művészeti ágakat is. Hogy ez változhat-e? Nem tudom. Egy utópisztikus világban talán. Persze nem árt, ha magunk is teszünk érte…"

Mi a magunk részéről ezzel a beszélgetéssel tettünk érte. Mítoszok, krónikák, színművek Lir Morlan oldalán. 

Első pillantásra tankönyv. Második pillantásra szellemes és leleményes fricska egy olyan időszakból, amikor a költők és illusztrátorok nem engedhették szabadjára fantáziájukat, mert a tisztogatás szele ott süvített a hátuk mögött...

Szovjetunió gyermekirodalma az 1920-as, 1930-as években nem tündérekkel és boszorkányokkal ültette karosszékbe az utánpótlás nemzedéket, hanem világnézet alakítással. Bugyuta, ám mégis humoros versikék ragogyó színekben pompázó, geometriai alakzatoknak álcázott rajzokkal. A szivárvány belseje: Gyönyörű könyvek, szörnyű idők címmel gyűjtötte egybe a korszak jelentősebb gyerekverseit és illusztrációit Julian Rothenstein és Olga Budashevskaya, hogy bepillantsunk abba a társadalomba, ami efféle módon nevelte fiataljait...

Mibe ütik orrukat a párttitkárok?

"Páratlanul gazdag az 1920-as évek Szovjetuniójának gyermekirodalma. Vajon miképp terelgette a mesék útját a vezetés és csatlósaik? Valószínűleg azt gondolták: oh, kölyökműfaj, ártalmatlan dolog, országimázs szempontjából figyelmen kívül lehet hagyni"- írja a könyv előszavában Philip Pullmann, aki a modernkori történetmesélés egyik nagymestere. 

Ebben a rendhagyó gyűjteményben "fejezetekre" bontva kapunk vizuális információt a korszak hétköznapi boldogulására, munkaválasztására vagy éppen a közlekedésére vonatkozó, nevelő célzatú doktrínáiról, sok helyütt butácska halandzsaszövegek kíséretében...

Ha a szél elfújja a tetőt vagy jégeső szakad - tudjuk mind - ez nagyon káros. Főleg a sétálókra nézve aggályos. Ám majd ismét süt a nap százágra, boldogan fekhetünk rá a kormányra.

 

 

 

 

Ha a fiú bűnrossz, mosolygós arca koszos, rossz ez a bőrének? Rossz hát! Feltevésünk jogos. Szeresd a szappant s fogkrémet, lesz is neked lányok közt jóléted.

 

 

 

Ha egy gyenge kisfiú próbál harcoskodni, én az olyat még könyvben sem akarom olvasni. Ez itt meg azt kiáltja: ne bántsd kiben teng az erő hiánya! Milyen rendes kislegény, igazán szép erény.

 

 

 

Emez belefetrengett a koszba és élvezte, hogy szutykos az inge. Az ilyenre mondják: Gazfickó! Másik cipőt tisztít és maga súrolja csizmáját. Ugyan fiatalka, de rendes fajta.

 

Mi leszel ha nagy leszel?

Boris Ermolenko 1930-as Speciális ruházat című, gyerekeknek szánt  művében az illusztrációk merev, formális pózokban ábrázolják a foglalkozásokat bemutató embereket. A hangsúly nem az egyénen, hanem a társadalomban betöltött funkcióján van. Mintha a munkát teljesítő személy helyett a mezőgazdaság, gépek, villamosenergia lenne a megbecsülendő "dolog". (Bennünket ez nagyon emlékeztet a jelenlegi helyzetre...)

Szabadon lehet találgatni - természetesen az orosz nyelvet nem ismerőknek - milyen munkát űznek a mesterek...

Geometrikai csodaország

"Színes kockatestek és bohókás szövegek. Éles ellentétben álltak ezek a gyerekkönyvek a kulturális közeggel, amelyben születtek. A valódi, kopott iskolapadokban komor arcú nebulók ültek. Ezen lapokból áradó szórakozás jelentette nemzedékeknek a keserédes, halvány reményt az elnyomó rendszerrel szemben, ami tulajdonképpen a kollektív tudatból kívánta kiölni a fantáziát." - jegyzi meg Pullman a gyűjteményről.

Bennünket szórakoztatott a 20-as évek orosz gyermekirodalma.

Forrás: Maria Popova

Ismerőse nem vette jó néven az érzelmi közönyösségét. Összevesztek. Válaszul írt egy bosszúnovellát a vallásosságról. Nyitott egy blogot és az írást ott álnéven közölte. Pár helyre be is linkelte. Aztán csak nézett, mert sokaknak tetszett. Körmölt hát más dolgokról is, és az olvasók csak jöttek s jöttek. Így indult Angel Lilith zugírói karrierje...

Boldogok a kerti vetések,
mert övék a csendnek országa…

Boldogok a csendben levések,
mert övék a szónak forrása…

Boldogok a szóló beszédek,
mert létüket Isten formálja…

Boldog tán, Isten termése…
Az igazság ott van Őnála…

 

Angel Lilith / Valaki mondja meg...

"Nem rendesen" már gyerekként írtam. Rendesen 2009 februárjában kezdtem el. Írásra az élet inspirál. Nem is tudom mi lenne, ha rendben zajlana körülöttem minden. Van egy autista fiam. Így olyan érzelmi  hullámvasutat élhetek meg, ami jól jön íróként. Nem  éppen szép gyerekkorom volt, ezekből az időkből sok életkép-leírásom van. Talán egyszer be is fejezem őket.

Jelent-e valamit a díj?

Saját művei terén - elmondása szerint - iszonyat zavaros. Pontosan nem emlékszik első megjelent írása címére, de az biztos, hogy Lenkei Gábor orvos-író irodalmi pályázatán került be egy válogatásba. (Később megtudjuk, hogy Nyitott szem, nyitott szív a pontos cím.) A jászberényi Új Színházért Alapítvány Helyszűke pályázatán is sikerrel járt egy alkotása, valamint az Art-Magic Kiadó meseversenyén díjazott lett A labirintus című története. "Az ilyeneknél mindig zavar, hogy nem igazán tudom hova tenni őket, nem látom kik voltak még a pályázók, és mennyire jelent valamit a díj. Volt még pár írói közösség magánkiadásában való megjelenésem, ami jó és szép, de inkább csak magunknak szól." 

Ma valamit írnom kéne, de nem fogok,

Ma valamit szólnom kéne, de nem fogok,
Pedig, talán, csak annyit kéne – boldogot,
És mégis, ma csak hallgatni fogok.
Ha tudnád, hetek óta csak erre gondolok,
És mégis mondani semmit nem fogok,
Mert így a jó, ha hallgatok,
Ha csak egy néma pont vagyok…
De azért tudnod kéne, rád gondolok,
Ahhoz meg írnom kéne, de nem fogok,
Halkan egy mondatot magamban suttogok,
Nagyon-nagyon-nagyon boldogot…

Magamban csupán… Te ezt nem hallhatod…

 

Angel Lilith / Titkos boldogot!

Nem karolják fel a tehetségeket

Angel úgy véli, a kiadók biztosra mennek. Nem vállalnak semmiféle kockázatot egy ismeretlen szerző megjelentetésével, holott a feladatukhoz elvileg hozzátartozna a tehetségkutatás és az újoncok felkarolása. Továbbá probléma az is, hogy a rendelkezésre álló irodalmi pályázatok egy része nevezési díjas. Nem minden igazán tehetséges író tudja anyagilag finanszírozni a versenyen való indulást, így viszont el van zárva a világ elől. "Az írók többségének ez csak hobbi marad, mert anyagilag biztosan nem éri meg. Számomra azonban nem anyagilag nagyon is megéri, mert sok új embert ismertem meg az írás által, mély kapcsolatokat szereztem és magamat is jobban megértettem" - vallja zugtevékenységéről Lilith. 

"Nem ösztönöz a hírnév és az elvárások. Nem hiszem, hogy valaha is képes lennék „rendelésre” írni. Az alkotás számomra egy másállapot, amikor csak kapu vagyok, és átengedem azt, ami meg akar születni. Ezt pedig nem lehet parancsra."

Ennél kifejezőbben nem is értekezhettünk volna a zugkörmölés lényegéről. Próbálkozás a versírással, komolyabb hangvételű elbeszélések, férfiak-nők-ilyesmik Angel Lilith oldalán.