"Nem biztos, hogy minden anyuka örülne annak, ha a gyermekével olyan oktató foglalkozna, aki szabadidejében vámpírokra, démonokra vagy éppen angyalokra vadászik a papírlapon. Nem szeretném ha névhez kapcsolnák a  hétköznapi életemet, és a ködös homály amúgy is jótékonyan hat a hangulatkeltésre. Olvasóim kifejezetten szeretik, hogy a személyem körül csak találgatások keringenek..." - avat be bennünket műhelytitkaiba az ereklyékkel (is) vértezett krónikás, Lir Morlan.

 

Szakadt ruhámat megigazgatva,
Vár rám a megszokott utca sarka,
Hol minden áron alul kapható.
Arcomra vastagon púdert rakva
Hazug bókokat nem várva, kapva,
Jól látszik az, ha minden eladó.
Nem keressük már a magunk kéjét,
S jön a férfinép, csodára várva,
Nem számít kibe mártja pengéjét,
Így állunk mind az utca sarkára.

 

Egykor így volt: Szép Marie-nak hívtak,
Szemeimről szonettet is írtak,
Arany hajam dúsan omlott alá,
Arcomon halovány rózsák nyíltak,
A kezemért ökölpárbajt vívtak,
S ifjak gyűltek az ablakom alá.
Ámde apám elkártyázta jussom,
Lakbér, étek, mindnek ez az ára,
Hogy Marie dologházba ne jusson,
Így állunk mind az utca sarkára.

 

Mára seggem már ráncokkal teli,
Nem holdkaréj már, bőven a teli,
S a púder alatt karikás szemem,
Bár két mellem a hasam veri,
Vén vaginám még mindig kéjteli,
És fürge maradt még szám, s a kezem.
Ruhám még elfedi a hibákat,
Kacsintva részegek sorára
Még pár évig hazudhatok vágyat,
Így állunk mind az utca sarkára.

 

Ajánlás:
Jóuram, ki állsz sorodra várva,
Szorító szűk'ség kínoz gyatyádba'
Ne feledd mennyi örömöd ára,
Mi is vágyunk a dús vacsorára,
Így állunk mind az utca sarkára.

 

Lir Morlan / A kivénhedt örömlány balladája -Villon után kullogva

 

 

Régi könyvek és egy névre szóló toll - Lir Morlan birodalma

Álmodozások kora

Kisgyermekként a neki nem tetsző helyzeteket szépnek képzelte, javíthatatlan álmodozó volt. Már az óvodában őt kérték a többiek szerepjátékok kitalálására. Nem unatkozott, gyártotta a meséket. Bár minden gyerek ilyen, azonban ő - ahogy fogalmaz - "megragadt" ezen a szinten. Miután megtanult olvasni, világok nyílottak előtte. Első története egy furcsa alakú fáról szólt, majd Andersen Kis Hableányát próbálta versbe szedni. "Aztán regényeket írtam. Rettenetesek voltak. Tíz éves korom óta írok. Néha kicsit kevesebb intenzitással, de megszakítás nélkül. Szerencsére valamennyit sikerült fejlődnöm azóta."

Lir életében a tárgyaknak is lelke és saját históriája van. Középkori Japán, viktoriánus Anglia, tizennyolcadik századi Velence. Ezek a kultúrák magukkal ragadják, megigézik, elvesz bennük és természetesen ihletet adnak számára. "Szerencsés vagyok, hogy olyan tárgyak vesznek körül, amik elvarázsolnak. Ugyanígy, ha kimegyek az utcára, ha a buszon leül velem szemben egy idős ember, elmerengek, milyen élete lehetett, milyen események festhették arcára a ráncokat. A világ arra inspirál, hogy papírra vessem ezeket a „meséket”.  Készülő novelláskötetemnek ez is az egyik alapgondolata."

 Könyv 1758-ból, ajándékba kapott láncos zsebóra társaságában

Titkok könyvtára

Dolgozószobájában otthonra talált rengeteg régi könyv. Párja gyűjti a ritkaságokat. Ezek egy részét örökölték, de akadnak kidobástól megmentett darabok is. Van egy több mint száz éves, metszetekkel díszített Poe kiadványa. Kézbe fogni is hihetetlen egy ilyen darabot. "Elgondolni, mennyi mindent látott, hány kézen ment át, hány helyen fordult meg, mielőtt hozzám került, mennyi történelmi eseményt élt túl... A könyv, és a kor önmagában is tiszteletet érdemel, együtt pedig... Annak idején Japánban úgy tartották, hogy azon a napon, amikor egy tárgy eléri a száz éves kort, lelket kap. Ha ez igaz, akkor jó néhány száz lélek duruzsol folyamatosan a dolgozószobánkban. Létezhet ennél jobb hely álmodni?" 

"Rólunk mindenki azt hiszi, nem álmodunk. Az álmok azok "kiváltsága" akik éreznek. Akik léteznek. Van lelkük, érzik a fájdalmat. Mi nem álmodunk.

Legalábbis mások ezt gondolják.

Álom… Míg az ember alszik, az agy igyekszik helyre tenni mindent, amivel ébren nem tudott megküzdeni. Csak keveseknek van fogalmuk róla, hogy milyen fontos is ez a folyamat. Kivel ne fordult volna elő, hogy sírva, reszketve, sikoltva ébredt fel egy-egy rémálom után. Szerencsére ez nem történik meg túl gyakran egy egészséges embernél. De milyen érzés lehet álomról-álomra így ébredni? Én tudom.

A legendák sokszor tévednek. És nem kevesebbszer túloznak. Valóságalapjuk elvész a századok alatt, és lassanként minden kapcsolatát elveszíti az igazsággal.

Álmodunk. Bár talán nem ez a legjobb szó rá, de ez az egyetlen, amivel érthetővé tehetem a dolgot. De számunkra mindez mást jelent, mint az embereknek..."

 

Lir Morlan / Álmok (Részlet)

Csendes mágus

Lir sosem volt sem dicsekvő, sem elismerést kereső típus. Ismerősei közül is csak páran tudnak az írói tevékenységéről. Akik hasonló érdeklődésűek, őket "bevonta" a titokba, valamint a közeli családtagok ismerik ezt a szenvedélyét. Irományai által tett szert néhány jóbarátra. Velük évek óta töretlen a viszonya. "Polgári nevemen jelentek meg nyomtatásban verseim, de ez már régen volt. Lir Morlanként egyelőre csak a neten publikáltam. Sokszor próbáltak már rábeszélni a kiadásra, de fenntartásaim vannak ezzel kapcsolatban." 

Bár tanulta, de az irodalom felé most már csak szerelemből fordul, legyen szó akár egy jó beszélgetésről, egy remek könyvről vagy körmölgetésről. Egyébként fogyatékkal élő emberekkel foglalkozik.

Metszetekkel díszített, több mint száz éves Poe kiadvány és egy antik, dédapától örökölt töltőtoll 

Elkurvult kiadók

"Sok a tehetséges ember, viszont a könyvkiadás elkurvult" - véli Lir Morlan. Bárki bármit megjelentethet, akár helyesírási hibákkal díszítve vagy stilisztikai szerkesztés nélkül. 

"Semmi más nem kell egy bestsellerhez, csak pénz a reklámra."

Tehetséges írók pénz hiányában kiszorulnak a piacról vagy aprópénzre váltják, amijük van. (Értsd: inkább írnak a szaftos punciról, mint a munkanélküli társadalomról, mert az előbbire van kereslet - a szerk.)

Így a jó művek asztalfiókban maradnak vagy felkerülnek a netre, ahol a sok pelyva között nem könnyű őket megtalálni.  

"Ez az ország mindig is sok tehetséget adott a világnak - minden téren. A régebbi időkben is előfordult, hogy ezek a tehetségek itthon nem tudtak érvényesülni. A mai korban ezt érzem a legnagyobb problémának: nem a tehetség, hanem a pénz uralja a művészeti ágakat is. Hogy ez változhat-e? Nem tudom. Egy utópisztikus világban talán. Persze nem árt, ha magunk is teszünk érte…"

Mi a magunk részéről ezzel a beszélgetéssel tettünk érte. Mítoszok, krónikák, színművek Lir Morlan oldalán.