Tervei között szerepel a magyar állampolgárság megszerzése és a Magyarországra költözés. Magabiztosságot kap a jó kritikától, a rosszat pedig építő jellegűnek találja. Vidám személyiség, de csak fájdalmas gondolatok leírása után érzi könnyebbnek magát...
Éltem megaláztatásban, földbe taposva,
De mégsem könyörögtem térden állva.
Magányosan mély depresszióba estem,
Arcomra eltorzult fekete mintákat festettem.
Mintha egy sötét démon megszállta volna a lelkemet,
De legbelül tudtam, hogy le kell győznöm kínzó félelmemet.
Álarcos emberek hazugsággal etettek,
Hátam mögött irigy szemek figyeltek.
Késsel kegyetlenül hátba szúrtak,
Vérző sebeim idővel begyógyultak.
Kiáltottam s közben a pokol tűzében égtem,
Testemet már régen hallottnak hittem.
Lőrinc Tianna / A múlt színei II. (Részlet)
 |
"Mindig is szerettem a verseket, de régen egyszer sem jutott eszembe, hogy magam is foglalkozhatnék versírással. Hat éve írtam az elsőt. Szerb középiskolába jártam, így párat átfordítottam szerbre kíváncsiságból. Viszont a rímeknél elakadtam. Ugyan volt nyelvi segítségem, de a szerb verseimet valahogy nem éreztem teljesnek. Szóval maradt csak a magyar. Bár vidám személyiség vagyok, mégis szomorúságról, fájdalomról szólnak a verseim. Ettől lélegzek fel." - meséli Lőrinc Tianna, a közgazdasági végzettségű fiatal hölgy. |
Kapni hideget, meleget
Akár negatív, akár pozitív kritika éri, mindkettőnek örül. Előbbiből tanulni próbál, utóbbi pedig erőt és magabiztosságot ad számára. "Páran mondogatták, hogy próbálkozzak szerelmes és vidámabb hangvételű versekkel is. Bíztatnak, lelkesítenek, ne hagyjam abba az írást. Kitartó munkával talán egy nap kezemben tarthatom a saját kötetemet, azonban az, hogy ez a szakmám is legyen, elég nehéz megvalósítani. Lehetőségem sincs és mint költő csiszolódnom is kell."
Megérezte, hogy már nincs sok hátra,Sóhajtása ráragadt sima arcára.
Nem volt ereje megmozdulni sem,
Mintha láncok szorítanák feszesen.
Ágyában feküdt békés halálra várva,
Könnyektől vér eres szemeit a mennyezetre tárta.
Elképzelte élettel teli énjét,
Az emlékek halk zenéjét.
Mosolyog. A szeme úgy maradt.
A lelke lassan a fény felé haladt.
Csukd le szemeit, ő is ezt akarja
És így olyan mintha aludna.
Lőrinc Tianna / Mintha aludna
Még nincs veszve minden
Tianna szerint manapság már nem divat a fiatalok körében a költészet. Kevesen vannak, akik űzik, még kevesebben, akik olvassák. Holott az a sok gondolat, tett, emlék amit papírra vethetünk, évek múltán is örömmel tölthet el bennünket. "Újra olvassuk és büszkén kijelenthetjük gyermekeinknek, unokáinknak, bárkinek, hogy ezeket a sorokat én írtam. Nincs is jobb érzés, amikor látom a szemekben a tetszést, megértést és támogatást."
"Ekkor tudom, hogy még nincs veszve minden és van rá esély, hogy mi költők, akik kevesen maradtunk, ne vesszünk el és folytassuk tovább, mert megéri."
