"A mozdonyvezetés, az egy egyedül végzett tevékenység, azaz a mozdonyon egyedül ülünk 10-12 órát, tehát van idő gondolkodni az élet nagy dolgain. Többnyire a mozdonyon születtek meg fejemben a versek, amit azonnal lejegyeztem, amikor arra volt lehetőségem, azaz álltam a vonattal. Ezeken már nem szoktam utólag változtatni, ahogy lejegyzem őket, úgy maradnak a gépelés után is. Az írások is hasonlóan születnek, a mozdonyon eltervezem, hogy miről fog szólni, aztán a számítógép előtt lepötyögöm, ha el nem felejtem" - meséli nekünk Fricy, azaz Gyüre Ferenc, a verselő vasutas.

Száll a sárkány, száll a szélben sebesen
olyan, mint a sírig tartó szerelem.
Huncut szélben ide-oda cikázik,
szerelmespár játszadozva cicázik.

Erős szélben, erős zsinór vigyázza,
hogy a sárkány ne menjen a világba.
Szerelmesek, ők egymásra vigyáznak,
szerelmükkel üzennek a világnak.

Vihar tombol, de a sárkány ellenáll,
esőverte zsinórjával meg,-megáll.
Kísértés hoz a szerelembe vihart,
hogyha erős a bizalom az kitart.

Eső után, mikor a napfény felragyog,
papírsárkány szépen lassan andalog.
Szerelemben zápor után napsütés,
túlélve a hétköznapi mennydörgés.

Száll a sárkány, száll a szélben csendesen,
nem törődik a világgal semmit sem.
Viharban és napsütésben csak repül,
a boldogság mindenkinek sikerül.

Fricy / Papírsárkány

Mit szólnál ahhoz, ha a barátaid 40. születésnapodra ajándékba adnának Neked egy honlapot, és pólókon még reklámoznák is? Pontosan ez történt Szűts Lászlóval, alias Tütyével, aki civilben kültéri ledes felületeket üzemeltet, diplomája szerint munkaszervező üzemmérnök, okleveles grafológus, írásszakértő, és a szülinapi meglepetésére posztolja saját verseit...

Ott is jártam már, hol azok a halottak
élik napjaikat, kik mindenben csalódtak…

Ott is jártam már, hol világosság nem volt.
Az ember alaktalan, végtelen szürke folt…

Ott is jártam már, hol belül a félelem
úgy járta át testem, mint valamely lételem…

De ott nem jártam még, hol boldog lettem volna,
hol valaki a másikhoz tiszta szívvel szólna…

 

Szűts László (Tütye) / Ott is jártam már...

" Hozzám közelebb álló barátaimat néha megleptem egy-egy magam nyomtatott-kötött, saját verseskötettel. Ők már régóta mondogatták, hogy valahol közkinccsé lehetne tenni a verseket (is), szerintük néhány tényleg megállja a helyét. Én erre mindig csak hümmögtem valami olyasmit, hogy majd posztumusz felfedeznek, jó nekem így is. Aztán a 40. születésnapomon megjelentek úgy 25-en, www.szutslaszlo.hu feliratú pólóban. Csak pislogtam mi van, mire közölték, hogy ez a honlap az ajándék. Megígértették velem, hogy ide posztolom az írásaimat.  Kisebb-nagyobb rendszerességgel azóta is blogolok."

László első versei végzős szakközépiskolás korában születtek, de igazán a főiskolán, majd az azt követő néhány évben "teljesedett ki". Ma már ritkábban ír, egy barátja szerint ez azt jelenti, hogy rendezettebb lett az élete. "Belső késztetést éreztem, hogy búmat-bánatomat, ritkán örömemet papírra vessem, a rímek pedig maguktól jöttek." - meséli az eredettörténetet Tütye. 

Hamut lehel az éj csendje. Gyermeksereg rongyokban.
Tettünk nézik, tehetetlen, szem-fény vesztve, mocsokban.

Sáros arcú gyereksereg. Az arcukon döbbenet:
Helyettünk m’ért gondolkodnak? Helyettünk m’ért döntenek?

 

Szűts László (Tütye) / Hamut lehel

Nyomtatásban kis példányszámú kiadásokban jelentek meg írásai, a főiskolai diákújságban valamint a Velencei Kőbéka Kultúr Kör rövid életű havi lapjában. Család, Unikum, jó könyvek, Videoton szerepelnek László "Kedvencek" listáján. Utál késni, várni, vásárolni. Szeret horgászni, ország-világot járni, amatőr sportolni, tarokkozni, régi bankjegyeket gyűjteni, zenére lazulni, no és természetesen verset írni. "Nem szoktam buzi sorozatokat és tóksókat nézni. Nincs kutyám. Macskám se. Papagájom se. Tetveim viszont már voltak. Barátaim pedig vannak. Időm viszont kevés."

Véleménye szerint a kortárs szerzők helyzete - épp a világhálónak köszönhetően - némileg könnyebb, mint húsz évvel ezelőtt:

Számos lehetőség van "megmutatkozni". Van aki él vele, s van, aki elvan magának. Ahogy én is, addig a bizonyos szülinapig...

További szófaragások Szűts László honlapján. 

Salakbetonból épült házak radon koncentrációját vizsgálja önálló kutatásként, felszabaduló idejében pedig körmöl egy verset szerelmi okokból. Természettudományos versenyek élmezőnyében végez (például Irinyi János Országos Kémiaverseny 2. hely), aztán rímekbe önti az érzéseit. Boros Viktornak hívják, 17 éves, teljesen reál beállítottságú, ám pöpecül megy neki a költészet is...

Ezt a lányt nagyjából két éve ismerem,
Legalábbis akkor mondtam először: Szeretem!
Itt kezdődött a bonyodalom
De ennyire ne szaladjunk, nyugalom.

Hol is kezdjem? Mondjuk azon a nyáron
Elmentünk ebédelni, na de milyen áron?
Történt ugyanis az eset, hogy kiborítottam egy pohár vizet...
Eztán ő felnevetett, gondoltam biztos nem ő fizet.

Hogy itt mi is történt, azt nem ragoznám
Szerencsétlen esetek sorozata volt az a nyár.
Menjünk is tovább mert messze még a vége,
Csak ezután jött a tanárképző tábor gyönyöre.

Mondhatom itt változott meg minden, 
Legalábbis ami volt a fejemben
Jött egy ciklon: egy szőke lány képe
Ő csak azt tette, megfogtam az egom s felküldte az égbe!

Ez meghatározta napjaimat egy jó időre
De vele s miatta az élettel nem jutottam dűlőre.
Következő állomás november, hol gitárom engem kedvel,
Legalábbis megismertem valakit e "fegyverrel".

Rövid számolással fél év telt el
Nem beszéltünk sokat azzal a lánnyal, a "vizessel".
De mégis egy sötét este barátnőmet nézve 
Az "ő" arcára lettem figyelmes, félve...

Egy este amikor Francival beszéltem...

Boros Viktor (Puskagyártó) /  "In Memories" 2012

"A Puskagyártó név még az általános iskolához  vezet vissza. Kevés barátom volt, a szüleim úgy nagyjából mindentől féltettek. Otthon ültem na és persze videójátékokkal játszottam. Kockultam. Amikor az online játékok terjedni kezdtek, nekem is kellett egy nickname. A legtöbb foglalt volt, ezért kapóra jött  a magolós tantárgyaknál művelt  puskázásom. Legyen Puskagyártó! Azóta is ezt a nevet használom minden fórumon, így a blogomon is."

Viktort az írásra főleg a lányok inspirálják. Amikor az általános iskola nyolcadik osztályában, egy hideg februári napon először szedte rímes szavakba gondolatait, mi más motiválhatta volna, mint a szerelem. "Természetesen más témák is megmozgatnak, mondjuk a kedvenc világ kérdése. Az igazat megvallva, nem nagyon követem a mai irodalom alakulását, a tananyagban lévő költők elvették a kedvemet ettől, mert életük elég zűrös volt és valószínüleg csak ezért tudtak olyan műveket írni mint amilyeneket írtak. Szóval a mai magyar irodalomról azt tudom mondani, hogy kevés figyelmet kap."

Fizika, matematika, angol nyelv, történelem, informatika. Ezekből a tantárgyakból remekel Puskagyártó. Szerintünk pszichológiából is tud valamit:

Mindenek előtt bemutatnám a talonban tartás fogalmát a saját szemszögemből: 

Ez egy amolyan 20. század vége- 21. századi kapcsolat forma, az a bizonyos "B terv" (persze van akinek c,d, akár h terve is van, de az már nem ide tartozik), kicsit régebbi kifejezés erre az, hogy több vasat tart a tűzben. Ilyenkor van a kiszemelt célpont, de hogy ne essünk a padlóra ha véletlenül nem sikerülne úgy valami ahogy akarjuk van egy másik srác/lány akit magunkhoz közel tartunk, sokkal közelebb mint egy átlag barátot, hitegetjük, kétértelműen beszélünk vele, sok olyan tettünk van ami miatt a talonban tartott elhiheti, hogy igenis van esély és csak ki kell tartania, ez nagyon ritkán jön be...

Boros Viktor / Érdekes kapcsolatok spotlight: A talonos végzős (Részlet)

Blogom elég sok dolgot elárul rólam, igen gyerekes vagyok, igen hiszek a csodákban, de nem szeretem ha lenéznek és ez a büszkeség hajt előre!

Csókolózási útmutató 1936-ból. Kis illusztrált füzetecske az érzelmes ajakmozgások technikájáról, kezdő szeretőknek, mulatságos szépirodalmi stílusban, az 1930-as évek Amerikájából. Szerzője Hugh Morris máig érvényes "emlékeztetőt" jegyez a kötet végére:

Minden csók egyedi. Nem lehet definiálni, mint ahogy nincs két egyforma ember sem. A legtöbb mit tehetsz: kortyolsz egy kis "nektárt" a szerelmed ajkairól.

Nem mindegy többek között az sem, milyen ajaktípussal állunk neki a műveletnek. "Ha a lány ajka apró rózsabimbó, nem szükséges aggódni a ceremónia miatt. Azonban a hölgyek többségének nagy és széles ajkai vannak, mint például Joan Crawfordnak. Ebben az esetben ne a száj közepére próbáljon a férfiember csókot lopni, hanem körkörös mozdulatokkal járja végig ajkaival szíve választottjának ajkait, mondhatni: utazzon szájával. Ha ez megtörtént, csattanhat csók középre is. Közben ne feledjük magunkhoz venni a termelődő nedveket. Ahogy egy Tennyson versben olvastam: Hosszú csókot küldtem lányra / benne volt lelkem ára / mint harmatcsepp napsugárban / úgy itta boldogságban."

"Különböző ajkak más és más csóktechnikát igényelnek"

Tudjátok milyen a "vákum csók" vagy a "táncos csók"? Morris ezekről is részletes felvilágosítást ad. (Előtte viszont megemlíti, hogy a tökéletes csókolózás elengedhetetlen velejárója a testek összebújása, még pedig olyan formában, hogy érezzük a partner mellkasán a szívdobogás felgyorsult ütemét...)

Vákum csók

"Nyelve hegyével erőteljesen dörzsölje kedvese fogsorát. Remélhetőleg ő erre hasonló formációval reagál. Ne finomkodjon, bőszen használja a nyelvét és kutasson mélyen! Amennyiben jó a mozzanat, úgy járnak, mint az egyszeri szobalány, aki lélegzetvisszafojtva várja a gazda utasításait. Szinte már nincs is levegő a szájüregben. Minél fájdalmasabb, annál kellemesebb."

A vákum csók

Táncos csók

"Mi több kellene egy szerelmespárnak, mint a táncparkett félhomálya, egymáshoz simuló testek és egy Wayne King által játszott romantikus dal. Ezek a háttér-tényezők növelik az élvezetet. Férfiembernek egy esedékes ritmusos pergetés során lehetősége van csókot adni a hölgy tarkójára is, de számos egyéb ingerlékeny helyet találhat az idomos testen, keringőzés közben."

A táncos csók

Szorosan egymáshoz bújva

Hogy tényleg ne maradjon az olvasó vizuálisan buta a témában, szerzőnk még említ méhecskét s virágot is:

"Like a bee that settles on the fragrant pistils of a flower, and sips in the nectar for honey, so should you sip in the nectar from between the lips of your love. And it is nectar. For there is in this mingling a symbol of the holy communion of the spirits of two soul-mates, joined together in the bonds of an indissoluble love."

Mint méh, mely begyűjti a virágport és magába szippantja a nektárt, úgy kellene neked is kortyolnod a szerelmed ajkai között túlcsordult varázsitalt. Elixírt. Ez a keverék szimbolizálja a lelki társak szent kötelékét és a felbonthatatlan szerelmet. 

 

Végezetül két képi jótanács minden hölgyvadász számára:

"Ügyelni kell arra, hogy a lány mindenképp a kanapé karfájához üljön."

(...mert onnan nehéz már tovább csúszni...)

"Szippantsd be a haja illatát és dícsérd meg"

Forrás: Maria Popova

Ki ez a vonzó, amerikai színésznő? - kérdezi szerkesztőtársam, amikor soron következő interjúalanyunk fotóit nézegetem. Ő? Ő kérlek szépen egy magyar környezetvédelmi előadó és labortechnikus, aki főzés közben verseket és meséket forral a nem felületes olvasóknak. Zsefy Zsanett néven ismeri a bloggervilág, egyébként Bakkné Csilla szerepel a hivatalos papírjain...

A pirkadatba ágyazott 
utcák, terek, a házsorok
ölén merészen tépi szét 
az éjszakai neglizsét
a hangtalanul érkező
miljó foton, s a kétkedő
vak ablakban amíg pihen,
falak mögött új nap piheg,
s hogy felpörög a köd mögött 
az alvó város, rád köszön
egy kis bolond rigó amott,
füttyöget s ahogy ragyog
a nap szemére könny terül,
nevet talán ott legbelül,
és táncra kél sok fénytopán
a város zengő hangsorán.

Zsefy Zsanett / Hangolódó

Komolyabban verseket írni a gimnázium befejezése után kezdtem. Ma is büszke vagyok, hogy az akkor legerősebb gimnázium, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumának tanulója lehettem. Fizika-kémia szakon. Az olvasás szeretetét szüleimnek, a versekhez vonzódásomat - így visszatekintve - Dr. Kiss Tamás költő tanáromnak tulajdonítom. Amikor a fiaim megszülettek, mindennapos volt a versolvasás, versmondás a gyerekeknek, a gyerekekkel. A főzés remek időszak volt arra, hogy közben versekkel, mesékkel kössem le a figyelmüket. Volt ami ment fejből - sajnos ma már nem -, és volt amiket a konyhaasztal szélén helyet kapó verses kötetekből puskáztam. Nem egyszer előfordult, hogy saját esti mesét kreáltam, amit sötétben is el lehetett mondani, mert villanyfénynél - könyvből olvasva - nehezebben aludtak volna el. Az ilyen történeteket azután lehetett folytatni. Csak arra kellett ügyeljek, hogy megjegyezzem a sztori apróbb részleteit is, mert a gyerekmemória sokkal érzékenyebb, frissebb, kevésbe toleráns, mint a felnőtteké.

Őszintén szólunk, gondolkodóba estünk, lehet mégis  amerikai színésznő. Nem is csodálkozunk, hogy ez a  fotója több mint egy évig állt a műterem kirakatában. Na és azon csak derülni tudunk, hogy Zsanettnak  erről fogalma sem volt. Ismerősök hívták fel rá a  figyelmét... "Valamikor Esztergályos Cilihez hasonlítottak.. ...és azt is mondják, hogy az életben szebb vagyok... lehet ők nem hordanak szemüveget...:-)"   (Mi úgy véljük, az új neve Zsefy "Fotómodell" Zsanett)

Beszélgetésünk során kitérünk a jelenlegi magyar irodalmi állapotokra is. Válasza lényegre törő:

"Vannak, akiknek sikerül(t) befutni, de a jövő, ami az elektronikus könyveké/könyvtáraké egyre inkább visszaveti a nyomtatott művek népszerűségét. Az internet révén olyanok is lehetőséget kapnak a bemutatkozásra, megmérettetésre, és talán kiugrásra, akiknek ez a net térhódítása előtt csak álom volt. Amikor még a média fogalmába nem tartozott, vagy sokáig csak keveseknek adatott meg a televízió, a nyomtatott műveken - könyveken, újságokon - túl sokkal közelebb kerülhettek az emberek a költészethez, szépirodalomhoz. Napi szinten lehetett a rádióban  verseket hallgatni, rádiójátékok, színházi közvetítések révén a magyar és világirodalom remekeiben gyönyörködni. Kezdetben még a tévé is sok magyar alkotást mutatott be, bár javarészt klasszikusokat. A kortársaknak alig maradt helyük. Mára sokuknak csak a regionális televízió, rádió, helyi újság ad megnyilvánulási lehetőséget. Nincs igazán teljes rálátásom, de a hozzám elért információk szerint nehéz helyzetben vannak a mai költők, írók. A nyomtatott irodalom a gazdasági helyzet és még inkább, ahogy előbb is említettem, az internet térhódításával egyre inkább háttérbe szorul. Persze az internetnek hátránya is van: Ma már bárki bármit feltölthet. Kinevezheti magát írónak, költőnek. A felületes olvasó pedig elhiszi, elfogadja, s lehet ezzel kiszorítja látóköréből azokat, akik valóban értéket képviselnek."

És igen. Ő is Zsefy Zsanett. Ahogy fogalmaz:"Huszonévesen tényleg fotogén voltam. Smink, frizura, öltözködés. Szerintem, ha ezek együtt vannak egy nőnél, akkor mindenkiből többet, szebbet lehet kihozni. Ma smink nuku, ruhatáram egyszerű, praktikus, és nem örülök, ha fotóznak.  Van erre az állapotra egy latin mondás, nem tanultam latinul, de eléggé közismert: Sic transit gloria mundi." (Ugyan Zsanett! Van, ami örök marad.)

Mi pedig büszkék vagyunk arra, hogy a költőnő köszönetét fejezte ki a netvaxos pöpec-tagságnak. "Ez a jelző sok mindent takar, sőt fiatalít is." - mosolyog a Szusszanásnyi blog  roppant szimpatikus és tehetséges szerzője: Bakkné Csilla, azaz Zsefy Zsanett...

Hamisítatlan Világok harca korabeli illusztrációkon. Annyira nemzetspecifikus könyvborítók ezek, hogy szinte nincs is szükségünk eligazításra, és tudjuk, hogy ez egy befüvezett marslakó Hollandiából, amaz pedig Gábor Áron rézágyújával lőtt tripod Romániából...

H. G. Wells 1898-ban megjelent regénye (Világok harca) Londonban és környékén játszódik, a főhőse pedig egy újságíró, aki egyes szám első személyben mesél az idegenek inváziójáról, tudományos megközelítésben. (Steven Spielberg 2005-ös mozifilmje New Jersey-ból indítja az eseményeket, a kikötői munkást játszó Tom Cruise főszereplésével.) 

1938-ban, a regényből készített rádiójáték tömeghisztériát váltott ki Amerikában, annyira valósághűre sikeredett a marslakók és emberek küzdelmének bemutatása. 

És akkor jöjjenek az ígért régi könyvcsemegék: a nemzetközi Világok harca borítókon.

1. 1939, Hollandia

Befüvezett tripod

2. 1963, Románia

Gábor Áron rézágyúi a marslakók ellen

3. 1953, Olaszország

Öltönyös maffiacsalád az invázó középpontjában

4. 1974, Németország

NDK-s light pornó sci-fi elemekkel

5. 1978, Bulgária

Erre csak azt tudjuk mondani, hogy balkáni polip

6. 1990, Korea

Gangnam style?

7. 1917, Franciaország

Csendőrök és forradalmárok űrharcban

8. 1930, Svédország

Sarki fény

9. 1963, Dánia

Niels Bohr atomszerkezet?

Forrás: Alison Nastasi

Kérjük vigyázzanak, az ajtók záródnak, oda viszem Önöket, ahová vágyódnak...Na, ez a pár szavas kínmondóka tőlünk származik (meg is látszik), azonban Kunics Zoltán, az óbudai kreszkreatív ennél sokkal de sokkal dallamosabb versekkel szolgálja a közönséget...

1.Lüktet a forgalom, rajzik a város. Szívom a szmogot mi tüdőmre káros. Mindenki mogorva, mindenki futna. Lassabban biztosan előbbre jutna. 2.Sietve lökdösik egymást az utcán. Taposnak lábamon, s egymásnak cuccán. Mogorva emberek mennek a sorban. Birkaként bégetve, füstben és porban. 3.Minden nap vívják a koromban harcuk. Sötéten bámul a goromba arcuk. Utálják egymást, a másiktól félnek. Együtt a piszokban, mocsokban élnek. 4.Amikor megunom várnak a hegyek. Kimegyek oda, hogy bolond ne legyek. Eltűnök gyorsan az erdőnek mélyén. Lógatom lábam a szikláknak szélén.

5.Tudom, hogy itt a nyár, szabad is leszek. Nem fognak zavarni aljas kis kezek. Egymással vívnak majd, le lesznek kötve. Picike porondon egymásnak lökve. 6.Elmegyek messzire, vár rám a Balaton. Ülök a vonatra, veszem a kalapom. Jéghideg sör mellett süttetem hasam. Fürdök a habokban, jólérzem magam. 7.Oly jó lesz ettől a várostól messze. Enyém lesz mindegyik reggel és este. Az fog csak bántani, vissza kell térnem. Tudom, hogy életem köztük kell élnem. 8.Mégiscsak vannak itt gyönyörű hegyek. Ahová megyek, hogy bolond ne legyek. Eltűnök gyorsan az erdőknek mélyén. A lombok közt pihenek, szakadék szélén.

Kunics Zoltán / Városi forgatag

 A hétköznapokban autóbuszvezetőként dolgozó Zoltán maga sem tudja miképp terelődött figyelme a versírásra, gyerekkorában papírra vetett ezt-azt, ami másoknak is tetszett, és ez motiválta a folytatásra. "Nem vagyok igazán tollforgató. Valójában nem hiszem, hogy ebből meg lehetne élni. Régen küldtem verseket a Magyar Erőnek, ami a Független Újságírók Szövetségének irodalmi honlapja. Három általuk kiadott könyvben megjelent egy-egy művem. Egy ideje viszont nem igazán írtam. Valamennyire a világszemléletem is változott, és az utóbbi időben volt olyan is, hogy annyira leszólták a verseimet, őszintén szólva elment a kedvem az egésztől. Persze össze tudnám szedni magam ha akarnám." - magyarázza pillanatnyi verselő helyzetét Zoltán.

Rímgyártó buszsofőr

Kortárs magyar költőkről beszélgetünk. Zoltán szerint van egy klikk, ahová nagyon nehéz bekerülni, a többieket pedig kiutálják. Ez a "kiutálás" létezik a művészet más ágaiban is, másrészt pedig az emberek többsége nem érdeklődik a versek iránt. "Engem sem olvas senki." Holott például a Picike pont vagy című írása mellett nem tudunk szó nélkül elmenni:

1.Picike pont vagy, mégis egy egész. Néha oly sok vagy, néha meg kevés. Talán egy részlet, talán egy darab. A világ véled, előre halad. 2.Picike pötty vagy, egy katica szárnyán. Te vagy a fény, és te vagy az ármány. Nem tudod hol vagy, merre kell menned. Nem tudod odaát ki bízik benned. 3.Honnan is indultál, merre kell menned? Merre visz utad, mit kéne tenned? Picike pont vagy, és mégis egy világ. Néha egy gyomnövény, néha egy virág. 4.Picike porszem, egy aprócska atom. A végtelen világon botorkálsz vakon. Egyetlen pont vagy, egyetlen vonás. Mégis a szíveden, oly nagy a nyomás.

5.Egyetlen aprócska, picike szikra. Néha egy lágy kenyér, néha meg szikla. Valami része, mely nélküled szegény. Véled is folyik, egy végtelen regény. 6.Már régen elkezdték, de messze a vége. Ez itt egy sorozat egyetlen része. Picike csillag vagy, egy picike bolygó. Apránként haladó, sebesen forgó. 7.Te vagy az ördög, és te vagy az angyal. Te vagy a szürkület, te vagy a hajnal. Te vagy a kezdet, és te vagy a végzet. Isteni lényedet magadban érzed. 8.Néha a fény vagy, néha meg árnyék. Néha egy picike, aprócska játék. Játszanak véled, zajlik a sorsod. Fájdalmaidat magadba folytod.

Kunics Zoltán / Picike pont vagy (Részlet)

 

Buszvezetőnk tehetségére a Magna Hungária zenekar is felfigyelt. Felkérésükre írta a REQUIEM 56 című dal szövegét:

Zoltán szimpatikusnak találta a NetVax tevékenységét, a zugművészek és zugművek népszerűsítését, hogy akad csoport, aki ezzel a témával is foglalkozik. 

Hízelgő számomra és jól esik, hogy felkerestek. Inspirál az írásra, ha bíztatnak. Az az igazság, egy idő után magam is látom pár versemen, hogy kevésbé sikerült. Némelyiket át is írnám, csak jelenleg hiányzik belőlem a motiváció. Munkám és magánéletem inkább távolít, mintsem közelítene. Ha engem valójában ismernének az utasok, akkor talán fel sem szállnának hozzám. (Itt vigyorgás.) Valójában mindig ugyanaz a forgatókönyv: Mondanak szépeket, emberek tapsikolnak és mosolyognak, aztán semmi nem változik évtizedeken keresztül, vagy ami változik az is negatív irányba. Ez megy minden szinten, ez megy az ezotériában, a politikában és minden emberi dologban. Duma, duma, mosolygás, tapsikolás és semmi más. Ugyanaz a forgatókönyv mindig, eközben meg megy tönkre az éghajlat, fajok pusztulnak ki és egyre több a nyomorult ember. Nekünk még van mit enni és mosolygunk amíg pofán nem vág minket majd egyszer a kiábrándulás és fel nem ébredünk. A legtöbb ember álomvilágban él, az úgynevezett tanítók is csak elringatják őket és szépeket mondanak nekik, de a valóságot soha nem veszik észre. senki nem akar felébredni, álmodozni sokkal könnyebb.

További "igazságszérumok" Kunics Zoltántól ebben és ebben a blogban. 

Egyik döbbenetből a másikba estünk, amikor megtudtuk, hogy az egyébként pöpec rímekkel és címekkel dobálózó Farkas Edit (Ditty) a civil életben matematika-fizika szakon végzett tanár, de már hosszú ideje szabadúszó tervezőgrafikusként éli ki kreativitását a 99desings csapatát erősítve...

Egyik kedves csoporttagunk (a Facebook-on dúló versmegosztásra válaszolva) Edit nálunk is közölt versét ajánlotta a nagyérdemű figyelmébe. Szerintünk is szívhez szóló a Fogadj örökbe:

"Örökbe fogadtál,
Mint rongyos gyereket,
Ki az utcán koldult,
Arra járó szeretetet.

Örökbe fogadtad,
Semmit nyújtó szívem.
Kolduló két kezem,
Telis-tele tömted.

Szorongatom kezemben,
A sok becsességet.
Sandítva nézek fel,
Nehogy visszakérjed.

Nehogy elvidd tőlem,
A legnagyobb kincsem.
S árván álljak újra,
Kéregetni érte.

Kócos hajam simogasd,
Könnyes arcom nézzed.
Rongy testemmel kérlellek,
Örökre, fogadj örökbe!"

 "Már régen írtam. 2009 és 2012 között hatalmasodott el rajtam az íráskényszer. Szenvedéseim, vívódásaim, reményeim kerültek ki a blogomra, egyfajta terápiaként. Elsősorban saját sorsom, és a körülöttem élő emberek megértése foglalkoztatott, főleg az elfogadás volt az, ami nagyon hiányzott az egészséges emberek részéről. Azóta azonban változott a világ is, emberek is, én is. Teljesen más irányban fejezem ki magamat. Amúgy nem vagyok tollforgató, és nyomtatásban sosem jelent meg művem" - meséli nekünk Edit, akit nagyon meglepett a NetVax-on megosztott versének sikere.

Ditty designer berkekben a finom vonalak és élénk színek eleganciáját képviseli. Számos logót készített már az üzleti világ több területén, mint például a 78 Tarot számára megálmodott kártyalap. Ha irodalomról kérdezzük, József Attila a válasz. Különösen a szenvedésből született alkotások miatt. "Így utólag visszatekintve elég nehéz időszakban születtek ezek a műveim" - magyarázza a kapcsolatot Edit. (Betegségről is szó esik, azonban jobbnak láttuk nem részletezni ezt.) A modern kor szerzeményei nem mindig ejtik rabul, főleg a trágár szavakkal hangsúlyozott mondanivalóval nem ápol barátságot. 

Saját írásai közül többet is említ kedvencének. Például az Egyedül című eszmefuttatást, ami a rokonlelkek találkozásáról szól, és imádjuk belőle ezt a részt: "Sem család, sem ország, sem nép, sem barát, sem szerető nem végleges az Úton. Az egyetlen állandó Te magad vagy."

És mi a helyzet velünk?

Nagyon tetszik a NetVax kezdeményezés, bár nem állítom, hogy teljességgel tisztában lennék a tevékenységével. Azonban köszönöm a felfedezést, meglepetés volt, kissé visszakoztam, feltárjam-e a kilétem, ám annak reményében hogy mások esetleg érdekesnek találnák az írásaimat, vagy elgondolkodtatónak, itt vagyok és felvállalom önmagam. 

Farkas Edit megpróbáltatásai csodás szavakban itt. 

Meztelen, pufók gyermektest, szárnyakkal és színészlegenda fejjel. A hong-kong-i képzőművész, Johnson Tsang méltó módon állított emléket az augusztusban elhunyt Robin Williamsnek. Puttót készített, csak a hagyományos gyermekarc helyett a tehetséges színész fizimiskájával. Szerintünk nagyon bájos és eredeti ötlet. (Tsang egyébként arról nevezetes, hogy különböző használati tárgyakat emberformába önt, mint például az arcalakú váza.)

Robin Williams csodaszép angyala pedig így született:

Alapozás a fejhez

Orr már a helyén

Felejthetetlen mosoly

Angyalka-test 

Szárnytollak

Kék szemek

Utolsó simítások

Hátulról

Robin Williams angyala

A projekt a Legyél angyal! nevet viseli. Tsang ezekkel a szavakkal szól a nagyszerű komikusról: "Köszönöm a sok vidám percet, amit adtál nekünk az évek során. Most már valódi angyallá váltál, aki nevetést visz az égieknek is."

Érdemes nézelődni Johnson alkotásai között, például a "sorban álló emberek" tálca vagy a "csókolózó szerelmesek" váza jól mutatna a konyhánkban...

Predator és Alien verset ír. Mi az? Pontosan mi sem tudjuk, de az biztos, hogy a mese ott kezdődött, amikor egy Rebarbara nevű felhasználó nem éppen hölgyeknek való stratégiai játékot (Hódító) kezdett el játszani az interneten. Beszélgetésbe elegyedett a harcias társakkal, jöttek a kínrímek, végül napvilágot látott egy verseskötet: Rebarbara címmel...(mire nem jó egy netes fegyveres gyarmatosítás...;-))

Nevetnünk kell, amikor Brada Ági (a Hódítóasszony) úgy nyilatkozik, hogy "a könyv ha jól emlékszem 2004-ben jelent meg". Ez kedves. ( Nekünk se jó a memóriánk ha magunkról értekezünk.;-)) Elsőverses költők pályázatán indult és sikeresen összehozta. Például az ilyen kellemes sorok miatt: 

Üres marokkal tartjuk a csendet

mert nem tudhattuk- nem szólt senki-

hogy nem lehet elfelezni

sem mosolyt, sem gurulós könnyet.

Te tudtad, hogy veszendőbe megy majd

ezernyi rag és az elfelejtett könyvek lapjai

közül majd csak később hullanak ki

a fel nem adott képeslapok, hogy ordítsanak,

mint mi most:

MIÉRT?

Brada Ági / Semmiért

"Verseim először csak személyes levelek voltak, olyan nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek levelek. Rátaláltam az Amatőr Művészek Fórumára, a DunapArt-Café oldalára és amolyan adok-kapok verselés után lettem az ami - meséli történetét Ági, aki jelenleg Aromo címet viselő blogjában ossza meg a közönséggel gondolatait. 

A kortárs magyar irodalomról úgy véli, a jobb helyeken meg kell küzdeni a helyi hierarchiával. Nyomtatott sajtóba utcáról bekerülni esélytelen, és akár saját írásunk is szembe jöhet velünk, persze más neve alatt. ( Ismerjük a "más nevét". Vica néni, az öt nyelven beszélő pszichológus - jelenleg multis takarítónő - tanítja őt a magyar helyesírás szabályaira két felmosás között...)

Vannak agyonmagasztalt költők, akiknek szavát sem értem és annyira elvontak már, csoda hogy még írnak..bocsi, ez aljas volt... és vannak olyanok, mint Pető Gábor aki gyakorlatilag hajléktalan, nulláról kezdte de a szíve... eltűnt egy ideje, ha megtaláljátok szóljatok! A Fedél nélkül-be is írt, sokat... Aztán van, akit szintén a szíve és a politikai nézetei sodorják, indulatok és ellenindulatok... Van, aki elmegy és távolról próbál írni, valószínűleg így éli ki a honvágyát...  Nehéz írni. A legtöbben azt, ami történik velünk, nagyon kevesen látnak előre. - törnek felszínre Ági érzelmei kényes kérdésünkre.

Egyébként a költőnő rendkívül örült nekünk, a pöpec zugművész kifejezésünket nagyon imádta. ( Jók vagyunk, na;-)) 

Szerinte manapság a vers már nem kell senkinek. Illetve azoknak kell, akiknek név szerint szól. Mi úgy véljük, ennek a Brada Ági-műnek mindenki címzettje:

"Megöregedtem.

Mégis, szerelemre vágyok

olyan igazi kamaszos hévvel

udvarias körök után rajongó

öleléssel, hogy sírva köszöntsön rám a reggel,,,

néma esték után valahogy

elfásult bennem a lélek egy része

de nem adhatom maradékom a sötétségnek.

Még nem."

(Brada Ági / Még nem)

Nagyon sok versem válasz más írására. Nem szeretek gondolkodni, szerkeszteni, agyalni - csak írok és kész. Jobb, mint dühöngeni, és elegánsabb. - összegzi az alkotás lényegét. 

Hódító. Aromo. Brada Ági.

És igen, ezen a ceruzarajzon ő látható. Hmmm....:-)