Kérjük vigyázzanak, az ajtók záródnak, oda viszem Önöket, ahová vágyódnak...Na, ez a pár szavas kínmondóka tőlünk származik (meg is látszik), azonban Kunics Zoltán, az óbudai kreszkreatív ennél sokkal de sokkal dallamosabb versekkel szolgálja a közönséget...

1.Lüktet a forgalom, rajzik a város. Szívom a szmogot mi tüdőmre káros. Mindenki mogorva, mindenki futna. Lassabban biztosan előbbre jutna. 2.Sietve lökdösik egymást az utcán. Taposnak lábamon, s egymásnak cuccán. Mogorva emberek mennek a sorban. Birkaként bégetve, füstben és porban. 3.Minden nap vívják a koromban harcuk. Sötéten bámul a goromba arcuk. Utálják egymást, a másiktól félnek. Együtt a piszokban, mocsokban élnek. 4.Amikor megunom várnak a hegyek. Kimegyek oda, hogy bolond ne legyek. Eltűnök gyorsan az erdőnek mélyén. Lógatom lábam a szikláknak szélén.

5.Tudom, hogy itt a nyár, szabad is leszek. Nem fognak zavarni aljas kis kezek. Egymással vívnak majd, le lesznek kötve. Picike porondon egymásnak lökve. 6.Elmegyek messzire, vár rám a Balaton. Ülök a vonatra, veszem a kalapom. Jéghideg sör mellett süttetem hasam. Fürdök a habokban, jólérzem magam. 7.Oly jó lesz ettől a várostól messze. Enyém lesz mindegyik reggel és este. Az fog csak bántani, vissza kell térnem. Tudom, hogy életem köztük kell élnem. 8.Mégiscsak vannak itt gyönyörű hegyek. Ahová megyek, hogy bolond ne legyek. Eltűnök gyorsan az erdőknek mélyén. A lombok közt pihenek, szakadék szélén.

Kunics Zoltán / Városi forgatag

 A hétköznapokban autóbuszvezetőként dolgozó Zoltán maga sem tudja miképp terelődött figyelme a versírásra, gyerekkorában papírra vetett ezt-azt, ami másoknak is tetszett, és ez motiválta a folytatásra. "Nem vagyok igazán tollforgató. Valójában nem hiszem, hogy ebből meg lehetne élni. Régen küldtem verseket a Magyar Erőnek, ami a Független Újságírók Szövetségének irodalmi honlapja. Három általuk kiadott könyvben megjelent egy-egy művem. Egy ideje viszont nem igazán írtam. Valamennyire a világszemléletem is változott, és az utóbbi időben volt olyan is, hogy annyira leszólták a verseimet, őszintén szólva elment a kedvem az egésztől. Persze össze tudnám szedni magam ha akarnám." - magyarázza pillanatnyi verselő helyzetét Zoltán.

Rímgyártó buszsofőr

Kortárs magyar költőkről beszélgetünk. Zoltán szerint van egy klikk, ahová nagyon nehéz bekerülni, a többieket pedig kiutálják. Ez a "kiutálás" létezik a művészet más ágaiban is, másrészt pedig az emberek többsége nem érdeklődik a versek iránt. "Engem sem olvas senki." Holott például a Picike pont vagy című írása mellett nem tudunk szó nélkül elmenni:

1.Picike pont vagy, mégis egy egész. Néha oly sok vagy, néha meg kevés. Talán egy részlet, talán egy darab. A világ véled, előre halad. 2.Picike pötty vagy, egy katica szárnyán. Te vagy a fény, és te vagy az ármány. Nem tudod hol vagy, merre kell menned. Nem tudod odaát ki bízik benned. 3.Honnan is indultál, merre kell menned? Merre visz utad, mit kéne tenned? Picike pont vagy, és mégis egy világ. Néha egy gyomnövény, néha egy virág. 4.Picike porszem, egy aprócska atom. A végtelen világon botorkálsz vakon. Egyetlen pont vagy, egyetlen vonás. Mégis a szíveden, oly nagy a nyomás.

5.Egyetlen aprócska, picike szikra. Néha egy lágy kenyér, néha meg szikla. Valami része, mely nélküled szegény. Véled is folyik, egy végtelen regény. 6.Már régen elkezdték, de messze a vége. Ez itt egy sorozat egyetlen része. Picike csillag vagy, egy picike bolygó. Apránként haladó, sebesen forgó. 7.Te vagy az ördög, és te vagy az angyal. Te vagy a szürkület, te vagy a hajnal. Te vagy a kezdet, és te vagy a végzet. Isteni lényedet magadban érzed. 8.Néha a fény vagy, néha meg árnyék. Néha egy picike, aprócska játék. Játszanak véled, zajlik a sorsod. Fájdalmaidat magadba folytod.

Kunics Zoltán / Picike pont vagy (Részlet)

 

Buszvezetőnk tehetségére a Magna Hungária zenekar is felfigyelt. Felkérésükre írta a REQUIEM 56 című dal szövegét:

Zoltán szimpatikusnak találta a NetVax tevékenységét, a zugművészek és zugművek népszerűsítését, hogy akad csoport, aki ezzel a témával is foglalkozik. 

Hízelgő számomra és jól esik, hogy felkerestek. Inspirál az írásra, ha bíztatnak. Az az igazság, egy idő után magam is látom pár versemen, hogy kevésbé sikerült. Némelyiket át is írnám, csak jelenleg hiányzik belőlem a motiváció. Munkám és magánéletem inkább távolít, mintsem közelítene. Ha engem valójában ismernének az utasok, akkor talán fel sem szállnának hozzám. (Itt vigyorgás.) Valójában mindig ugyanaz a forgatókönyv: Mondanak szépeket, emberek tapsikolnak és mosolyognak, aztán semmi nem változik évtizedeken keresztül, vagy ami változik az is negatív irányba. Ez megy minden szinten, ez megy az ezotériában, a politikában és minden emberi dologban. Duma, duma, mosolygás, tapsikolás és semmi más. Ugyanaz a forgatókönyv mindig, eközben meg megy tönkre az éghajlat, fajok pusztulnak ki és egyre több a nyomorult ember. Nekünk még van mit enni és mosolygunk amíg pofán nem vág minket majd egyszer a kiábrándulás és fel nem ébredünk. A legtöbb ember álomvilágban él, az úgynevezett tanítók is csak elringatják őket és szépeket mondanak nekik, de a valóságot soha nem veszik észre. senki nem akar felébredni, álmodozni sokkal könnyebb.

További "igazságszérumok" Kunics Zoltántól ebben és ebben a blogban.