Volt egy tizennégy éves kamasz, aki megértést próbált keresni a világban, csalódott a szerelemben, nem talált oltalmat sehol. Végül belátta: csak önmagára számíthat igazán. Papírt, tollat ragadott és írni kezdett. Mi lett az eredmény? Kiadott verseskötet...
Emlékszem, mennyire utáltam eleinte az irodalom órákon való verselemzéseket. Nem láttam bennük értelmet. Aztán ahogy elszakadtam a középiskolai évektől, úgy talált rám egyre inkább a versek szeretete. Sokszor átélt magányos órákon egyszer csak felsejlett egy-egy rég olvasott idézet, én pedig kaptam az alkalmon, és mint varázsigét mormoltam őket, hogy megnyugtassanak - meséli nekünk KV, vagyis Kiss Viktória, a civilben idegen nyelvi kommunikátornak készülő tollforgató.
Néha órákra távolt maradt a hasonló korú társak szokásos életétől, hogy dolgozzon álmain: érzéseket karcoljon papírra.
"Gondolataimban még néha nálad járok.
De más mellett fekszem. Mással hálok.
Megszerettem. Tagadni nem fogom ezt.
Nekem megváltás, hogy eljött. Neked kereszt.
Sokszor korbácsoltál a szavaiddal. Itattál a vággyal.
Majd úgy bántál velem, mint egy antik tárggyal
Félre dobva őrizgettél, én voltam az a bizonyos mérce.
Néha eltűnődöm azon, vajon önmagamért szerettél-e?
…Vagy, mert kellett egy különlegesnek bélyegzett lélek.
Gondolataimban még van, hogy tékozlom hozzád, s érted.
Tény, hogy nem vagyok erről a földről való. Fentről szállok alá.
Csak egy kóbor testté lettem itt lent. Te lettél égő fájdalmammá."
Kiss Viktória (KV) / Tékozló Gondolat
Egy számára kedves irodalomtanár is ösztönözte az írásra, míg végül a kis füzetbe rejtett alkotások tizennyolc éves korában Pillanat című verseskötetében jelentek meg.
„Mert bár a pillanat, mint minden más, elmúlik, határt szab neki az idő, de egy csöppnyi tér elég neki ahhoz, hogy éreztesse velünk az örökkévalóságot.”
Előszó a Pillanat kötetből
Viktória jelenleg MegtalÁLOM címet viselő regényén dolgozik. Főhőse egy önmaga ellen folyamatos harcban álló és saját szabadságát kereső hölgy (talán maga KV?;-)), aki próbál értelmet találni az élet útvesztőiben. "Érzékeny lélek vagyok, de mindezen törékenység ellenére, ha látom a célt, a legerősebbé tudok válni. Megtanultam azt is, hogy az élet soha véget nem érő szenvedések sorozata. De ha nem szenvednénk, hogyan tudhatnánk mi a boldogság titka? " - kacsint ránk huncutul Viki és már indul is újabb kihívások felé.
Blogjában érdemes kalandozni.
"V
Ilyen közönségfelhozatal mellett melyik portál/lap/magát még újságnak nevezni merő valami irányítója lenne olyan ostoba, hogy Zotyától a felvételi elbírálás (létezik még ebben a szektorban?) során kérne egy óhajtó mondatot,...mondjuk a fizetési igényről. Hiszen mi az az újságírói fizetésigény, amit a minden bokorban maszturbáló Zotya alul nem tudna múlni. “Kell egy pikáns írás a párzó páviánról?” Hogyne, hogyne, de pénzt nem kapsz érte. Mit ér a lóvé negyven perc Zotya a címlaponnal szemben? Pontosan annyit, amennyit egy tehetséges szakemberért soha nem fizet ki a szerkesztőség. (Esetleg tizenöt év után, ha hobbija a villanyszerelés, gyakran cseréli fel egymással a betűket, eladja a lelkét, tejelő Pityu rokona/barátja, főműsoridőben büfizik és amit szeretnétek.) 
