"Én vagyok a kibaszott ügyfélszolgálatosok kibaszott Amelie-je, csak én nem azt tudom, hogy a városban egyszerre hány embernek volt orgazmusa, hanem azt, hogy a Műegyemtől délre minden férfi egyszerre szarik, és ezt sem úgy, hogy átélem, vagy bájosan a kamerába nézek, hanem, hogy végigkilincselem az összes kurva slozit, és mindegyik zárva van..." - mondja illedelmesen Netgyerek és elnézést kér a késésért. 

Nem árulja el a személyi igazolványában lévő nevét, és villámfotót sem készíthetünk róla, mert - ahogy fogalmaz - "a blogom túlságosan egoblog ahhoz, hogy a saját nevemmel szerepeljek". Holott kifejezetten jól forgatja a tollat, játszadozik a szavak erejével és hinti az iróniát:

Fehérvárról jártam dolgozni Óbudára, többek között egy nagyon kisugárzó sráccal, tudjátok, aki sajnos magas is, jóképű is, vélhetően úgy és azokkal baszik, ahogy és akikkel te akarsz, és ami abszolút a világ közelgő végét jelenti, hogy mindezek ellenére sem tudod utálni, mert bevonz, mint a csak olcsó parizert nyaló legyet a pók...

(Fregatt, hajnali négy / Részlet)

 

Itt van például ez az állás, ami végre kockamentes, kreatív, pozitív környezetben  vár el olyan mértékű szürke irodaizmust, ami pont ahhoz lenne szükséges, hogy bármiféle közöm legyen az álláshoz anélkül, hogy az igen jól rejtőzködő nonkonformista énemmel kelljen reklámozni magam...

(Februártól decemberig / Részlet)

- Mióta működsz ilyen "többször kell átolvasni, de kurvajó" üzemmódban? - kérdezzük tőle őszintén, hogy valami szívből fakadó választ kapjunk .;-)

- Tíz éves korom óta. Naplóztam magamat. Ugyan volt egy hosszabb szünet, hogy begyűjtsem a szükséges mennyiségű kudarcot, vargabetűt, és zsákutcát - közben nagyon szigorú kamaszverseket költöttem világmegváltás céljából -, de miután újra lett miről írnom, neki is álltam ismét a bejegyzéseknek - immár a neten.

- Világmegváltó kamaszversek?! Netgyerektől?! Esetleg olvashatnánk párat?

(vigyorgás) - Ha nektek ilyenre fáj a fogatok, meg is érdemlitek. (vigyorgás tovább)

Végül kapunk tőle pár tinédzserkori szöszölményt, és ezekre sem tudjuk azt mondani, hogy villogtatni nem érdemes. 

vékony testemen bő ruha leng,

mintha szegény lennék, úgy teszek,

szélóriás bele-belekap

hagyom, hadd bontsa szét hajamat, hát ezer

szálkázza homlokom.

 

Tócsákban ül a csend az utakon.

- Egyébkként civilben reklámszakember vagy? (Ez a foglalkozás hirtelen jutott az eszünkbe, kérdezhettük volna a légiutaskísérőt is, csak rápillantásra nem az a kedvesen vodkát kínáló fajta...;-))

- Újságírónak tanultam, de soha nem dolgoztam a szakmában, mert rájöttem, hogy ügyfélszolgálatosnak lenni sokkal jobb. Nem. De legalább erről is tudok írni.

- Miért is a pályaelhagyás?

- Ahhoz, hogy szakmabeli legyek, már a főiskolán el kellett volna kezdeni kapcsolatokat építeni, bedolgozni magam valamelyik médiumba, stb. Közel nem voltam ehhez, aztán valahogy mindig a pillanatnyi erőviszonyoknak, lehetőségeknek, muszájoknak engedelmeskedve minden más lett belőlem, csak újságíró nem. Ennyi a sztori.

Sajnáljuk, mert tehetséges. Ám egy fényképekkel bőven illusztrált saját nemi betegség részletes bemutatása talán elegendő kapcsolati tőke/menetjegy lenne a mai magyar médiába történő bejutáshoz...

Addig is marad nekünk Netgyerek kiváló blogja. 

Képünk illusztráció. (Kép: Luis Hernan / WiFi jelek)

Szerelmes epekedés helyett készítsük el a Jane Austen történetek hőseinek egyik receptjét. Ez a legjobb dolog, amit az érzelmes leányregényekből kihozhatunk. Pen Vogler, a Penguin-könyvek Nagyszerű ételek rovatának szerkesztője gyűjtötte egybe a híres Austen-regényekben, valamint az írónő magánlevelezéseiben található ételrecepteket. Mondhatni: romantikus szakácskönyv született...

Vogler természetesen modern nyelvezetre írta át a recepteket és a “keverje kézzel harminc percig” utasítások turmixgépre cserélődtek.

Csemegézzünk!

1. Baracklekvár-korong

   Lady Middleton, az Értelem és Érzelem című Austen-regény szereplője ezzel a finomsággal csillapította leánya hisztijét. Sűrű püréből készül, amelyet a sütőben kell szárítani.

Hozzávalók:

500 gr friss sárgabarack, amit egy éjszakán át almalében kell puhítani

250 gr befőző cukor

350 gr kristálycukor

Elkészítés:

Gyümölcsöt puhára főzzük (30 perc). Ezután szitán átnyomjuk vagy turmixgéppel pürésítjük. Hozzáadjuk a cukrot. Ismét főzzük, amíg a cukor el nem olvad. A masszát kivajazott muffinformába kanalazzuk és 80 ° C-on 5-6 órán át szárítjuk. 

Lady Middleton-féle baracklekvár korong

2. Zsenge borsófőzelék

Martha Lloyd, az írónő legkedveltebb barátnője előszeretettel gyűjtötte a különféle recepteket saját házi szakácskönyvébe. Ez a recept ebből a gyűjteményből származik.

Hozzávalók:

500 gr zsenge zöldborsó

2 zellerszár apróra vágva

1 fej felaprított vöröshagyma

50 gr vaj

apróra vágott petrezselyem és mentalevél

frissen őrölt fehér bors

1 l csirkehúsleves

4-5 db apróra vágott spenótlevél (vagy salátalevél)

3 apróra vágott szardella filé

Elkészítés:

Vajon puhára főzzük a hagymát és a zellert, majd hozzávegyítjük a mentát, petrezselymet, fehér borsot, szardellát, és néhány percig pároljuk. Beletesszük a borsót, csipetnyi cukrot, felöntjük a húslével és további 10 percig főzzük. Ha a borsó puhára főtt, adjuk hozzá a spenótlevelet és pár percig még forraljuk. Turmixgéppel pépesítjük.

Martha Lloyd-féle zsenge borsófőzelék

3. Szaftos fogolysült kenyérmártással

Mrs. Bennet (a Büszkeség és balítélet című regény örömanyája) szerint a férfiak “lövöldözős játékának”, vagyis a vadászatnak a fogolyból készített ízletes csemege volt az egyetlen haszna.

Hozzávalók:

4 konyhakész fogoly

a 4 fogoly darabolt mája

néhány szál apróra vágott petrezselyem vagy zsályalevél

8 vékony szelet, nem füstölt húsos szalonna

Szaft:

300 ml csirkehúsleves

2 teáskanál liszt

vörösbor (lehetőleg portói)

serpenyőben visszamaradt zsiradék

Kenyérmártás:

500 ml tej

1 fej félbe vágott vöröshagyma

6 db szegfűbors

5 szelet, darabokra tépett szikkadt kenyér

30 gr vaj

csipet só

Elkészítés:

A kenyérmártáshoz tegyük a tejbe a vöröshagymát, szegfűborsot, és hagyjuk állni egy órán át. Majd vegyük ki a hagymát és rakjuk a tejbe a kenyérdarabokat. Fél óra alatt megszívják magukat. Ezután vajjal vegyítjük és sózzuk.

Sütőt melegítsük elő 220 ° C-ra.

Kenjük be a foglyokat kívül-belül vajjal, a mellüregüket fűszernövényekkel, és helyezzük belsejükbe a feldarabolt májat, majd terítsük be szalonnával. 15 percig 220 ° C-on sütjük, majd csökkentsük a hőfokot 160 ° C-ra.

Mikor a szalonna megpirul, vegyük le, és hagyjuk a foglyokat is pirulni további 10 percig.

A serpenyőben visszamaradt zsiradékot keverjük össze a forró csirkehúslevessel, borral, sűrűsítsük liszttel (csomómentesre keverni) és ezzel öntözzük át a húsokat.

A kenyérmártást 5-10 percre helyezzük a meleg sütőbe, amíg a teteje színt kap.

Drága étel, de csorog tőle a nyálunk.

Mrs. Bennet-féle szaftos fogolysült

Mrs. Bennet-féle kenyérmártás

4. Negus-féle forralt bor

Francis Negus ezredes által megálmodott forralt bort szolgálták fel a Mansfield Park című Austen-regény báljain és a téli időszakban, hideg estéken távozó vendégeket is ezzel kínálták.

Hozzávalók (16-20 főre)

75 cl portói bor

750 ml víz

1-2 evőkanál barnacukor

1 citrom leve és héja

1 teáskanál reszelt szerecsendió

1 egész fahéj és/vagy 8 egész szegfűszeg

Elkészítés:

Forraljuk fel a reszelt citromhéjjal, fűszerekkel, cukorral elkevert vizet, majd hagyjuk még főni további 10-15 percig. Ezután adjuk hozzá a citromlevet. Forraljuk tovább, öntsük fel borral, várjunk a következő forrásig.

Tegyünk a poharakba citrom-és/vagy narancsdarabokat, töltsük fel az elkészített itallal.

Negus ezredes-féle forralt bor

A receptek pedig ebben a könyvben laknak :-)

Forrás: The Lady , Emma Mcfarnon, Maria Popova

Kenyérmártás kép: bristolfoodie.co.uk

...és mi is halálra röhögtük magunkat Avery Monsen és Jory John sötét humorú, egyszerűen illusztrált könyvén, ami az Egyesült Államokban 2010-ben olyan sikert aratott, hogy elkészült a folytatása is. A könyv első tíz oldalából készített GIF a Tumblr történetének legkedveltebb posztja lett. (Amúgy 96 oldalon keresztül vár bennünket a hülyeség tetszetős netovábbja.) A kritikusok szerint "tényleg nem gyerekeknek szánt könyv.", "nevetségesen morbid", "kicsit zavaró, de tökéletes". 

Minden barátom halott.

Nekem is minden barátom halott

A legtöbb barátom halott

Hogy micsoda? Oh.

Most már minden barátom halott.

Minden barátom szavatossága lejár kedden.

Kérlek hagyd abba a barátaim megvásárlását, ha az a célod, hogy szép lassan kinyírd őket.

Ettől a munkától úgy érzem, hogy élek

...és a folytatás, a második kötet:

Még mindig halott minden barátom

Forrás: No more friends

Első blikkre furcsa lények falra hányt változatának véltük, jobban szemügyre véve azonban nagyon cuki. Az olasz művész, Andrea Mastrovito több mint hétszáz tankönyvből vágta ki növények és állatok fotóit, némelyiket életnagyságú méretben, majd csoportosította a gyűjteményt és ragasztott.

Denevérek lógnak a mennyezetről, pillangók rajzanak a falakon, a padlón pedig bogarak, növények és emlősök keverednek egymással. A Dr. Moreau szigete című Wells-regény ihlette alkotás - ami egyébként a Dr. Mastrovito szigete fantázianéven fut - 2010-ben mutatkozott be New Yorkban, majd 2013-ban a svájci Lausanne-ban illesztette ismét össze tervezője. 

Ezen a "szigeten" én vagyok a megszállott orvos, aki próbál életet csepegtetni abba, ami egyszer már életben volt. Vagyis: a tankönyvek papírból készülnek, a papír megmunkált fából, a megmunkált fa élő fából. A flóra és fauna átveszi az irányítást az üres szoba felett. Ez a kollázs azt sugallja, hogy a tudás - könyvek - által alkothatunk egy teljesen új képi világot - mondja a művész.

Forrás: Christopher Jobson és Andrea Mastrovito

Elbűvölő mese a történelem egyik legszörnyűbb eseményéről a világ kedvelt mackójával a főszerepben. Hogyan kerül Ottó, a kedves Teddy maci a háborús Németországból Amerikába? Csodaszép történet Tomi Ungerertől, saját illusztrációkkal, néhol viccesen rajzolt durva eseményekkel. 

Szerintünk ez a felnőtteknek is szóló képeskönyv (Otto – The Autobiography of a Teddy Bear) nagyobb élmény, mintha a megfilmesített (nem létező) változatát néznénk popcornropogtatások közepette. Vágjunk bele.

Otto is a German-born teddy bear. His first memories are of being stitched together in a workshop. 

Ottó egy német születésű teddy maci. Első emléke az, amikor összevarrják egy játékboltban. 

Tucked into a box, he soon finds himself delighting a little Jewish boy named David as his birthday present.

Dobozba csomagolják, és hamarosan szülinapi ajándékként hoz örömet egy zsidó kisfiú, Dávid életébe.

David and his best friend Oskar, a German boy who lives next door, go on to play with Otto all day, every day, including him in their games, enlisting him in their pranks, and even attempting to teach him to write and type.

Dávid és legjobb barátja, a szomszédban lakó német fiú Oszkár, egész nap Ottó macival játszik. Bevonják a plüsshavert minden csínybe, még gépelni is tanítják.

All is joyous, until one day David shows up with a yellow star pinned to his jacket.

Minden nagyszerű, egészen addig, amíg egy nap Dávid sárga csillaggal jelölt kabátban jelenik meg.

Soon, David and his parents are taken away by men in black leather coats. Otto, separated from his young friend, stays with Oskar as they watch more people with yellow stars loaded into trucks and driven away. Gloom descends further when Oskar’s father is drafted into the German army, leaving home to join the raging war.

Dávidot és szüleit fekete bőrkabátos férfiak viszik magukkal. Ottó - elszakítva kis barátjától - Oszkárnál marad. Egyre több ember tűnik fel sárga csillaggal és mindegyiküket teherautók szállítják el. A bizonytalanság fokozódik, főleg, amikor Oszkár apját besorozzák a német hadseregbe, elhagyja otthonát és csatlakozik a tomboló háborúhoz. 

And then the bombing begins. Oskar holds Otto tight as the family hides in the basement while entire city blocks are being blown to pieces, burying innocent victims under the ruins of what were once the homes of children.

Elkezdődnek a bombázások. Oszkár magához szorítja Ottó macit az óvóhelyen, miközben körülöttük ártatlan áldozatokat temet maga alá a széthulló város, amely egykor gyerekek otthona volt. 

Otto, too, is knocked out from an explosion and wakes up several days later in a pile of ashen debris. Tanks and soldiers begin rolling in as he finds himself in the middle of a battle field.

Egy robbanás következtében Ottó maci is megsérül és néhány nap múlva hamuszürke törmelék között ébred. Tankok és katonák haladnak mellette, a harctéren találja magát. 

Suddenly, a soldier sees Otto and stops to pick him up.

Hirtelen egy katona pillantja meg Ottót, megáll és kezébe veszi.

"He picked me up, and at that very moment I felt a sudden piercing pain go right through my body. The soldier, holding me to his chest, fell down moaning. He had been hit by the same bullet."

"Kezébe vett engem és ugyanebben a pillanatban szúró fájdalom járta át a testemet. A katona a mellkasához szorított, nyögve elesett. Ugyanaz a golyó sebezte meg, ami engem is."

But the soldier, an American GI named Charlie, is taken to the hospital as he clutches Otto, and survives: Charlie told all the nurses, “Look at him! Believe it or not this teddy bear saved my life. He took the brunt of the bullet meant to kill me.”

A katonát, akit Charlie-nak hívtak és amerikai volt, mellkasán Ottóval kórházba szállították. Túlélte. Charlie azt mondta a nővéreknek: "Nézzetek rá! Akár hiszitek, akár nem, ez a teddy maci mentette meg az életemet. Felfogta a golyót, ami engem akart megölni."

So when Charlie receives his medal of honor, he pins it to Otto’s chest. The newspapers break the story of the teddy bear who saved the soldier’s life, and soon Otto’s picture covers their front pages and he is celebrated as a good-luck mascot for the soldiers.

Amikor Charlie megkapta a Becsületrendet, Ottó mellére tűzte. Az újságok felkapták a "Teddy maci, aki megmentette a katona életét" történetet és hamarosan mindenütt Ottó fotója került a címlapokra Úgy ünnepelték, mint a katonák kabalamackóját.

Charlie takes Otto home to his little girl, Jasmin, in America. She is delighted and envelops Otto in a blissful existence of love and care.

Charlie hazavitte a macit kislányának, Jázminnak, aki boldogan és nagy szeretettel gondoskodott az új jövevényről.

But one day, a group of mean boys playing in the street take Otto from Jasmin, batter him, and toss him in a trash can, half-blind. Later a homeless woman finds Otto.

De egy nap, bandába verődött fiúk kiszakítják Jázmin kezéből Ottót, kitépik a szemét, és a kukába dobják. Később egy hajléktalan nő talál rá a macira.

(Ungerer ezen a rajzon tökéletesen kommentálja az osztályharcok Amerikáját, háttérben a Coca-Cola reklámmal.) 

The old woman sells Otto to the owner of an antique store, who sets about replacing Otto’s missing eye and cleaning his fur. He deems him a “collector’s item” and places him in the store window, where Otto sits unwanted and watches the world pass him by.

Az asszony eladja Ottót egy antik bolt tulajdonosának, aki új szemet varr neki és kitisztítja a bundáját. A tulajdonos szerint ez a maci gyűjteménybe való, ezért gyűjtőre vadászva a kirakatba helyezi. Ottó így figyelheti, hogyan halad el mellette a világ.

Then, one rainy evening, an old man stops by the window and stares at Otto for a few moments, before walking into the store. It turns out that the man was Oskar, having aged and changed, much like Otto, but never having forgotten their bond.

Aztán, egy esős napon, egy idős férfi áll a kirakat előtt és pár pillanatig bámulja Ottót, mielőtt besétál az üzletbe. Kiderül, hogy a férfi az időközben nagyapa korúvá érett Oszkár, aki soha nem felejtette el régi mackóbarátját.

Oskar takes Otto home and, once again, Otto ends up in the newspapers as the story of a war survivor finding his childhood teddy bear spreads. One day, Oskar gets a phone call. Otto can only hear one side of the conversation, and it brims with exuberant amazement: "Hello? Who? What? That’s impossible!"

Oszkár hazaviszi Ottót, és az újságok ismét tele lesznek a háborút túlélő, újra megtalált gyerekkori barát történetével. Egy nap Oszkár telefonhívást kap. A beszélgetésből Ottó csak a hívott fél túláradó csodálkozását hallja:"Halló? Kicsoda? Mi? Ez lehetetlen!"

The caller is David, who survived the concentration camps and lives nearby. He had seen the story in the newspaper and recognized both of his old friends. Oskar immediately rushes to visit David and the three of them reunite, sharing stories of what had happened to each during the war — David’s parents died in the concentration camp, Oskar’s father was killed in the war, and his mother was crushed under the ruins during the bombing. Miraculously, both David and Oskar had survived but had led lonely lives since then. Now, they resolved to live together as a happy trio for the rest of their days.

A hívó Dávid, aki túlélte a koncentrációs táborokat és most a közelben él. Olvasta a sztorit az újságban és ráismert mindkét barátjára. Oszkár azonnal felkeresi Dávidot és kezdődik a végeláthatatlan mesélés. Dávid szülei meghaltak a koncentrációs táborban, Oszkár apja a harctéren, édesanyja a bombázásban. Csodával határos módon, a fiúk életben maradtak, azonban magányosan tengették életüket. De most úgy döntenek, öreg fejjel így hármasban folytatják tovább. 

"For the three of us, life was finally what it should be: peacefully normal. Since our happy reunion I have kept myself busy pounding out this story on my typewriter. Here it is."

Hármunk számára az élet végre olyan lett, amilyennek lennie kell: békésen normális. Boldog újratalálkozásunk óta ezt a lüktető történetet az írógépemre vittem. Itt van. 

Mi imádtuk ezt a "mozit". 

Forrás: Maria Popova és Tomi Ungerer

Utcaköltő, hősszerelmes, gazdasági szakértő, aki kitartást s jó szelet kíván nekünk, de persze nem olyat, amit a pasink szex után ereget. Ilyenek történnek velünk, ha az Ex-szel randizunk...

Tóth Szabolcs Executor, a kecskeméti vadászrepülők zajában született ceruzakalóz valahonnan a panel széléről került az egyetemre, onnan pedig a mi szemeink elé. No nem csillogó, hajszálszerény kobakja vonzott bennünket hozzá, hanem az ilyen szövegei:

Mereven kifeszített középső ujjként mered a frissen feltépett boríték papírja felém, mutatván, hogy ezt érdemlem valójában és nem mást.

Fújok egyet a zsebkendőbe, nem, ez nem elérzékenyülés, csak egy általam küldött fertőzött spam egy előző hétvége szürke eső áztatta emlékkönyvében, melyben mégis megannyi színes pillanat ivódik a lapokra el nem készült fotók és zsúfolásig telt, le nem írt sorok formájában. Se egy feljegyzés, se egy közös kép, csak ez a boríték. Kibontva hever mellettem, bár bele se kellett volna tekintenem, mert tudtam, hogy mi van benne. Hogy mi vár rám, többek között. Mert hiába nem szeretem a meglepetéseket, a tálalás mégis meglepett, akárcsak a csipetnyi gari íze és az első falat maki a rakparti panorámában.
Egy régről ismerős illat, egy újabb kedves csomagolás, ami melengeti a lelkem, mégis forró zuhany a felismerés, hogy minek is kellene szerepelnie a figyelmesség szó mellett az enciklopédiában a jelenlegi felesleges túlmagyarázások helyett.

Miért kell tapintatlan' megbolygatni azt, amihez nem érhetek fel tisztaság hiányában? Hiába, hogy nemrég jöttem ki a fürdőből, ezek csak életmentő zuhanyok e cseppnyi nemes csodálat körül. Odabent a gépezet kövül, talán a sok vízkőtől, így csak lassan mozgatja tekintetét és követ még meg..
Nem látod, mert mutatóujjal írtam fel egy friss cseresznyevirág-sziromra és küldtem el szél hátán az égbe, de ha kisüt a rég felkelt Nap, talán olvasható lesz még a válaszom: 
Gomen nasai, Purasshu Koneko!

Gomen nasai

Édes, naiv kérdéssel faggatjuk, milyen az élet bölcsészvizeken, mire ő hunyorog kettőt kócos fürtjeink közé:

- Bár nem egy mérlegképes könyvelő-forma vagyok, de a menedzsment-szakos közgazdász diploma már-már a küszöbön. Sajnos az élet nagy dolgaira sosem lehet felkészülni. 

(Mint például ránk.;-))

2006-ban a rap foglalta le, 1 nagy és 3 sokkal kisebb lemez plusz közreműködés formájában. Majd Veszprémben érte egy újabb kulturális sokk: slam poetry. (Modern költészeti stílus, amit szóban és élőben adnak elő az arra hivatottak, saját alkotásokkal.) 

- Elnéztem az eseményre, egy teaház udvarán tartották. Nem bántam meg, hogy azon a szombat délután nem ragadtam a négy fal között. Olyan érzéseket és véleményeket közölt felém az a fél óra, hogy hallgattam a szép szóra és mikor elhangzott a kérdés: "ki hozott magával saját szerzeményt és osztaná meg a közönséggel?", lelkesen rántottam elő kezem jelentkezésre farzsebemből, torkomban egy 2009-es dalszövegemmel, amit akapella adtam elő, minél inkább prózai hangvételben.

Azóta számos közös fellépése volt Pécsett, Balatonfüreden, Budapesten. Része a kemény magnak: előadó, szervező, valamint az egyre népesebb Veszprém városi slam-társaság koordinátora. Legbüszkébb pedig a kecskeméti Hírös Slam versenyen elért 2. helyezésére. Ebben a videóban bátran küzd a tűzokádó mikrofonnal, majd párkapcsolati tanácsadást tart:

Óvatos és megfontolt, például a holnapi ebédet is elkészítette már. (Gonoszak vagyunk, pedig rendes srác.;-)) Érdekel bennünket a jövője is:

- A közönség tapsa és azonnali reakciói egy-egy előadás alatt azok, amik miatt kiállok a színpadra. Ha már csak egy ember is elgondolkozik, elszörnyülködik, önfeledt kacagásban tör ki valamely szóképtelenségem hallatán, már megérte kikelni az ágyból. Napjaim, mint egy-egy slam-szöveg: átélem, újragondolom, megfogalmazom, leírom, előadom.

Tóth Szabolcs Executor szövegelései ezen a helyen. 

Ez annyira pihent és kreatív ötlet, hogy sajnáljuk is, miért nem a mi fejünkből pattant ki. ;-) (Mert mi nem tudunk szépen varrni, azért.) Ha a Föld történetét kívánjuk könyv formájában megjelentetni, sok-sok szövegre és képre lesz szükségünk. Azonban a denveri illusztrátor, Evan Lorenzen ezt a feladatot frappánsan oldotta meg: "hüvelykujjadon a köröm"-nagyságú - nevezzük tudományos enciklopédiának -, kézzel varrt könyvét lapozgatva húsz másodperc alatt felvilágosodsz az emberiség történetéből...

Az emberiség történetének minikönyve

Kezdődik az Élet

Kihalnak a dinók

Felfedezik a Tüzet

Mezőgazdaság

Kitör a pestis

Villanyáram!

Első típusú találkozások

Lényegretörő, vicces és tényleg ismeretterjesztő. Még több házilag készített minikönyv Evan Lorenzen oldalán.

Forrás: This is colossal és All that is interesting

"Szerettem N. Ottó tanár Úr óráit, de aznap éppen nem volt kedvem semmihez. 15-16 éves lehettem és miután rájöttem, hogy nem is olyan nehéz pár sort rímbe szedni, már nem volt megállás." - meséli nekünk Kincses János, vagyis Versember, aki a napokban várja annak a verses kötetnek a megjelenését, amelybe egy gimnáziumi alkotását beválogatták. 

Blogján - ahogy fogalmaz - a válságos költészete köszönt vissza, de gyorsan hozzáfűzi, hogy azért nem mindig ilyen sötét színben látja a világot, sőt, nővérei esküvői meghívóin is szerepeltek versei és egy kedves, gyerekkori barátja szintén János szösszenetét kérte a nagy napra. 

A sors iróniája, hogy éppen egy olyan versemet választotta ki, amit én nagy fájdalmamra írtam. Ő mást látott benne. :-)

Kamaszkori lázadásomat versekben, blogokban, novellákban éltem ki. Aztán persze, mint a legtöbb költőnek, nekem is a szerelmi bánat volt a legfőbb motivációm. Egyszerűbb is volt így kommunikálni, mert így éreztem, hogy bármit kimondhatok- kimondatlanul.

Lassan 27 éves leszek, de a versírást ha akarom sem tudom elfojtani magamban. Fel-feltör belőlem. Pár éve összegyűjtöttem egy teljes kötetre való alkotásomat, csak azóta annyi született még, hogy nem volt energiám ismét nekiülni és válogatni.  

Nem is hittem volna, hogy amikor gimiben szöszölni kezdtem, hobbi válik majd belőle. Egyébként az orosz irodalom és Dosztojevszkij a nagy kedvencem. Jelenleg az Ördögök regényét olvasom.

 

Kedves János, műveidet olvasva nem is csodálkozunk ezen az orosz vonalon. ;-) Nekünk ez a versbe szedett szép történet az egyik kedvencünk:

Nővel és kávéval

Kopognak. Kinyitom.
A kávé az asztalon,
az ajtóban egy nő,
az égen ezer felhő.

Kezében poggyász van,
arcán kaján vigyor,
kérdés nélkül belép - 
s én a kávémat iszom.

"Ülj le!" - ennyit mondok,
de a nő rögtön rombol s 
a nyugodt életemből
készít instant poklot.

Fel-alá rohangál,
meg se áll a keze:
"Az kell még nekem!",
de már kidobta az eszem!

Minek, ha itt a kávé?
Csak te maradj velem.
Nyúlna a csészémért,
de azt nem engedem.

Megragadom karját és
lassan leengedem:
"Rendben van, hogy élsz!
De másképp én sem teszem!"

Aztán elkezd sírni,
ó te női bánat!
Zártam volna lakatra
a férfi fellegvárat!

"Maradj, én nem szólok,
sőt nem is kérdezek,
ha akarsz takaríts,
de egyre megkérlek:

A kávé az enyém!
Ha azt meg nem hagyod,
istenemre mondom
ellátom a bajod!"

A női lélek gyors,
fordulatban gazdag,
a nyakamba ugorva
nevetve csókolgat.

Így történt, hogy azóta
minden reggelem,
egy kávéval és egy
bájos nővel kezdhetem.

Kincses János, a Versember további remekeiért katt ide. 

Nyiss ki egy nagyon régi könyvet és érezd, ahogy arcodba ömlik a csodaszép, megsárgult világ! Nos, Ekaterina Panikanova, a szentpétervári születésű festőművész éppen ezt a hangulatot próbálja megteremteni, amikor antik könyvek, folyóiratok, kéziratos füzetek oldalaira fest lábfejet, agancsot, gyertyatartót, majd a mázolt könyvek egymás mellé helyezésével furcsa jeleneteket alkot. Így:

Forrás: Emily Temple és Christopher Jobson 

Gimiben, az irodalom órán ahelyett, hogy aktívan részt vett volna a verselemzésben, inkább kiírta magából saját melankólikus, világfájdalmas tinédzser gondolatait és még egy fiktív történet papírra vetésére is sor került. Jelenleg 110 oldalnál tart a tanmese, amelyben valóságos személyekről formált karakterek is szerepelnek, és természetesen nem hiányzik a boszorkányság, szerelem, varázslat, harc sem az események fonalából. Időközben azonban az élet túlnőtt a szerzőn, de ami irodalmilag késik, az többnyire jó lesz...

Kiss "Keiko" Krisztina (zugíró körökben csak Keiko) érzelmi nyughatatlanságát tollforgatásban vezeti le, és bár az utóbbi hónapokban kevésbé aktivizálta magát a billentyűzeten, akad pár régi szöszölménye, amelyek miatt hamar szerethető figura válik belőle.

"Nyisd ki a szád, a lepkéket engedd már délre repülni

szabadságra, a musztángok menjenek vissza szépen a karámba, Te meg húzd már ki azt a nyamvadt tőrt a szívedből, ott a konyha ruha és nem fogja égetni a kezedet! Nah tessék megy ez! Bár ha így haladsz lassú lesz… újra fél év, 1 hónap, 2 hét és a 0. napon már ott hever a földön az elhagyatott szobában az álmoddal, a nyakláncról, ami soha nem volt a tiéd."

Keiko: Ismét írni kell (Részlet)

És igen, a képen maga a hölgy látható. (Lehet olvasni a sorok között.;-)) Keiko mostanában barátkozott össze a slam poetry szabad költészettel, ami szintén hatást gyakorol írásművészetére. Szeretjük is az olyan dallamos gondolatait, mint például a 

Nincs több erőm, hogy szóljak, a lemez is már csak ugyanazt játssza.

Nem tudom megtenni, hogy felálljak, elestem s már csak a földről nézem a Csillagodat.

 

Keiko: Szösszenetek (Részlet)

Túl a pennán varr, cukrászkodik, színészkedik, valamint kiválóan rajzol. Mestere a fekete-fehér tónusú rajzoknak. Nagy rajongója az 1950-70-es évek animációs rajzfilmjeinek, mint Betty Boop, Felix, Snoopy. 

Snoopy és a kis kanári Keiko-féle változata

Betty Boop keikósan

Kifejezetten zugíró vagyok, viszont sokrétű személyiségnek tartom magamat."

Mondja Keiko és napi rutinként Balaton-menti tekerésre indul, mi pedig megköszönjük a szíves vendéglátást.

További tollforgatások a krisztinakiss.wordpress.com oldalon olvashatók.