"Én vagyok a kibaszott ügyfélszolgálatosok kibaszott Amelie-je, csak én nem azt tudom, hogy a városban egyszerre hány embernek volt orgazmusa, hanem azt, hogy a Műegyemtől délre minden férfi egyszerre szarik, és ezt sem úgy, hogy átélem, vagy bájosan a kamerába nézek, hanem, hogy végigkilincselem az összes kurva slozit, és mindegyik zárva van..." - mondja illedelmesen Netgyerek és elnézést kér a késésért. 

Nem árulja el a személyi igazolványában lévő nevét, és villámfotót sem készíthetünk róla, mert - ahogy fogalmaz - "a blogom túlságosan egoblog ahhoz, hogy a saját nevemmel szerepeljek". Holott kifejezetten jól forgatja a tollat, játszadozik a szavak erejével és hinti az iróniát:

Fehérvárról jártam dolgozni Óbudára, többek között egy nagyon kisugárzó sráccal, tudjátok, aki sajnos magas is, jóképű is, vélhetően úgy és azokkal baszik, ahogy és akikkel te akarsz, és ami abszolút a világ közelgő végét jelenti, hogy mindezek ellenére sem tudod utálni, mert bevonz, mint a csak olcsó parizert nyaló legyet a pók...

(Fregatt, hajnali négy / Részlet)

 

Itt van például ez az állás, ami végre kockamentes, kreatív, pozitív környezetben  vár el olyan mértékű szürke irodaizmust, ami pont ahhoz lenne szükséges, hogy bármiféle közöm legyen az álláshoz anélkül, hogy az igen jól rejtőzködő nonkonformista énemmel kelljen reklámozni magam...

(Februártól decemberig / Részlet)

- Mióta működsz ilyen "többször kell átolvasni, de kurvajó" üzemmódban? - kérdezzük tőle őszintén, hogy valami szívből fakadó választ kapjunk .;-)

- Tíz éves korom óta. Naplóztam magamat. Ugyan volt egy hosszabb szünet, hogy begyűjtsem a szükséges mennyiségű kudarcot, vargabetűt, és zsákutcát - közben nagyon szigorú kamaszverseket költöttem világmegváltás céljából -, de miután újra lett miről írnom, neki is álltam ismét a bejegyzéseknek - immár a neten.

- Világmegváltó kamaszversek?! Netgyerektől?! Esetleg olvashatnánk párat?

(vigyorgás) - Ha nektek ilyenre fáj a fogatok, meg is érdemlitek. (vigyorgás tovább)

Végül kapunk tőle pár tinédzserkori szöszölményt, és ezekre sem tudjuk azt mondani, hogy villogtatni nem érdemes. 

vékony testemen bő ruha leng,

mintha szegény lennék, úgy teszek,

szélóriás bele-belekap

hagyom, hadd bontsa szét hajamat, hát ezer

szálkázza homlokom.

 

Tócsákban ül a csend az utakon.

- Egyébkként civilben reklámszakember vagy? (Ez a foglalkozás hirtelen jutott az eszünkbe, kérdezhettük volna a légiutaskísérőt is, csak rápillantásra nem az a kedvesen vodkát kínáló fajta...;-))

- Újságírónak tanultam, de soha nem dolgoztam a szakmában, mert rájöttem, hogy ügyfélszolgálatosnak lenni sokkal jobb. Nem. De legalább erről is tudok írni.

- Miért is a pályaelhagyás?

- Ahhoz, hogy szakmabeli legyek, már a főiskolán el kellett volna kezdeni kapcsolatokat építeni, bedolgozni magam valamelyik médiumba, stb. Közel nem voltam ehhez, aztán valahogy mindig a pillanatnyi erőviszonyoknak, lehetőségeknek, muszájoknak engedelmeskedve minden más lett belőlem, csak újságíró nem. Ennyi a sztori.

Sajnáljuk, mert tehetséges. Ám egy fényképekkel bőven illusztrált saját nemi betegség részletes bemutatása talán elegendő kapcsolati tőke/menetjegy lenne a mai magyar médiába történő bejutáshoz...

Addig is marad nekünk Netgyerek kiváló blogja. 

Képünk illusztráció. (Kép: Luis Hernan / WiFi jelek)