Ki szeretné kalapáccsal eltávolíttatni a szemölcsét? Ugyanez vonatkozik a szemölcseltávolításról szóló információ minőségére is...
Valamikor a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején a magyar felsőoktatás intézményeiben rövid vajúdás után világra jöttek a ma már büfészakoknak számító kommunikáció, médiatudomány és egyéb fantasztikus fantázianeveken futó csaliképzések. Ezek a tanulmányok egyetlen jelentős különbséget mutatnak például egy orvosi egyetem szaktudásával szemben: aki hármasra diplomázik fogorvoslásból biztos hogy képes fogat tömni, míg aki ötösre végez újságírásból nem biztos hogy ismeri a magyar ABC-t. Nagy szerencse, hogy két felcserélt betű miatt még nem halt meg olvasó...(megvitattuk egymás között: rákeresünk, lehet mégis...)
Döcögős írástudók, beteges média, valamint igénytelen olvasók híréhes társadalma a miénk (is). Szemfüles főszerkesztőnek elég ha Zotya pár pohár pálinka után rímalkotó és vicces vizuális alakzatokra képes. Ha szakmáját tekintve villanyszerelő, dupla mázli a szerkesztőségnek az ingyen kapcsolószereléssel egybekötött napi három éhbér cikk. Zotya további sikere termetes nemi szerve, ami plusz harmincötezer kattintás a Napi Ferde rovatban, hogy a lényeges részeken felugró kisablak akciós autója a főszerkesztő s közeli lollipopjai karácsonyi egzotikus üdülését fedezze. Eközben Zotya az idióta nép idióta celebje lesz, csak az idióta kifejezést egyik fél sem gondolja komolyan...
Igen. Sajnos 2014-ben az olvasó balga és igénytelen. Még Te is, a magadat műveltnek tartó Tanult, ki nyelvlógatva bámulod a műcsöcsöket munkaidőben a sarokba fordított monitorodon és a céges levelezőrendszeredben küldöd tovább százhatvan kollégának a havertól kapott Pucér pasi pisil a Plázában videót, amit öt perccel ezelőtt töltött a közösségi oldalra egy kretén, és már hatszázan továbbították...
Ilyen közönségfelhozatal mellett melyik portál/lap/magát még újságnak nevezni merő valami irányítója lenne olyan ostoba, hogy Zotyától a felvételi elbírálás (létezik még ebben a szektorban?) során kérne egy óhajtó mondatot,...mondjuk a fizetési igényről. Hiszen mi az az újságírói fizetésigény, amit a minden bokorban maszturbáló Zotya alul nem tudna múlni. “Kell egy pikáns írás a párzó páviánról?” Hogyne, hogyne, de pénzt nem kapsz érte. Mit ér a lóvé negyven perc Zotya a címlaponnal szemben? Pontosan annyit, amennyit egy tehetséges szakemberért soha nem fizet ki a szerkesztőség. (Esetleg tizenöt év után, ha hobbija a villanyszerelés, gyakran cseréli fel egymással a betűket, eladja a lelkét, tejelő Pityu rokona/barátja, főműsoridőben büfizik és amit szeretnétek.)
Olyan híg lett ez a szakma, mint dédi széklete beöntés után. Ez embertelen hasonlat volt, csak érzékeltetni szerettük volna a minőség netovábbját. Majdnem párhuzamba hozható a tanárrá vált pedáns pedofillal, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi nagyobb állami támogatást kap. (Nem kell érteni, nem pallérozott elméknek szánt tudományos esszé ez.)
Említést még nem is tettünk a csak írókról. Újság nélkül. Félelmetes élmény könyvesboltba betérni, ahol a biztonsági őr biccentése után sorozatceleb, puncivillantó celeb, sportoló celeb, szájhős celeb, énekes celeb, kutyasztár celeb “regénye” esik ránk hatezer példányban, és célszerűbb lenne a mellettünk nézelődő fizika szakos hallgatóval dedikáltatni, mert az ő sok szeretettel szövege értékesebb relikvia, mint ezekből a művekből egymillió nyomtatott oldal. Továbbá a magát személyi igazolványban is írónak nevező író (bloggertársam vihog ám itt, amiért ilyen alpári módon fogalmazok), aki megváltotta a világot valahol az ezoterika és ismeretterjesztő ifjúsági irodalom között és most Ernest Hemingway reinkarnációjaként bíztatja Zotyát magasabb kultúra terjesztésére. Ennél a pontnál ismét visszakanyarodunk az igényes olvasóhoz...
Jókai összest raktárból hoz nekünk a médiatudomány szakon végzett bolti eladó...
Itt kérünk elnézést a posztban nem taglalt tehetséges tollforgatóktól, akik már megtalálták vagy még keresik helyüket a szakma sűrűjében.
Fotó: Milena Korolczuk / Csodakenyér
