Ismerőse nem vette jó néven az érzelmi közönyösségét. Összevesztek. Válaszul írt egy bosszúnovellát a vallásosságról. Nyitott egy blogot és az írást ott álnéven közölte. Pár helyre be is linkelte. Aztán csak nézett, mert sokaknak tetszett. Körmölt hát más dolgokról is, és az olvasók csak jöttek s jöttek. Így indult Angel Lilith zugírói karrierje...

Boldogok a kerti vetések,
mert övék a csendnek országa…

Boldogok a csendben levések,
mert övék a szónak forrása…

Boldogok a szóló beszédek,
mert létüket Isten formálja…

Boldog tán, Isten termése…
Az igazság ott van Őnála…

 

Angel Lilith / Valaki mondja meg...

"Nem rendesen" már gyerekként írtam. Rendesen 2009 februárjában kezdtem el. Írásra az élet inspirál. Nem is tudom mi lenne, ha rendben zajlana körülöttem minden. Van egy autista fiam. Így olyan érzelmi  hullámvasutat élhetek meg, ami jól jön íróként. Nem  éppen szép gyerekkorom volt, ezekből az időkből sok életkép-leírásom van. Talán egyszer be is fejezem őket.

Jelent-e valamit a díj?

Saját művei terén - elmondása szerint - iszonyat zavaros. Pontosan nem emlékszik első megjelent írása címére, de az biztos, hogy Lenkei Gábor orvos-író irodalmi pályázatán került be egy válogatásba. (Később megtudjuk, hogy Nyitott szem, nyitott szív a pontos cím.) A jászberényi Új Színházért Alapítvány Helyszűke pályázatán is sikerrel járt egy alkotása, valamint az Art-Magic Kiadó meseversenyén díjazott lett A labirintus című története. "Az ilyeneknél mindig zavar, hogy nem igazán tudom hova tenni őket, nem látom kik voltak még a pályázók, és mennyire jelent valamit a díj. Volt még pár írói közösség magánkiadásában való megjelenésem, ami jó és szép, de inkább csak magunknak szól." 

Ma valamit írnom kéne, de nem fogok,

Ma valamit szólnom kéne, de nem fogok,
Pedig, talán, csak annyit kéne – boldogot,
És mégis, ma csak hallgatni fogok.
Ha tudnád, hetek óta csak erre gondolok,
És mégis mondani semmit nem fogok,
Mert így a jó, ha hallgatok,
Ha csak egy néma pont vagyok…
De azért tudnod kéne, rád gondolok,
Ahhoz meg írnom kéne, de nem fogok,
Halkan egy mondatot magamban suttogok,
Nagyon-nagyon-nagyon boldogot…

Magamban csupán… Te ezt nem hallhatod…

 

Angel Lilith / Titkos boldogot!

Nem karolják fel a tehetségeket

Angel úgy véli, a kiadók biztosra mennek. Nem vállalnak semmiféle kockázatot egy ismeretlen szerző megjelentetésével, holott a feladatukhoz elvileg hozzátartozna a tehetségkutatás és az újoncok felkarolása. Továbbá probléma az is, hogy a rendelkezésre álló irodalmi pályázatok egy része nevezési díjas. Nem minden igazán tehetséges író tudja anyagilag finanszírozni a versenyen való indulást, így viszont el van zárva a világ elől. "Az írók többségének ez csak hobbi marad, mert anyagilag biztosan nem éri meg. Számomra azonban nem anyagilag nagyon is megéri, mert sok új embert ismertem meg az írás által, mély kapcsolatokat szereztem és magamat is jobban megértettem" - vallja zugtevékenységéről Lilith. 

"Nem ösztönöz a hírnév és az elvárások. Nem hiszem, hogy valaha is képes lennék „rendelésre” írni. Az alkotás számomra egy másállapot, amikor csak kapu vagyok, és átengedem azt, ami meg akar születni. Ezt pedig nem lehet parancsra."

Ennél kifejezőbben nem is értekezhettünk volna a zugkörmölés lényegéről. Próbálkozás a versírással, komolyabb hangvételű elbeszélések, férfiak-nők-ilyesmik Angel Lilith oldalán.