Bújta a pöttyös és csíkos leányregényeket, imádta J.F. Cooper Nagy Indiánkönyvét, de gyermekkora legnagyobb irodalmi csodájának A kis herceget tartja. Váci Mihály költészete terelte őt a versek felé. A kilencvenes években embert próbáló időszakot élt át. 1994-ben önterápiaként született első saját verse. Majd jött a többi. Tizenegy évig csak kevesen tudtak erről. Végül 2005-ben kötetben jelentette meg összegyűjtött alkotásait, amit később még két újabb könyv követett...

"Pénzügyi ügyintéző, képesített könyvelő vagyok. Ez biztosítja számunkra a megélhetést. Azonban nagy örömmel tölt el, hogy az interneten sokan mint tollforgató ismernek. Ösztönösen írtam s írok.  A vers tükör volt, mankó, erő és vigasz egyben. 11  év után ért meg bennem a kíváncsiság, hogy vajon vállalhatóak-e ezek az írások a közvélemény előtt is. Ez a kitörési vágy indított el a nyilvánosság felé." - mesél irodalmi életútja alapjairól Arany-Tóth Katalin.

Mindennapok sodrásában

az ember örökké úszni tanul.

Hullámok csapódnak,

tajtékban tobzódnak,

s a lélek megújul

minden küzdelemben,

minden intelemben.

Halott akaratnak sírján

nyílik az alázatvirág,

illata árad szerteszét,

és hirdeti örök hitét.

Hiszen élj dölyfös irigységben,

vagy magad adó szeretetben,

nem a halál ítél.

Míg vagy,

addig 

élj.

Arany-Tóth Katalin / Mindennapok sodrásában

Utat tör a lélek

Természet, lélek vívódása, szeretet, szerelem, szegénység, Isten és a hit - néhány örök téma Katalin repertoárjából. Legfontosabb cél az alkotás során, hogy mindig valamilyen követendő normát közvetítsünk az olvasó felé. "A bennem lévő lélek kíván utat törni magának, amikor írok. Hiszem, hogy szavakkal hidat nyithatunk egymás felé."

2005-ben regisztrált egy irodalmi portálra, ahol váratlanul kedvezményes, kis példányszámú kiadási lehetőséget kínáltak. Élt ezzel a lehetőséggel. Karácsonyra – a családnak, a barátoknak. A lélek magányossága című kötet olyan sikeres lett, hogy utánrendelni kellett. Majd következett 2007-ben és 2010-ben egy-egy újabb versgyűjtemény. "Remélem lesz még lehetőségem a negyedik kötetemhez is találni egy olyan kiadót, aki számomra is vállalható feltételekkel segíti a kiadás költségeit." - bizakodik Katalin. 

Kötetdedikálás

 Élni, túlélni és csendben alkotni

"Manapság a népszerűséget magának az írónak kell megfizetni" - vélekedik Katalin és ez súlyos ezresekbe kerül, főleg ha szélesebb körben kívánunk jelen lenni. Hátrányos anyagi helyzetben élő tehetséges tollforgatók számára szinte elrendeltetik a háttérben maradás. Nehéz az érvényesülés, nincs nagy esély a kiemelkedésre. A szakmai féltékenység sem elhanyagolható jelenség, holott mindenkinek helye van a palettán. "Kicsinyes dolognak vélem a versengést. Ahogy lehet szeretni az esőerdőket, a sivatagot, úgy az apró ibolyát is a lombhullató erdők fáinak tövében." 

Költőnőnk szerint írni akkor is kell, ha senki nem olvassa, mert az írás belső kényszer, édes teher. "Élni, túlélni, és csendben alkotni" elve determinál. Az érvényesülési vágy csak a leírt szavakat követően ébred fel.

A nyarak színén gondolkodom,

s hogy a csönd ma mennyit ér;

s mit látni a napsugárban,

mikor fénye csak épp’ elér.

Most eső esik homlokomra,

könnyű táncot lejt a szél.

Ősz-kabát és rozsda-paplan

bíborszín tájakról mesél.

A holnap sűrű ködbe bújtat,

minden hajnalt fagy kísér.

Jégen csúszó csizmám talpa

hófödte vándorútra tér.

De tavaszra majd újra ébreszt,

arcomba tekint a Fény,

s mint újszülöttet, úgy köszönt

a reggelbe nyíló remény.  

Arany-Tóth Katalin / Vándorúton

Fizetség nélkül írunk

Egyre ritkábban hallunk arról, hogy valaki pénzt kap egy-egy megjelent írása után. Sokkal ismertebb a tény, mennyi összeggel kell hozzájárulni ahhoz, ha valahol viszontlátni kívánjuk az alkotásainkat. Szinte mindenütt nevezési díjas pályázatokkal kínálnak publikálási lehetőséget. "Véleményem szerint ez azért van, mert kis híján teljesen magára van hagyva a magyar művészet. Az írói szféra önmagának termeli ki a viszonylagos népszerűséget. Ma így tud utat törni magának Magyarországon a kortárs művészet, és ezt nagyon szomorúnak tartom." 

Kevesen vannak az irodalmárokat szponzorálók is. Így sokan arra várnak, hogy felfedezzék őket, értékteremtőnek tartsák munkájukat. "Minden tiszteletem azoké, akik csodával határos módon a kortárs magyar irodalom mellé állnak. A NetVax tevékenységét is tiszteletre méltó küldetésnek tartom, és nagyon hálás vagyok érte, nem csak a magam, hanem minden olyan kortárs művész nevében, akik hozzám hasonló módon fogadják, értékelik az Önök feladatvállalását. Az adok és kínálok elvére épülve megteszik azt, amit a mérleg másik oldala kíván."

Szekéren hátul vacakol

Katalin említést tesz azokról is, akik érdekkapcsolataik által - "a szekéren hátul ülve" - folyamatosan mutogatják magukat, így szerezve országos ismertséget, hírnevet. Őket talán kevésbé motiválja a "tiszta lélekrezgés", mint a hirtelen sikerre épülő anyagi és egzisztenciális profit. Velük kapcsolatban csak óvatosan beszélhetünk értékteremtésről. "Közöttük sok a látványosan híressé váló, és gyorsan lefutó aktuális divatszereplő, akiknek ma tömegével jelennek írásaik, elnyomva az esztétika valódi értékeire vonható figyelmet. Sajnálatosnak tartom, hogy ilyen mértékű teret kap ez a szféra, s azt is, hogy ekkora igény mutatkozik erre Magyarországon. Vajon melyik erő diktál? A kínálat, vagy az elvárás? Minden esetre nagyon lefelé mutat a tendencia a szépre való igény iránt. Ennek ellenére hiszem, hogy ami igazán érték, annak küldetése van, így fennmarad."

 Egyszer, ha majd felszállok az Égbe,

– ha leteszem a rám ruházott földi terheket –

akkora lesz boldogságom kertje,

hogy fénysugárból mindenkinek rózsát ültetek.

 

Egyszer, ha majd ott lehetek végre,

és fénykarommal minden lelket átölelhetek,

bánatos szívetek közepébe

az angyalokkal rózsáimból csokrot köttetek.

Egyszer, ha majd megtehetem végre…

de most még itt a dolgom: küzdök (élek!) veletek.

Fény helyett hát szóból szövök néktek

egy égig érő, csodatévő varázs-szőnyeget.

 

 

Arany-Tóth Katalin / Egyszer...

Katalin az Ünnepi Könyvhéten 

Ki éhes a szép szóra?

Az igazán jók csak haláluk után válnak híressé. Korábbi századokra visszatekintve a legtöbb, ma már híres költőként fennmaradt példakép élete folyamán nélkülözött. Fűtetlen albérletben, gyermeket, társat elvesztve ma is vannak szavakkal áldott igaz emberek, akik gyönyörű csodákat írnak az asztalfióknak. 

"Marad-e fenn az emberiségből a szép szóra éhes? Tanítani fogják-e a csodákat? Hiszek abban, hogy a világ úgy van megcsinálva: ami valóban fontos, az örökké élni fog. Hiszem, hogy a szavakat csak alázattal lehet érinteni, formálni, s hiszem, hogy az írás kegyelmi állapot. Meg kell próbálni felnőni, és méltónak maradni hozzá."

 Ámen.

Arany-Tóth Katalin