Első pillantásra tankönyv. Második pillantásra szellemes és leleményes fricska egy olyan időszakból, amikor a költők és illusztrátorok nem engedhették szabadjára fantáziájukat, mert a tisztogatás szele ott süvített a hátuk mögött...

Szovjetunió gyermekirodalma az 1920-as, 1930-as években nem tündérekkel és boszorkányokkal ültette karosszékbe az utánpótlás nemzedéket, hanem világnézet alakítással. Bugyuta, ám mégis humoros versikék ragogyó színekben pompázó, geometriai alakzatoknak álcázott rajzokkal. A szivárvány belseje: Gyönyörű könyvek, szörnyű idők címmel gyűjtötte egybe a korszak jelentősebb gyerekverseit és illusztrációit Julian Rothenstein és Olga Budashevskaya, hogy bepillantsunk abba a társadalomba, ami efféle módon nevelte fiataljait...

Mibe ütik orrukat a párttitkárok?

"Páratlanul gazdag az 1920-as évek Szovjetuniójának gyermekirodalma. Vajon miképp terelgette a mesék útját a vezetés és csatlósaik? Valószínűleg azt gondolták: oh, kölyökműfaj, ártalmatlan dolog, országimázs szempontjából figyelmen kívül lehet hagyni"- írja a könyv előszavában Philip Pullmann, aki a modernkori történetmesélés egyik nagymestere. 

Ebben a rendhagyó gyűjteményben "fejezetekre" bontva kapunk vizuális információt a korszak hétköznapi boldogulására, munkaválasztására vagy éppen a közlekedésére vonatkozó, nevelő célzatú doktrínáiról, sok helyütt butácska halandzsaszövegek kíséretében...

Ha a szél elfújja a tetőt vagy jégeső szakad - tudjuk mind - ez nagyon káros. Főleg a sétálókra nézve aggályos. Ám majd ismét süt a nap százágra, boldogan fekhetünk rá a kormányra.

 

 

 

 

Ha a fiú bűnrossz, mosolygós arca koszos, rossz ez a bőrének? Rossz hát! Feltevésünk jogos. Szeresd a szappant s fogkrémet, lesz is neked lányok közt jóléted.

 

 

 

Ha egy gyenge kisfiú próbál harcoskodni, én az olyat még könyvben sem akarom olvasni. Ez itt meg azt kiáltja: ne bántsd kiben teng az erő hiánya! Milyen rendes kislegény, igazán szép erény.

 

 

 

Emez belefetrengett a koszba és élvezte, hogy szutykos az inge. Az ilyenre mondják: Gazfickó! Másik cipőt tisztít és maga súrolja csizmáját. Ugyan fiatalka, de rendes fajta.

 

Mi leszel ha nagy leszel?

Boris Ermolenko 1930-as Speciális ruházat című, gyerekeknek szánt  művében az illusztrációk merev, formális pózokban ábrázolják a foglalkozásokat bemutató embereket. A hangsúly nem az egyénen, hanem a társadalomban betöltött funkcióján van. Mintha a munkát teljesítő személy helyett a mezőgazdaság, gépek, villamosenergia lenne a megbecsülendő "dolog". (Bennünket ez nagyon emlékeztet a jelenlegi helyzetre...)

Szabadon lehet találgatni - természetesen az orosz nyelvet nem ismerőknek - milyen munkát űznek a mesterek...

Geometrikai csodaország

"Színes kockatestek és bohókás szövegek. Éles ellentétben álltak ezek a gyerekkönyvek a kulturális közeggel, amelyben születtek. A valódi, kopott iskolapadokban komor arcú nebulók ültek. Ezen lapokból áradó szórakozás jelentette nemzedékeknek a keserédes, halvány reményt az elnyomó rendszerrel szemben, ami tulajdonképpen a kollektív tudatból kívánta kiölni a fantáziát." - jegyzi meg Pullman a gyűjteményről.

Bennünket szórakoztatott a 20-as évek orosz gyermekirodalma.

Forrás: Maria Popova