Hat éves kora óta mozgássérült. Kamaszként nem volt kebelbarátnője. Érzései egyre csak tornyosultak legbelül. Módot kellett keresnie ahhoz, hogy felszínre juttassa gondolatait. Verseket kezdett írni. Immár 15 éve. György Emőke, a hargitai lány története.
Emőke és a Lélekmorzsák című kötete
"1984-ben születtem. Egy erdélyi kis faluban, a Hargita megyében található Lövétén élek. Ösztöneimre és a szívhangra hagyatkozva alkotok. Az írásban lelem meg a korlátok nélküli szabadságot és a legjobb módot arra, hogy önmagam és érzéseim kifejezésre juttassam. Mindig is szerettem az irodalmat. Először csak nagyon amatőr szinten magamnak, lelkem megnyugtatására és a család örömére írtam. A hobbiból szerelem majd terápia lett, ami a mai napig is kitart és megtart. Mottóm: A szárnyaszegett madár is képes feljutni a magasba, az elme és a lélek által."
Mindenségben, kevéske,
Lyukban a kis egérke.
Csepp az óceán mélyén,
Porszem a Föld féltekén.
Zivatarban a villám,
Tenger ölén egy hullám.
Versben újjászületés,
Bánatban csöpp, nevetés.
Mély hallgatásban a szó,
Fűszeres ízben a só.
Soraimban örökség,
Voltomban egyszerűség.
Lüktetés az erekben,
Cikk az egész kerekben.
Isten kertjében virág:
Romokból épült világ -
Vagyok...
György Emőke / Vagyok
"Vers a legjobb lélekterápia"
Emőke szerint bár fizikai léte korlátozott de minden ami a való életben akadály s gát, azt a versírás teszi teljessé. "Az alkotás öröme felemel, erőt ad, még akkor is, ha csak egy versről van szó. Vallom ugyanis, hogy a vers a legjobb lélekterápia."
Több antológiában jelent már meg műve és 2013 októberében kézbe vehette saját verses kötetét (Lélekmorzsák), ami a marosvásárhelyi Hifa – serült embereket segítő szervezet - támogatásával látott napvilágot.
Hét éve tagja a poet.hu-nak. Ír a helyi újságnak valamint verseivel besegít egy óvodásoknak szóló gyereklapba is.
Egy hangya így sóhajt,
neve Trisztán.
Lovagolni óhajt
egy gilisztán.
Ez a vágy hajtotta
őt csak, pusztán
ügessen ló módra,
a gilisztán.
Mivel nem látott ő
elég tisztán,
nem tudta, nincs sörény
a gilisztán.
Hátán ide-oda
csúszott Trisztán,
míg verejtékcsepp ült
kis bajuszán.
A “nyereg” síkos volt
nagyon, aztán
kapaszkodó sem volt
a mihasznán.
Nem figyelt eléggé,
csusszant Trisztán
most, a porba bele.
Benne úszván
elmerengett hát, nagy
búsan Trisztán.
Soha többé nem ül
már gilisztán…
György Emőke / Trisztán a gilisztán
Rászolgálás és érvényesülés
Szerettei, ismerősei büszkék rá mivel látják hogy örömmel tölti el az alkotás és kiteljesedik benne. Számára pedig nincs nagyobb elégtétel mint amikor másnak is tetszik amit csinál. A tehetség mellett - érvel Emőke - szükség van szorgalomra, önazonosságra, magunkba vetett erős hitre. Persze nem árt a jó nagy adag szerencse sem:
"Mert nem biztos, hogy az érvényesül, aki arra rászolgál, vagy aki rászolgál, az érvényesül."
