“Járom a Washington Square Parkot, beszédbe elegyedek emberekkel. Szeretem a kutyusokat és amikor észrevettem hogy ilyen aranyos ebje van a fiatalembernek, meg kellett őt szólítanom” - így indult Doris Diether egykori újságíró és Ricky Syers utcazenész-marionett bábos furcsa kapcsolata.
Doris pár nappal később mutatott néhány általa írt cikket Rickynek. Összebarátkoztak. Ricky hamarosan egy Dorist mintázó marionett babával lepte meg az idős hölgyet. “Azért készítettem ezt a babát, mert számomra Doris egy életérzés.” - vallja a zenész. Ricky egy kis garázsban alkotja, tárolja a marionett figurákat. Első műve egy néger bábu, aki – alkotója szerint – egy haiti “partvadász”: kincsek után kutat a tengerparti homokban.
“Bárki másnál jobban gyűlöltem dolgozni. Gyűlöltem ott lenni. Egy mókuskerék-harc volt. Ki akartam törni. A zene félút volt a kitöréshez. Azt csináltam amit akartam. Aztán jött a marionett. Kivittem őket a parkba és kezdődtek az utcai előadások. Tudod, inkább meghalok az utcán előadóművészként mint olyan életet éljek ami mást elégít ki.” (Ricky Syers)
Doris, Ricky és a marionett baba (Fotó:https://carlabellido.wordpress.com/)
Doris középiskolás koráig Queensben nevelkedett, majd Massachusettsbe költöztek. Nem szerette a kisvárosi életet ezért később visszatért New Yorkba. Feleségül ment a fiúhoz aki abban a lakásban élt ahol Doris azóta is lakik. “Gyerekünk nem született. Sokat szexeltünk, de nem történt semmi.”- mondja mosolyogva. Szerinte nem számítanak az évek. Amikor a parkban sétál kortól függetlenül üdvözlik őt az emberek. A személy érdekessége a mérvadó.
Forrás: Christopher Jobson
