Véget ért az utolsó tanóra, felszállsz a hazafelé tartó járatra, már nincs szendvicsed, történelem évszámokat nincs kedved tanulni, a matekházit pedig majd holnap elkéred a padtársadtól, párás az ablaküveg, a tájban sem tudsz gyönyörködni. Így jobb híján írsz egy verset a kémia tankönyv borítójára...
14 éves korom óta írok. Általános iskolából kijövet, a buszra felülve valami rigmus zakatolt bennem ,amire mellesleg már nem emlékszem. Ezek az első, papírra vetett versek sajnos később elvesztek, mivel középiskolában gyanútlanul kölcsönadtam őket az egyik osztálytársamnak. Legkorábbi versem, amit dátum szerint tudok 2004 áprilisi...- meséli nekünk Viczenti Mátyás, azaz Matyi, a Literarth blog szerzője.
 |
"Csak lebegve, mint a vasárnap hajnal, hajadat fonva, mint mikor játszottál magaddal, cigarettafüstbe burkolt énedet simogatva, nedves járdák leheletét hívogatva, csak úgy gyere. Könnyeden. Ha suhansz is, kalap ne legye fejeden, hisz simogat a nyár képzete. Jólesik ilyenkor egy fekete.
Viczenti Matyi / Easy (és Faith No more) után szabadon |
Persze az emlékezetes buszos hazaút óta már magáénak tudhat jópár nyomtatásban is megjelent saját alkotást. Így például a Corvin kiadó gondozásában megjelent Magyarok vagyunk Európában kötetben is publikálták versét, de a legbüszkébb arra, hogy írását beválogatták a moly.hu portál Tetovált Mementó című antológiájába. "Ez volt az első, amire azt mondtam, igen, letettem valamit az asztalra, hogy ide bekerültem".
Még Kínában is tudnak róla...
...ugyanis megjárta Pekinget egy nyelvi ösztöndíjnak köszönhetően. Még a főiskolán kezdett el kínaiul tanulni. Egyrészt érdekelte a nyelv s kultúra, másrészt ebben látta a későbbi érvényesülési lehetőséget, a normális egzisztencia kialakítását. Jelenleg a budapesti Konfuciusz Intézet munkatársa, napi szinten használja a mandarin nyelvet és készül a felsőfokú nyelvvizsgára. "Nagyon szeretem a kínai irodalmat, de sajnos ehhez képest keveset ismerek belőle, s amit ismerek, azt is magánszorgalom révén. Jellegre az ő irodalmuk nagyon más, mivel például a ragok teljes hiánya miatt eltérő módon fejezik ki magukat." - magyarázza a kínai nyelvtan csodáit Matyi.
Ült a mólón és jött az ihlet
Borús őszi ég, egy ismeretlen ember a HÉV-en, egy fotó vagy megindító film mind-mind írásra inspirálja. Egyszer például egy balatoni stégen lógatott lábat, figyelte a barátait, amint a távolban játszottak a vízben. Született is az élményből egy "ál-haiku": "A vágyak, mint szélfútta hullámok mossák tudatom partját."
Vers és élmény szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mégis, az élmény tudása nélkül is ugyanolyan élvezhető a mű. Legalábbis ezt már többen is említették nekem. Az írás pozitív kényszer, szerelem és megszállottság. Áthatja és kiemeli az embert a hétköznapokból. Aki jól ír, mélységekből merít és ebből a misztikus egységből hoz át valamit a mi világunkba. Jómagam úgy kezdtem el írni, hogy nem is igazán tudtam, mit csinálok, hanem csak elkezdtem, mint amikor egy gyerek magától járni kezd. Ösztönösen, a saját törvényeinek engedelmeskedve.
Tömegszórakoztatunk?
- Tudjátok - kezdi Matyi - óriási szerencsére van szüksége annak, aki a szépirodalomban kíván érvényesülni. Az irodalmi élet általánosságban szólva popularizálódott, és legfontosabb a tömegszórakoztatás lett. Ha nem ezt csinálod, akkor szinte lehetetlen a helyzeted. Rengeteg az önjelölt költő, író - s akármilyen kemények is ezek a szavak - azt is bevállalom, ha én magam is az vagyok. Ugyanakkor a mai kortárs szépirodalom jobbára egy zárt kör intellektuális világa, ahova ritkán tud behatolni egy-egy természetes tehetség...
Örülök, hogy van ez a portálotok, ahol zugírókat mutattok be. Amúgy tetszik ez a szó. Lefedi a valóságot. Szerintem nagyon fontos, hogy a hivatalosnak tartott kis létszámú, országos hírnévnek örvendő írók mellett feltörjön egy "underground" irodalmi réteg is, amely közelebb áll az emberekhez...
További "mandarinos magyarságok" Viczenti Matyi blogján.
