"Úton iskolapadtól táncparketten, pult mögötti kasszákon, hotelszobák felsúrolt padlóin át monitorok mögötti asztalokig." Úton városból városba. Országból országba. Legidősebb gyermek, nővér, jó tanuló, pom-pom lány, mindig csak a vállát tartó barát, csodabogár. Kicsit izgul és feszeng. Nem árulja el az igazi nevét. Maradunk a Tisztakék Enikő megszólítás mellett...
- Ne haragudjatok, de kicsit izgulok. Egyszer kiskoromban a helyi kisvárosi tv készített velem egy interjút, miután esti mesét olvastam fel egy műsorukban, de többször is meg kellett szakítani a felvételt miattam. Azért csak kérdezzetek - kezdi a beszélgetést Enikő, mi pedig "lejátszuk"...:
Beragadtak a reggeli első pillantások a dugóban. Beszippantott reggeli bűz ébresztett, cipőtalpon nyöszörgő rágógumi, huncutul alakzatot rajzoló vizelet a betonon. Aztán egy csámpa lábpár, egy keskeny hát, megtömött táska mára, végül a sálak tengerében tovaúszó tarkó. Aztán néhány tekintet: álmos, legtöbbször sietős, arcba belefürkészős, gyereket/kutyát széltől is óvó, buszra szaladó el az utamból, az átvirrasztott éjszaka után bizonytalanul botorkáló, kábán várakozó, fontos ügyeket intéző telefonáló, még becsengetés előtt a leckét gyorsan átolvasó, magát pózba feszítő, hajat simitó, náthásan is tömegközlekedő. De a sarkon, a lépcső tetején, vagy a kapualjban ott didereg az utcával minden éjjel birokra kelő láthatatlan ember is. Tömeg. Jó reggelt.
Tisztakék Enikő / Lejátszás ismétlése
Fenn az ég Tisztakék...
Körbevesz a kékség...
Füzetek, papírfecnik, papírzsebkendők, vonat- és buszjegyek estek áldozatául a körmöléseinek. Szerette az iskolai szavalóversenyeket, esszé-és fogalmazásírásokat. Később naplót kezdett el vezetni, majd a technika forradalma után jött a blogolás. "Úgy gondoltam, jobb, ha egy helyen összegyűjtöm ezeket az írásokat, amik majd egyszer talán kerek egésszé is összeállnak. Egyúttal szerettem volna rászoktatni magam a rendszerességre. Ez egyfajta terápia is volt. Minden inspirál; például egy séta a vízparton, ahol körbevesz a kékség. Egy beszélgetés, egy mozdulat vagy egy tekintet is késztetett már írásra. Szeretek felkapni egy elejtett mondatot is, és abban megtalálni az egyébként rejtegetett valóságot. Jajj és a szerelem, az kész gyötrelem..."
Nyomtatásban még nem jelentek meg írásai, és barátainak sokáig nem árulta el, hogy egyébként "képernyőre veti" a gondolatait. Enikő - ahogy fogalmaz - intim, bensőséges, véletlenül megtalálós, belső hangon olvasós "valaminek" szánta a blogot és maga is meglepődött egyre gyarapodó olvasótáborán és a pozitív visszajelzéseken.
Csapatmunka az, amikor a szorgalmasak, a felelősségteljesek és azok, akik értenek a munkához, megcsinálják azok helyett is a feladatokat, akik lusták, kényelmesek, buták és inkompetensek. Teszik mindezt annak ellenére, hogy tisztában vannak vele, hogy kihasználják őket. Mindemellett (jobb esetben) a főnökük vállon veregeti őket, hogy ez így helyes és egy igazi csapat így működik...T
Tisztakék Enikő / Röviden a "csapatmunkáról"
Pom-pom lányságtól kiskosztümig
Hivatásos táncos szeretett volna lenni, sokat "rázott" erre-arra, egyetemi évei alatt pom-pom lány is volt. Végül másfelé vitte útját a sors. Dolgozott benzinkúton, érdekes emberekkel ismerkedett össze, és a diploma megszerzése után (nemzetközi tanulmányok) jött a dilemma: "Frissdiplomásként megpróbáltam kis hazánkban munkát találni, de valahogy nem akart állás kopogtatni az ajtómon. Protekció nélkül gondolom tudjátok, hogy megy ez. Adódott egy lehetőség: külföld, vendéglátás. Éltem vele és rövid időre ugyan, de ezt is kipróbáltam. Aztán hazajöttem, mert nehogymár ne találjak semmit itthon és jelenleg a közszférában ücsörgök a monitor előtt, de azt hiszem nem maradok sokáig..."
Fa leszek, amit nem fúj el minden szellő. Fa leszek, ami túlél. Fa leszek, ami növekszik, virágzik és lombjának árnyékában szívesen pihen meg az arra utazó.
Olykor gondoznak is majd, olykor meg elmennek mellettem.
Nem érzek majd haragot és elfogadom, amit az élet adott. Tudni fogom, hogy amit csemetekoromban a törzsembe véstek, az kitörölhetetlenül ott lesz velem életem végéig, mégha az évekkel enyhül is a barázdák mélysége.
Egy leszek a növényekkel, állatokkal és emberekkel, mert tudom, hogy egy a természetünk.
Erre törekszem.
Tisztakék Enikő / Fa leszek
Emiatt is hasznos a blogolás...
Enikő - bevallása szerint - alig követi a kortárs magyar irodalom alakulását, viszont a blogírás révén rábukkant számára értékes zugművekre és az utóbbi időben "visszaszokott" a versolvasásra is, amit az iskolapad elhagyása óta erősen hanyagolt. "Szerintem a csiszolatlan gyémántok megtalálásához a NetVaxhoz hasonló kezdeményezések adják a legjobb lehetőséget és felületet. Úgyhogy bíztatlak benneteket, hogy folytassátok!"
Ha kíváncsiak vagyunk a rózsaszínen túli világra is, itt van nekünk Tisztakék.
