"Kemény kétkezi munka folyik a gyárban, ahol dolgozom. Ülés nincs, a nyolc órából hét és felet simán végig lehet állni jobb helyeken. Hőség, zaj, emiatt kiabálás mindenütt. Idős asszonyok ugyanúgy - néha erősebben- harcolnak a betevőért, mint a fiatalok. Előfordul 1 tonnás paradicsompüré konténer, amiből csak erős szivattyúval lehet "kicsalogatni" az anyagot. Örömmel mondom - mint realitást - , hogy nálunk nincs tartósítás, csupán hőkezelés. Ám az erre szolgáló gépezet - a pokol kapuja- ontja a környezetbe a nem kevés, gőzzel gerjesztett hőséget. Én főleg a töltőleveket gyártom. Sablonos munka. Két hónap után most a négy napos leállást élvezem. S közben az új kötetemen dolgozom..."
Nem találunk megfelelő választ Németi Zoltán "köszöntő beszédére". Mintha az őszinte magyar (bal)sors legyintene fültövön bennünket. Pedig Zoltán megjósolta, hogy ez fog történni a gyermekkor végén:
Valamikor rég, mikor még nem volt félelem és fájdalomegy jó szó anyámtól mindent bűnt elmosott,amikor az álom tengerén szálltam,s mindenütt, még a felkelő napban is az ő mosolyát láttam,de ennek vége mindörökké, s nem sírom vissza,az emberek miatt, akik megfeszítettek,maguk fabrikálta kis keresztjükön,melynek súlya annál nagyobb volt,a társaim voltak évekig, együtt jártunk,s ők évezték ezt a végletekig,valamikor rég, nem volt félelem és fájdalom,ez volt a gyermekkor vége, de a kegyetlenség megmaradt,a kereszt, a másság, a tudás keresztje hozzám ragadt,cipeltem, hozzászoktam, elfogadtams végül felhasználtam, így élek, ez vagyok,már nem is akarok más lenni, mert nem tudok,de már nem feszíthetnek meg mint hamis megváltót,inkább én feszítek meg másokat, mert elég volt, elég volt.Mássá teszek inkább másokat,önmagamból csinálok másolatokat,olyat aki megért, olyat, aki már megtért,eközben rájöttem, még mindig nem ért meg senki,nem akar vagy nem tud,csak sütkérezik a fényben,jóindulattal, gyanakvóan és haszonlesően,még nem látom a végét,de az út egyre jobban kirajzolódik,kezdem érteni mit akar a sors,miért tette velem amit,aki velem tartnem tér vissza üres kézzelezt ígérhetem,persze gazdagabbcsak néhány fontos gondolattal lesz,mely egyszer az életet jelentheti,s ha késő is a perc, aki hű, azt segítemtúl életen és halálon,ezek nem csak szavak,nem üres ígéret,nem álom,valamikor rég, az volt,de most itt van,túl csillagokon, s minden határon…Németi Zoltán / Jóslat
Az évszázad legkegyetlenebb sorozatgyilkosát készült elejteni, ezt a nemes-nemtelen vadat. Sőt. Vadállatot, mert azt aligha lehet emberi lénynek nevezni, aki áldozatai szívét eszi meg, nyersen és rituálisan. A testek körül ötágú pentagramma, a híres-hírhedt boszorkánycsillag feszült, mintegy jelezve: „Megjelöltelek”. Ennek láttán mindig halovány megérzés sejtelme birizgálta elméjét, de többre sajnos nem jutott. S volt még valami, valami mindennél borzalmasabb. A gyilkos tudatos varázst használt hogy lefedje asztrális nyomait. Így Pierre eddig egyszer sem volt képes megpillantani az arcát. Tevékenysége abban merült ki (és ő maga is…) hogy sorra-rendre ellenőrizte az áldozatokat, hátha hibázik a gyilkos. És a mai nap, amikor újabb bevetésre készült Párizs rendőrfőnökével együtt, úgy gyötörték a balsejtelmek, mint látszólag ép-egész faházat az elvetemült termeszek...Németi Zoltán / A látnok (Részlet)
Kíváncsiak vagyunk a katonai múltjára is. 2001 nyara. Koszovó, Prishtina. KFOR főparancsnokság. Feladat: ellenőrízni és eligazítani a belépni kívánókat...
"Nem sokat ér az otthon szerzett angol nyelvtudás, itt jövök bele, sztresszben. Németek, angolok nagyon hűvösek. Viszont kedvelnek minket az olaszok és az amerikaiak is barátságosak. Franciák vagányak. Csajozós dumákat cserélünk. Ostoba vagyok és megsértek egy török tisztet. Elkottyantom magam a muzulmán háborúkról. Többet nem áll szóba velem...
Átutazunk a városon. Kint állandó népviselet a sisak, golyóálló mellény, fegyver éles lőszerrel. Minden gyerek elhanyagolt, piszkos, de vidám és tiszteleg nekünk, amit kötelező viszonozni. Országutak mentén kiégett, sorsára hagyott járművek, köztük több vöröskeresztes. Ha valami tönkremegy, azonnal otthagyják és továbbállnak...
Eljön az ősz. Szeptember 11. Már dörög is a parancs a folyosón, mindenki fegyverbe, irány megerősíteni a bázist. Mrs. Stewart ezredesasszony, a biztonsági szolgálat vezetője ( amúgy hihetetlenül magas rang és beosztás ez egy nőnek - Isten,a férfiak felett...) zokogva jön a lépcsőn: a férje a Pentagonban dolgozik...
Aztán jön a tél. Vacak karácsony. Az albán takarítónők szájukat tátják feldíszített szobáink láttán. Tetszenek nekik a miniatűr, kivilágított fák. Apró ajándékokat cserélünk külföldi barátainkkal. James Rush veterán amerikai. Végigharcolta az Öbölháborút. Családos. És depressziós. Ezért magyarra tanítjuk...Lefordítjuk neki, hogy Futó Jánosnak hívják. A viccest „vikszes”- nek ejti. Amikor aláírt fényképeket cserélünk,az övét így írja alá: „Footo Janos”. Majdnem megesszük érte. Utolsó hét. Furcsa érzés. Nagyon vágyunk haza ,de nem akarunk megválni a BAJTÁRSAKTÓL, akik sok rosszban jó társak voltak. Rengeteg fénykép és emlék marad. Hazaérkezünk. Az anyaország átéltekhez képest normális viszonyai közé..."
Lapozunk tovább...:
Fegyverropogások után tollsercegés. Zoltánt vallási témák, bűn és bűnhődés, ember és isten szemszöge, a sci-fi, történelem, társadalomkritika, emberi kapcsolatok, érzelmek, világvége hangulat, önkritika és embertársai jó s rossz szokásai, beidegződései inspirálják az írásra. Sodró vehemencia jellemzi munkáit, erősen lázadó hangulatban készül a legtöbb alkotása:
Holnapután minden
másképp lesz a világban
más lesz egy falat kenyér
egy korty hegy leve
az éhezők üres
tenyere
másképp hat majd rád
más szóval szól majd arád
más lesz a levegő íze
más szemmel nézel a világra
a napfényen nyíló virágra
a gyorsan fejlődő gyermekre
megnyíló tiszta lelkére
az ősrégi káros bűnökre
a biblia értő lapjára
a jelenések könyve angyalára
a könnyű és az igaz útra
a jóból összeállított útravalóra
a homályba vesző jövőre
a múltból táplálkozó jelenre
az időt kilehellő isteni szóra
a napot fenntartó fénypontra
a sötétségre ami fényhiány
ezért nincs esélyed, Ahrimán
Jézusnak törvénye téged is elér.
Szeretet nélkül az életed mit ér?
Németi Zoltán / Holnapután
"Általában pozitív visszajelzéseket kapok, noha nagy megmérettetésen még nem estem át - meséli a szerző, és gyorsan hozzáfűzi, hogy legfőbb korrigálója a felesége, aki maga is író-költő. (Most elképzeltük a ragrímek vasárnapi rántott hús melletti felügyeletét...;-))
Útszéli, trágár és profán megnyilatkozások?
Zoltán szerint a kortárs irodalom erőteljes metamorfózison esik át, a vajúdás minden fájdalmával együtt. Vannak kiváló munkák, de olyanok is, amelyekre alpári voltuk miatt papírt pazarolni is kár, de manapság bárki bekerülhet egy antológiába, ha befizeti a fejenkénti pár kötet összegét. "Ez jó az amatőröknek, azonban rossz is, mert csökken a színvonal."
Na és a NetVax?
Az írást, mint nyelvmentő foglalatosságot hivatásomnak és személyes harcomnak is tekintem, még ha megélhetést nem is nyújt. De ettől fontosabb az "eszme", a nyelvi kincs megőrzése, továbbvitele!- összegzi nekünk Zoltán a lényeget.