Azoknak, akik már felhagytak a zászlólengetéssel és unják a hivatalos szövegeket, és azoknak is, akik még bíznak a reménnyel teli jövőben. Szép vers az Egy mondat a zsarnokságról és tiszteljük Illyés Gyulát, de mi a mai napon tehetséges zugművészek írásaival, zenéivel emlékezünk a múlt nagy szívdobbanásaira és a jelen - miképp is fogalmazzunk helyesen - apró sóhajaira...
Állapotainkrul
Véget ért a rend.
Az ezredéves álom végül összeomlott.
Most hajadra kend
összes eszméd! Föl nem vállal senki itt már semmi gondot.
Hazánkban nyers erőszak lett úrrá megint,
és nem hiszem, ha bármit mondok,
halk szavam megint,
mégis harsogom, sikoltom újra,
bár hiszem, hogy végleg vége,
pince mélybe, barlangodba bújva
sem várhatsz már többé új mesére.
Igazgat minket itt a félelem,
hogy lesz-e holnap még elég az élelem,
ha bőröd színe más, mint szomszédodé lenne tán,
rád gyújtja-e házadat egy éjen, vagy egy délután.
A tőke dőzsöl.
De más ez most, mint volt a verseny.
Eszel, ha főzöl,
de rád itt nincs már szükség,
kimondták rólad durván, nyersen.
Házadra dobnak tűzvirágot
gonosz, hazátalan bitangok,
ha mennél, hát láss világot!
Nincs, mit hátra hagysz, és fájna:
itt kell hagynod.
Nemzet voltál. Csürhe lettél,
amelynek szolga szabja meg, hogy mit szabad.
Elmúlt a nyár, megjött a tél.
Csak barlangodban visszhangozhat még meddő szavad.
Nincs itt a rend.
Sem ezredéves keresztényi már,
beléje csent
a bírvágy mindent,
és csak dőzsöl,
amíg csak azt mondod, hogy elég,
és itt, és most megállj!
MC Himnusz
Isten áldd meg a magyart
jó mc-kel, bő shake-kel
nyújtsd feléje kártyán smart,
ha küzd KFC-vel.
UTOLSÓ ÖLELÉSVér és hamu lassan száll le, s a szív nem csitul,
mélykék fátylán, éjféltájt a Hold elővonul.
Könnyes ágyán, felhőpárnán villám járja át,
sajgó vállát meg-megrántván kúszik, megy tovább.
Milliárdnyi csillag között arany fényözön:
csillámporos égboltra fest csóvát üstökös.
Megtört fényű holdsugárra gyermekszem tapad,
nem fogja fel, nem érti, a vér mért rá ragad?
Bomba tépte két kezét az égre nyújtaná,
szinte látja, szinte érzi, ott fenn várnak rá.
Menne már, mert fájdalmát csak anyja értheti,
menne már, de apja él és dehogy engedi.
Imádkozik egyre, egy kis csendért könyörög,
imádkozik, ne hallja már, hogy az ég dörög.
Ne hallja a haláltusát, bombarobbanást,
testvérei nyöszörgését, apja sóhaját.
Imádkozik, útja végén anyja várjon rá,
két karjába kapva, fent enyhítse bánatát.
Két karjával - ami már nincs - átölelné őt,
s letörölné anyja arcán ömlő könnyözönt.
"Bűneitek árát
Amit a múltban dicső őseid nem tudtak befejezni, Te fogod lezárni.
S ha majd a szíved határai Neked is felszakadtak, követőid folytatják befejezetlen műved. Mert lásd! Gyarló az ember.
Noé vízözöne sem fogott lelketlen szívükön.
De a világháború emberi húsokat, sokkal inkább lelkeket préselő bombarohama se.
Rohanj. Futtodban üss…Rúgj. Tépj. Karmolj.
Hasíts a másik lelkébe bele!
Így leszel a hatalom embere?!
Elfelejtetted önnön zsákutcáid vérszellemébe fojtva, hogy
AZ IGAZI HATALOM SZOLGÁLAT.
Emberbőrbe csúszott féreg. HALLD HÁT MEG A SZÓT:
A valódi uralkodás isteni teremtőképesség, vagyis
LELKI MENNYORSZÁG.
HOL VAN A LELKED?!…
Kit bosszú szül cselekedni, azt saját indulatai ítélik guillotine alá.
Fejet szaggató öngyilkosság.
Aki viszont azért harcol, mert ami neki jár (méltó, hitükben és munkájukban rendíthetetlenül izzadó elődei után), az
MAGA AZ IGAZSÁGSZOLTÁLTATÁS.
Mint többször is említettem Nektek, az igazak napja felragyog.
Boldog, aki nyomorában is hittel hörög.
Bizony mondom Nektek. Nagy tisztogatás lesz.
Bűneitek árát ISTEN FIZESSE MEG!"
kép: via piccolaeraglaciale
Szűts László: Idill csata után
A csata már véget ért, nincs kiáltás: „Hazánkért!”
Csak a harangok zúgnak a halottak lelkéért.Kies mezőn szanaszét temetetlen holtak,
kik nem is olyan régen még nagy vitézek voltak.Az elmerülő napsugár vörös fényben nézi:
Az utolsó simítást a sakál-falka végzi.
Versember : Otthon sehol
Mindig utas leszel
a világban,
utazó lélek egy
furcsa hibával,
talpad szilárd helyet
nem fogad,
ahova szíved húz, ott
leszel boldogabb.
"Az én szememben a legnagyobb bűn a hazugság. Az emberölés a testet lopja meg, a hazugság a lelket, és sokszor egész életre szóló hatása van, és ha a lélekvándorlás létezik, akkor életekre szóló. Ha bízol valakiben, és ő átver, utána nehezen fogsz hinni neki, és sokszor másnak sem. Ilyenek vagyunk, általánosítunk.
Aki hazudik, rendszerint azt gondolja, úgysem jönnek rá, de ez nagy tévedés, mindig rájönnek. Az emberek nem hülyék. Attól, mert nem szólnak, még tudják az igazságot. Te pedig elveszted a hitelességedet a szemükben. Szerintem nem éri meg. Pillanatnyi előnyöket szerezhetsz, de hosszú távon, csak veszíthetsz vele. Amit pedig így elherdálsz, nehéz lesz újra visszaszerezni.
Láttam embereket, mit veszítettek egy-egy könnyelműen odavetetett hazug szóval. Olyan embereket, akiknek az élete a bizalomra épült volna, és ezt a bizalmat váltották aprópénzre, pillanatnyi előnyökre.
Jelenleg is érdeklődéssel figyelek egy vállalkozást, ami rövid fennállása alatt, a sokadik félrevezetést produkálja, amit szerencsére sokan szóvá is tettek már, így azt gondolom, van még okom hinni az igazságban...
Angel Lilith / A legnagyobb bűn (Részlet) "
|
Egy gondolat bánt engemet: Kidobtam a versemet. |
Kázmér László: Közönséges közönség Tarolt a nagyvilág elott a tokeletes rendszer |
kép: via grocenni
Arany-Tóth Katalin: TA-SZÍTÓ
Magyarország rabszolgáit
most épp közmunkásnak hívják.
Statisztikák mutatóit
túlélésért statisztálják.
Dolgos, büszke nép a magyar!
Az éhbér tűrt és megszokott,
s úri flancok közt a fanyar
gőg oly mély nyomokat hagyott,
mint gennyes fekélyek vájta
sebhely a koros arcokon.
Nyomorba taszít a járda:
szolgasorsba vezet az út,
s ki kövein végig lépdel,
az nem hív már csak egy tanút.
AlternaTiva: Ante finem
Ott, hol portól ujjlenyomatosak a lelkek,
kongó vágyak térdepelnek,
Átbújhatsz az élet alatt,
nyelvek alól elmart falat.
Ott majd délceg holtak kéjes álma,
a vattacukorra hányt sárban,
vérkönnyel teli lopott hordók,
a volna futószalagján nyomorgón.
Ott sem menekülhetsz a soha mocskából,
fagyott lángok sóhajától,
Vakon a semmi hátára pattanva
a múlt nyálába fulladva.
SOMOGYI BENCE ÉS A 4KSB ZENEKAR
Gegő Rebeka : RAJTUNK A SOR!?
Ma mit érez e rideg világ,
ha útjába’ nincstelen hever?
Még meddig burjánzik e gazság,
mely bárkit koldus sorba teper?
Egyre fertőz e földi pokola hajszolt,modern világ átka,
míg oly’ sok hamis ábránd honol,
a hitelmámor nyom a sárba.
Ha köddé vált a biztos hajlék,
a hányatott lét már nem délibáb;
kérészlétnek tűnnek az eszmék,
romba dőlnek az utópiák.
Hát mit érez ő, a nincstelen,kit nyomorba tiport eme „kor”?
Ki sorsát vállalni kénytelen,
jussa a kín, s a tömény undor.
Rongyruhája fityeg utána,
ráncot fest arcára a nyomor,
sorvadt testét vad éhség rágja,
betevőért szennyben kotor.
Öröme tán csak a napsugárs a havat elragadó tavasz.
Minden reménye csak kártyavár,
korcs daccá duzzad minden panasz.
Tépázott hitéből mi marad?Képes kezét imára fogni?
Mikor nem jut minden nap falat,
miben bír még kapaszkodni?
E rút valóság mázsás súlyanehezül sok ezrek vállára.
A tapintat az esély kulcsa,
s a megértés apró szikrája.
Egyre gyűl a sorstalan szegény,s ha tovább szorít e galád kor,ö
rök béklyó lesz minden remény…
Ma „rajta”, holnap rajtunk a sor!
Farkas Edit : Rabok
Rabokat látok szaladni szüntelen,
Kenyerük asztalon, nincs aki megegye.
Hajszolják az időt, kergetik veretlen,
Valótlan hangján Az, gúnyosan felnevet.
Hová mész te balga, léted keresed?
Idegen országok köveit kémleled.
Otthonod elhagyottan visszavár, Te hol vagy?
Kincseid itt vannak, ezer éves porban.
Láttalak az élet színpadán játszani,
Hajlongva tapsot vársz a hibátlan szerepért.
Ujjongó közönség közt reám nem találsz,
Magányos vetkőzöd tükrében várok Rád.
Állj meg, ne keress fedezéket, hogyha
Romokban a várad évezres színpada.
Költözz el, menj, vissza ne nézz soha,
Börtönödből szabadulsz, születsz a kínokban.
|
Haylon : Sors kovácsa Mi van veletek emberek? szürkék lettetek |
Csabai Máté: A harmadik A körúton sétál, kabátja nincsen.
Hajlott hajléktalan. Ő lehet az Isten.
Ballag, mint az idő, ballag két szemében
a görbült a világ is. Elfeledett Éden.
Teremteni nem tud. Port rendez buckába.
Elszakadt az arca. Rongy a királysága.
Van egy másik Isten. Türelemből széke.
Felhőit még reggel kihordta az égre.
Kicsi az udvara, kötényemben elfér,
de ország a kegyelme, több egy hadseregnél.
Verdesne, mint te is, ha lenne két szárnya,
mint a fehér galamb, ha farkas fut utána.
Van egy harmadik is. Valahol a szívben
két társáról mesél suttogva az Isten.
|
VIGH RÓBERT : KOROM GONDOLATAI
"Van egy faszi, nálunk dolgozott, pontosabban Szeplőséknél. Igazi nagy faszarc volt, illetve hát az a mai napig, rettenetesen nagy sértődésben áll a világgal, tudjátok az a fajta aki számon tartja, hogy neki mi jár, meg ő honnan, ő miért, és nem az ő hibája, az igazi frusztrált, meg nem értett zseni archeotípusa. (Nem, nem olyan mint én, sokkal rosszabb.) Egyébként már nem kifejezetten mai gyerek.
Valami bankos nagyfejes volt mielőtt hozzánk átrugdosta volna -természetesen – az ÉLET, meg egyéb más neki rosszat akaró alakok.Nem volt nyugta "itt" sem, hatalmas sértésnek vette, hogy "ilyen" aljamelót kell végeznie, természetesen könyékig belevetette magát az aknamunkába. Szította az indulatokat, zúgolódott, többször volt a HR-n, mint a helyén, kapott fegyelmit, nem egyet, amit nyilván nem ismert el és nem írt alá, igazi kis troublemaker pöcs volt a javából. Fenyegetőzések mind a két oldalon, bizonyítékok gyűjtése: Szeplősék megizzadtak rendesen, mire kirakták, az arc meg nyilván rutinból számított erre, hát ő is megtette a szükséges ellenlépéseket. Munkaügyi per volt kilátásban, amiből végül nem lett semmi, mert úgy néz ki megtalálta a helyét, már nem ér meg annyit ez a céges sztori, hogy elkezdje továbbcsavargatni. Ugyanis az emberünk képviselőjelölt lett. Egy ilyen ember. Ez egy pont. És nem, hogy már nem ér annyit a céges izzadás, hogy perre vigye, de facebookon (a homo politicus hirtelen(?) felfedezte magának a közösségi oldalakat, mert az trendi, egy vagyok a sok közül-sugallatú, és zéró forintért a leghatékonyabb kommunikációs és toborzó és szavazatgyűjtő ESZKÖZ) pénzt gyűjt, mert olyan sokba kerül, hogy ő képviselő akar lenni. És igen, megtalálta a régi kollégákat is. Úgy vélte a sok szép közös emlék felidézése majd segít növelni a keretet és mosolyogva, frissen, mintha mi sem történt volna, újra belépett az életünkbe. Ez két pont. Igazából sok pont. Én mondom nektek, a cinikus alkuképesség, a bármire való hajlandóság, és gerinctelenség, az a baj. És persze mindig ez a szöveg, de most konkrétan itt jön szembe a nulladik szinten, hát mi a faszom van már itt???, az a baj, hogy ekkora nagy a baj. És én (is) most már megmondok(????!!), az is baj. Az a legnagyobb baj." NETGYEREK BLOGJA
BÉDY LILI : Vissza a múltba
Álságos korban élünk
hazug az egész világ
pénz politika pénz politika
vissza vágyom a múltba
mikor apám
kissé pityókásan
minden szombat este
négy hegedű hangjára
szerenádot énekelt
anyám ablakánál
anyám kibontott hajjal
fehér hálóingben
a függöny mögé állva
háromszor meggyújtotta
majd elfújta a gyertyát
a jelre apám
elment megverni a riválisát
napokig nyomta az ágyat
anyám megszökött ápolni
micsoda szégyen volt
mintha imádkozna
tette össze kezét
a mindig jó nagyanyám
micsoda butaság
mondtam én
mikor már századszor
végighallgattam a mesét
de olyan őszinte volt
olyan őszinte
nem is tudom elmagyarázni
mondta anyám.
|
Viczenti Matyi:Ímhol itt van a hazád
Ímhol itt van a hazád, hol az emberek közt nincsen helyed, ímhol itt van a hazád, hol nyugalmadat sosem leled, ímhol itt van a hazád, hol imádod József Attilát, ímhol itt van a hazád, hol nem értik a magyar szavát. Ímhol itt van a hazád, de máshol kellene élned, ímhol itt van a hazád, s mások maguktól félnek, ímhol itt van a hazád, hol az árulást felfedezted, ímhol itt van a hazád, hol szerelemért véreddel fizetsz. Ímhol itt van a hazád, hisz tőle soha nem szakadsz el, s mert ez a hazád, itt élned, halnod kell. |
Brada Ági: Időjárás jelentés
Ma a szokásosnál is nagyobb |
"Kérték a parancsnokot, aki elől ment, hogy had bomoljon fel az alakzat és inkább egymást követve tegyék meg az utolsó távot. Nem lehet! A parancs az parancs és neki is kiadták azt az utasítást, hogy az alakzat tartása a cél, mindenek felett. Meneteltek tovább, de az egyik őrmester megint megkérdezte, hogy nincs-e más lehetőség, hiszen olyan keskeny volt már az út, hogy a katonák 1/3-ának veszélyben volt az élete. Nincs – ordított az őrnagy, de abban a pillanatban leszakadt a sziklafal és kétoszlopnyi ember zuhant a mélybe. Hatalmas por, zaj és ordítások közepette tűntek el a semmibe egyik pillanatról a másikra. Mikor magukhoz tértek a rémülettől a fent maradók, akkor vették számba a veszteséget. Ekkor már látták, hogy vége is van a kaptatónak és pár perc gyaloglás után ott van előttük a tábor. Nem volt már fontos az alakzat megtartása, örültek, ha biztonságban leérnek a táborhoz. Az őrmester üveges tekintettel mormolta maga elé „elvesztettük az emberek 1/3-át, elpusztult egyharmadnyi ember”..."
Fricy : A menet (Részlet)
LŐRINC TIANNA: HOL VAN?
Hol van a szó, mely hatalmával nyugtat?Hol van az a megértő tekintet, mely visszahozza vágyunkat? Hol van az érintés, mely hozzásimul puha arcunkhoz?Hol van az az emberi lélek, aki gyengéden odahúz magához?
Remény vesztésünk határán, elhullott könnyek szárnyán,Szállunk a magasban, értelmetlenül, csapkodva vágyaink után.Lehet, nem találunk semmit, csak a pusztaságot, a kihalt természetet.
Magányosan ülünk hideg szobánkban, sötét ajtók mögé zárva,Fagyos tekintet, erősen dobogó szív. Hallom, ahogyan üt testünkbe láncolva,Megakadt szempár, mozdulatlan test, mintha jégből lennénk.Gyűlölöm ezt az érzést, oly égető. Mintha a szabadságtól eltávolítva élnénk.
Csak körbe-körbe forgunk saját tengelyünk körül,A perceket számlálva. Vajon meddig? Mintha széthullanánk legbelül.
Érezni lehet a levegőt, mely átjárja testünk minden kis zugát,Néha úgy érzem megfojt, nem enged el soha már.Csend van körülöttem, de mégis hallani lehet az elfojtott sikoly hangját.
Mintha egy ismeretlen személy húzna a földön kegyetlenül,Sebeket képezve testemen. Csak húz árkon-bokron keresztül.
Nem törődve a fájdalommal, mely belém vésődik mélyen,Nem törődve az érzéssel, mely nyomot hagy száraz lelkemen.
Mint egy partra vetett bálna, csak fekszem kimerülten,Egy tűt húzok ki szívemből, most is ott dobog a helye üresen.Bilincs szorítja a lelkem, elszakítva az álmaimtól.Elmerültem gondolataimban és újra megkérdezem magamtól: Hol van a szó, mely hatalmával nyugtat?Hol van az a megértő tekintet, mely visszahozza vágyunkat?Hol van az érintés, mely hozzásimul puha arcunkhoz?Hol van az az emberi lélek, aki gyengéden odahúz magához?
Kép: via graafix.blogspot.com
|
Németi Zoltán: Az utolsó harcos
Véráztatta földed véded Bárki, és senki ellen Értelmetlen a háború Nincs ki megvédjen Hited odaveszett Mikor legutóbb győztél Legyőzött ellenfeled Benned majd továbbél Apródod most túlélt Túl, egy egész nappal Most kábán mered maga elé Fakó, üres arccal Megérte, mondd, felelj, De ne hazudj magadnak Társaidnak hazudtál Ilyen zsoldot kaptak A hűség volt a becsületed, Lelkedet eladtad Kétszínű volt zászlód. Lelked tűzön hamvad… |
Kovács Gabriella: Más utakat járva...
Van úgy, hogy én sokszor lázadok, |
"Csapatmunka az, amikor a szorgalmasak, a felelősségteljesek és azok, akik értenek a munkához, megcsinálják azok helyett is a feladatokat, akik lusták, kényelmesek, buták és inkompetensek. Teszik mindezt annak ellenére, hogy tisztában vannak vele, hogy kihasználják őket. Mindemellett (jobb esetben) a főnökük vállon veregeti őket, hogy ez így helyes és egy igazi csapat így működik."
TISZTAKÉK: Röviden a csapatmunkáról
Pulai Éva : Tovább
Lépnél.
Mert kell!
Tehetetlen düh árkolja arcod.
Mögötted mérföldek,
legyűrt sziklaszirtek,
rettent a kies út.
Akartad, vágytad.
Csikorgó kő sikítja:
Menj már!
Ingoványos félelem
markolja combod,
összekucorodva, vinnyogva
merülsz a sárba.
Mássz!
Rajz: DorciGirl (ilyenek vagyunk mi, tükörnek bömbölő ruhátlan sóhajtások...)
"Lesznek olyanok, akik nem őszinték, kicsit sem egyenesek, mert félnek. Vagy önmaguk kishitűségétől, vagy a Te haragodtól. Amit vallj be érthető, könnyen gyilkolsz tekintettel! Persze várd el az egész világtól, hogy őszinte legyen, vagy csak 1 személytől várod?! Ám legyen..."
Kiss Keiko Krisztina : Őszintén (Részlet)
...és ha minden választás így zajlana, ilyen nevekkel...:
"A mai napon a műsorok és minden egyéb után sikeresen lezajlott a szavazás ami idén kicsivel eltért a tavalyitól...
Két helyszínen lehetett szavazni a tornateremben a már megszokott kapus módon és az aulában úgy hogy a párt nevét kellett felírni a cetlire és azt egy dobozba gyűjtötték...
Én a magam részéről leültem a terem közepe tájékán és vártam hogy oszoljon a tömeg és amikor már csak egy pártnál volt nagy zsibongás kimentem a Buliwood kapuján
legjobb tudomásom szerint az aulában a legtöbben a Nightmare pártra szavaztak, a tornateremben viszont a Pom Pom Style-nak volt nagy sikere...véleményem szerint az ő műsoruk volt a legjobb, sokat nevettem rajta, bár sok programjukról nem halottam..."
Puskagyártó: R7:pártválasztás! (Részlet)
Végére hagytuk az ünnepi megemlékezés egy hosszabb lélegzetű darabját. Kunics Zoltán verséből, a Magna Hungária zenekar megzenésítésében: REQUIEM 56' :
