Képzelj el egy öregifjú számítógépes programozót, aki a napi nyolc óra kódolgatás után beül a saját, képletes kocsmájába, bort iszogat és irodalmi szösszenetekbe fojtja bánatát, boldogságát. Nincs meg? Pedig létezik. Ugyan a költészetről csak annyit tud mint egy geológus negyven évvel az érettségi után, sőt, állítása szerint, elalvult stílusban hagyják el fejét a gondolatok, azonban nekünk igazán tetszik, amikor például olyanokat önt az üvegből a talpas pohárba, hogy:

Mondd, Donát!
Ez mind komoly?
És én hülye vagyok?
Vagy újabban a versírás
ilyen dolog:
"gereblye fröccsen",
"télapók szikráznak készakarva",
és szól az
ópiummal töltött
szilvaszirmos bömbölés,
az olvasó meg legyen leszarva?

 

Részlet Fabijoe Mondd, Donát! című verséből

Fábián József - hírhedtebb nevén Fabijoe - költő, irodalomszerető szaki, öt gyermekes édesapa. Két leánya már régen elköltözött, de a három fiú még vele él. A legfiatalabb tizennyolc éves múlt. Joe - állítása szerint - autodidakta módon tanul. Leginkább másoktól. Ha megtetszik neki valaki stílusa - természetesen ügyelve a szerzői jogokra -, próbálja újraalkotni, saját témával. Amúgy a Magyar Parnasszus irodalmi portál szerkesztésében is részt vesz, és van pár antológia, amelyben jelentek már meg versei. 

Ismerősökkel előfordul, hogy inspiráljuk egymást, van olyan művem, ami más versének felismerhető hatására íródott. Egyébként mondják, hogy jobb kritikus vagyok, mint versíró. Többen a kritikáim hatására kezdtek egyre élvezhetőbb stílusban írni.

Irodalmi műhelyekbe hivogatják, azonban nem mindenhová tér be, mivel - az ő szavaival élve - ideje véges és sok újat nem tapasztal az ilyen helyeken. (Na jah, e sorok írói sem szeretnek a pitypangos mező szépségeiről társalogni, amikor a pitypangos mező adott. Inkább dumáljunk arról, amiről a tömegek nem szívesen nyilatkoznak...)

Mi arra kérjük Joe barátunkat, nyisson egy következő üveg vöröset, és diskuráljunk felette, valahogy így:

"Egész életem egy rettenet. Pedig munkám van, s akad borom, de állandóan csak megalkuszom. Erős vagy, ha ezt elviseled. A boldogság már nagyon messze van, Ötvenhét évem már elfutott, nem várhatok másik, jobb napot, így most már nem áltatom magam."   Fabijoe: Nem áltathatom magam (Részlet)

Szerintünk iszogasson mindenki bátran Joe kocsmájában, mert bőséges választékkal rendelkezik mindenféle nedűből.