Színész, táncos, énekes, kezelhetetlen és idealista górcső-kezelő, aki most úgy robban vissza az irodalmi életbe (miután második osztályos kisiskolásként a budakalászi helyi lap közölte egy versét, amit még mindig keresünk), hogy attól harminchat lány sírja tele az alsóneműjét...

Ő Somogyi "Szexi" Bence, a péntek 13-án született szlavisztika szakos "friss hús" irodalmár (egyébként hogy mondják oroszul: elment a kedvesem...), és állítása szerint most kontaktlencsét visel, de kit is érdekel ez, amikor ilyen szimpla képek készülnek róla. Istenem, de szeretnénk kicsit betonfal lenni...

Jelent meg írása az Aranylant irodalmi magazinban, láthattuk filmben és a Nemzeti Színház nagyszínpadán, azonban amiért igazán imádni lehet, azok az olyan finoman obszcén mondatai, mint 

Elképzelem, ahogy vér folyik végig a kézfejemen. Szép, rézszínű, meleg vér. Lustán eléri az ujjam végét, és – hopp! – lehullik a szőnyegre. A karom a fotel támláján lógatom keresztül, kézfejem ironikus módon pont a megteremtett Ádám tartásában: ernyedten lóg.

A vér, mint egy gyengenyomású szökőkút, bugyog.

Nem nyúlunk magunkhoz. Majd csak azután, hogy kezébe veszi - jah, nem, nem, ne gondoljatok egyből a hajszárítóra - a gitárját, ő ugyanis zenél is, még pedig az alternatív félakapella ska-jazz műfajt toló 4KSB zenekarban. Naná, hogy saját dalszövegekkel nyomul, mint például a Pandal:

Bence azt tanácsolja nekünk, ne essünk tőle pánikba és mindenképpen hagyjunk nyomot, ha már nála járunk, ezért társam engedelmét kéri és orrot fúj. ;-) Gonoszak vagyunk, pedig ütemesen adja szánkba az igazságot:

Korrupt, kapzsi, szívtelen a kormány, de szerencsére van a zene - az egyetlen vallás - , ami a lényeget karcolgatja...

Zene. Próza. Vers. Somogyi Bence. 

http://somogyibence.wordpress.com/

Írta: NetVax