Ötéves korában kitalált egy mesét az összetört marcipáncicáról. Ahogy megtanult olvasni, a képzelete is szárnyalni kezdett. Például átköltötte a János vitézt - ahogy mondja - totál öntudatlanul, füzet hátuljába, szakadt fecnire irogatott. Tizenhat volt amikor első szerelmes versét költötte. "Azóta nem írok verset, mert még rosszabbul megy mint a próza."

(Reméljük a szerelem is megy - a szerk.)

Hamana Mátyás spontán ír, nagyon impulzívan. Állítása szerint ha van is ötlet de a körülmények nem jók, akkor később már nem tudja visszahozni azokat a gondolatokat. "Az irodalom mindig közel állt a szívemhez. Szeretem csinálni, csiszolgatni az eszközeimet a megdöbbentéshez és jó érzés látni ahogy visszaolvasom a firkálmányaimat, hogy igenis fejlődtem." 

Hamana Mátyás

...Majd egy arc nélküli alak sétált a lángoló romok közé. Fekete ballonkabátját levette,

felakasztotta egy fehéren izzó fogasra ami a márványpadlóból emelkedett ki, majd kimérten

feltűrte obszidián színű bársonyinge ujját. Csontokból faragott sétapálcáját egyenesen a tömör

padlóba döfte majd kecsesen rádobta végére keménykalapját. Tenyereit összedörgölte és egy

könnyed mozdulattal kiemelt a padlóból egy besüllyesztett csatornafedelet. Amint a nehéz

fémlap súlyosan kongott párat ahogy néhány lépéssel arrébb földet ért megindult a zúgó áradat

lefelé a lyukon. Kéken-vörösen izzó örvényként szakadt bele az ürességbe minden ami csak

körülötte volt. Az olvadozó törmelék, a párolgó könyvek és a madarak apró szilánkjai mind

megállíthatatlanul száguldottak a csatorna feneketlen űrje felé. Amikor már a fény is csak

komótosan mézként folyt bele utolsó cseppjeivel a semmibe, az arcnélküli felkapta kalapját,

vállára vetette a kabátot és botjával kezében belélepett az ürességbe. Csend lett és sötét. Az

irdatlan nagy pusztulás ami oly hosszú idő alatt teljesedett be, egy pillanatig tartott eltüntetni,

hogy helyett adhasson a végtelen sötétnek amely talán egyszer egy új fény pusztulásának lesz

pódiuma.

 

Hamana Mátyás / Epemókus

"Nem reklámozom széles körben"

Blogja nincs, mivel kevés olyat ír, amit mindenkivel szívesen megosztana. Az Epemókus tizenhét éves korában, egy álom alapján született. Egy novelláskötete epilógusának szánja. Minden alkotását igyekszik kicsit úgy alakítani, hogy beleférjen abba a világba, ami anno elképzelt.

Nem szakmája az írás, szerinte éhen is halna ilyen írói termékenység mellett. Angol- biológia szakos tanárnak készül és angol nyelven is próbálkozik irodalommal. Szobájában szanaszét hevernek novellái, egyszer talán összegyűjti és kötetbe rendezi. "Elég beteg dolgokat írok, ezért nem reklámozom széles körben."

It all started when the rain stopped

Tapping on my car’s hood

After some thinking I hopped

Out of the vehicle and ran to the woods.

As the liberating freshness of the wet, earthly post-rain scent

sped its way through my lungs vents

I felt free.

Jumping in puddles with both feet

and feeling the wet bark of an old tree

dancing, laughing, singing and screaming.

But why the screaming when I’m so happy and free?

Walking back to my car on a misty path I lost my bearings

as I saw my wife from the distance in front of my car lying, bleeding.

The fragments of her skull, piercing ivory-white fangs in the mud

and her unrecognizeably distorted face, which had lost it’s former beauty, staring at me,

peeling off the last layers of my sense of reality, made me jump out of my skin with an infuriatingly

absurd

vision of her crawling towards me.

And I ran to the car and did not stop my legs ’till the satisfying

crunch calmed my nerves.

I stopped the engine and hopped out of the car.

Everything is so clean, the woods the air the trees!

Bam-badoom, badoo-badoo-badoo badoom ba-pam.

Felkötni a gatyát

Mátyás egyszer elment a szombathelyi SEK Irodalmi Műhelybe, felolvasta irományait és a hallgatóság pozitívan fogadta. Úgy véli, hogy a kortárs szerzők dolga remek, mindenki megtalálhatja a közeget ahol szükség van rá. 

"Nem kell kiadókkal bajlódni, mert e-bookot csinálhat bárki, viszont ha ebből meg akar élni Magyarországon, felkötheti a gatyáját. Sajnos a mainstream telítve van Oravecz Coelhókkal, amik elég jól ellopják a reflektorfényt. De hála istennek sokan írnak, sokan gondolkoznak és sokan érdeklődnek az enyém és a nálam fiatalabb korosztályban is. A művészet majd akkor veszik ki, amikor az ember lélegezni sem akar már."

 Hamana Mátyás