"Apánk csavarhúzójával is lehet firkálni. Három évesen. Maradandót alkotni a szoba falán. Firkálunk, amióta kezünkbe kaparintjuk az első arra alkalmas eszközt: krétát, tollat, ceruzát. Mesekönyveimben javítottam ki az illusztrátorok slendrián munkáját. Szerettem az irodalmat is, de arra nem gondoltam, hogy később netalán kedvet is kapjak az íráshoz" - mesél a körmöléshez fűződő viszonyáról Pulai Éva, aki végzettségét tekintve díszítő-szobrász, amúgy sokoldalú munkavállaló.

Várta már a tavaszt.Szép arcán, szinte kislányos mosoly bujkál. Hullámos fekete haja soha nem látott festéket. Itt-ott villan fel egy fehér szál, majd szégyellősen el is bújik a dús rengetegben.Ki hinné, hogy már a nyolcvanadik tavasznak ad randevút, s melengeti vele lelkét?Jó hozzá az ég… Erőben és egészségben telnek a napjai.Mily sok gyönyörűség az, amire visszatekinthet…Lassan harminc éve, hogy eltemette huszonöt év házasság után a párját.- Szép volt ez a harminc év… Látod Sanyikám? – emeli tekintetét a magasba.Nem is tudja… Szerette a férjét valamikor?Szült neki két egészséges fiút. Becsülettel felnevelte őket. Egyiket a másik ellen.Micsoda családi viszályok voltak!Megnősültek, unokák születtek… Jaj, de szép is volt…Egyik menyét uszíthatta a másikra.- Tudod Klárikám… Zsuzsika azért haragszik rád mert azt hiszi, a fiad az ő urától van.Gyönyörűséggel tölti el még ma is a fiatalasszony döbbent arca.Nézi ölébe ejtett kezeit…Az ízületek duzzadása miatt mintha karmokban végződnének ujjai. A vizenyős kézfejét áttetsző, pergamenszerű bőr borítja, napozni engedve a lilás ereket.Tenyerének melegségét a gyulladástól, köszvénytől kapta.
De talán a két lakás ára elég lesz, hogy átkeljen majd a folyón…

Pulai Éva / Rebi néni

 Éva marad a vers, próza és a könyvek illatának szereteténél

Gyerekkorában rajzokat készített az olvasott mesékhez. Titokban, mert szülei kinevették emiatt. Később egyik tanára elvitte Szegedre a Tömörkény István képzőművészeti iskolába, ahol díszítő-szobrászként végzett. Családja ezt a szakmáját "szórakozásnak" tekintette. Apja a Tervező Vállalathoz küldte műszaki rajzolást tanulni. (A történet már most tökéletes Anthony Minghella-film lenne, de még nincs vége...) Éva ezek ellenére a rajzfilmstúdióban próbálkozott fázisrajzolásból pénzt keresni...

Pulai Éva: A tücsök és a tehén 

Beszólt a Hatalmasságnak 

Jött egy hajtűkanyar. Firkák után kereskedelem. Parfüméria vezetése. Majd életébe bekúszott az internet. Regisztrált a Héttorony irodalmi honlapra. A tudatlanok bátorságával gépelte gondolatait, véleményét. "Egy költővel vitába bonyolódtam (Magyar Író Akadémiát végzett „hatalmasság”). Azt mondta maradjak csendben, mert csak egy befőtt vagyok, és örülhetek, ha az alkotók műhelye előtt lábujjhegyen elsurranhatok, nem zavarva őket alkotásuk közben, legfeljebb felszedegethetem az általuk elhullajtott aranyport a lábtörlőjükről. Majd akkor jöjjek vissza, ha ismerem Bartókot. Mérges lettem. Megírtam, hogy bár csak olvasó vagyok, de már általános iskola alsó tagozatában ismerkedtem Bartók műveivel és a középiskolában bejártunk az egyetemre művészettörténészek előadásait hallgatni. Megjelentem a Torony irodalmi estjén a Ha egy befőtt irodalmi estre megy című firkámmal.  Aztán hírszerkesztője lettem az oldalnak..." (Éva, ez egy  pöpec példázat. Látjuk Önt lelki szemeink előtt a Sabrinában, Audrey Hepburn szerepében.)

Nem számít a nyomdaszag

Sok új ismeretség, barátság, és hat év után lassan már az ezredik összeállítást készíti az online irodalmi magazin számára. Pais Dezső, Halmos Béla, Vukán György, El Kazovszkij, Fenyő László, Kaffka Margit, Károly Amy, Seamus Heaney, Hrabal, Borbély Szilárd és sorolhatnánk tovább az Éva által szerkesztett anyagok főszereplőit. No és természetesen elkerülhetetlenek a saját "firkák". Nyomtatásban egyelőre nem jelent meg kötete, antológiában, valamint a KUPÉ folyóiratban közölték pár körmölését. Jót derülünk, ugyanis szerinte  "ezek nem számítanak". 

Gyere, tedd  ölembe a fejed.

Simogatom a hajad,  szakállad,

puha csókot adok rá. De ne nagyon

forgolódj, mert akkor nem tudok

már csak rád figyelni. Akkor már

mindenünk simogatja egymást,

karjaink, ajkaink. Combod a

combom közé siklik, nagyon-

nagyon jó így ölelőzni. És szeretem 

a kezed, a szerelmezős

éjszakákat, amikor suttogunk.

Ugye, holnap is szeretőzünk?

 

Pulai Éva / Ajnározzalak?

Csak a Pestiek?

"Úgy érzem, erős klikkek alakulnak ki az írók, költők között. Vannak oldalak, ahol nagy divat csupa szépet, jót írni a sekélyes, emlékkönyvbe való írások alá is, elhitetni a másikkal, hogy forradalmian egyedi és szép az alkotásuk. Ezzel párhuzamosan a nagyobb tudású, esetleg már el is ismert írók nem szívesen állnak szóba egyszerű, halandó olvasóval. Van, aki azt mondja, hogy igazán csak a Pestieket látja, hallja a szakma, s nehéz a Botár Attiláknak, Buda Ferenceknek, Dobozi Esztereknek, Utassy Józsefeknek."- magyarázza Éva, hogy ő miképp látja a kortárs irodalom helyzetét. 

Úgy véli a kis kiadók berendezkedtek arra, hogy bármit (bárkit) megjelentetnek, aki meg tudja fizetni. Manapság nyitottnak kell lenni, elfogadni a csendben olvasást, mert nem fontos az ismertté válás. "Pont úgy, mint amikor elmegyek a könyvtárba egy bizonyos könyvért, majd nem is tudom, hogy a sok kiválasztott közül melyiket is hagyjam más alkalomra, mert mindet azonnal szeretném lapozgatni vagy a könyvolvasóra bemásolni."

Örömmel látom, ha nektek is tetszik egy-egy olyan alkotó írása, akit én már régebb óta „ismerek”.

Még nagyobb örömmel fedezek fel általatok ajánlott oldalakat, figyelemre méltó embereket és

írásokat is. Mint egy szivárványos, szép buborék…

 

 Kötelező séta a szivárvány színein Pulai Éva honlapján.

Levezetésnek pedig Pulai Éva önvallomása arról a bizonyos estről, ami megváltoztatta a világot:

Ha egy Befőtt irodalmi esten volt...

Gondolkodik... Egyáltalán kell neki erről írnia?

De ő egy jól tartósított befőtt, s bízik abban, hogy van aki kíváncsi, mit gondol ő - s így esetleg a dzsemek, ízek, és lekvárok - az írásukról, netalán az estről...

Szívesen elment, de még szívesebben ücsörgött volna láthatatlanul egy-két sült csirkecomb mellett, a pogácsák szomszédságában. Ott is láthatott volna mindent. Nem kellett volna azon gondolkodnia, hogy be kellene mutatkozni... Be ám, de kinek? Egyáltalán ki kíváncsi arra, hogy ő melyik befőtt?

Nagyon megörült, hogy elsőnek felismert, egy számára kedves, ismeretlen ismerőst. Huh, az első lépés jól sikerült.

S megjelent párjával a szerkesztők fője... No, akkor gyorsan jobbra el, jobb dolguk is van, mint egy befőttet kerülgetni, vagy csúszkálni rajta keresztül.

De nem. Szép kedves mosoly, még kedvesebb bemutatkozás, és puszi mind két féltől. A befőtt ressességének oda... Puhán elvonul a helyére.

A meglepetések folytatódnak... Jön Erika, mint egy nyári szélvész madárcsicsergéssel. Bár neki már mondták, igen Ő ilyen. De jó látni!

S odajön hozzá Mária is. A befőtt boldog, mert hát a befőttek nem bátorságukról híresek... És Rudi is, aki nagyobb sikert arat a hölgyek körében, mintha Brad Pitt jelent vón' meg.

Az est végére még sok kedves embert ismert meg, bár nem annyit, mintha vette volna a bátorságot - ígéri, legközelebb nem csak vesz, el is viszi magával.

A műsor... Igen a műsort tátott füllel hallgatta végig. Bizsergett, nevetett, átforrósodott, néha a keze összeszorult bakit hallva. De nagyon szép élménnyel lett gazdagabb összességében. Hiszen érdekes megtudni, más hogy olvasta, milyen érzést kapott, s mit tudott tovább adni a műből.

Majd hazament, s persze a saját szájíze szerint újra elolvasta azokat az írásokat.

De meglepődött, itt, ott, az új, megismert hangok felülírták az ő olvasatát!

Elégedetten, kissé meglágyulva, sok ízzel, zamattal gazdagodva, nyugodtan szenderült el a polcán.