Kossuth Rádió Ifjúsáv műsorában adásba került jó pár írása. Hívták a Magyar Irodalmi Laphoz, illusztris írók, költők társaságába. Néhány helyet leszámítva soha nem jelentkezett műveivel sehová. Keresték. Cserényi Zsuzsanna vallomása magáról, irodalomról, jövőről.
"Apám meséiből, esténkénti felolvasásaiból indult az írás iránti szeretetem. Még nem jártam iskolába, már írtam és olvastam.
Apám szerette a könyveket, volt olyan vers, amit haláláig kívülről mondott, betűre pontosan, és nem rövid verseket.
Amikor nevettetni akart: „költött”. Csak úgy hirtelen, mégis minden szótag és rím a helyén voltak.
Azt hiszem ez adta a késztetés, hogy írni kezdjek.
Sokáig csak a fiókom mélyének, mert annyi kitűnő író, költő műve után nagyon aprónak éreztem magamat. Véletlenek sorozata kellett ahhoz, hogy a felszínre kerüljenek, elég sok idő, és ember ahhoz, hogy meggyőzzenek: talán jó, amit csinálok."
(Fotón: Zsuzsanna és hűséges barátja Duli.)
Szögek a falban, megragadt fekete
Pontok kényszere, valaha kép lógott
Rajta, barna. Kopott üvegje hosszában
Elhasadt: kislány volt dédanyám.
Recseg a vén padló, porülte homályban
Ingó lábú széken, többé nem ül szorosan
Összezárt lábbal, arcában keskenyre
Húzott szigorú szájjal senki sem.
Vadszőlő sűrűje von árnyékot a valaha
Volt széles verandán, hol pipáját szívta
Egykor annyi délután, bajsza alatt szájába
Dugva, mosolygós dédapám.
A kertben néhány örökzöld virágja harcol
A gyommal, s az örök hatalommal, mely
Erősebb mindennél, hogy egyszer meg
Kell halnod, ha már megszülettél.Cserényi Zsuzsanna / Hagyaték
Nyitott erő, nyitott lélek
Zsuzsa ma már nem kötődik munkahelyhez, de amíg dolgozott, mindent kipróbált és amit tett, az a hasznára vált, fizikai és szellemi értelemben is. Szavaival élünk: nyitva volt erőben s lélekben is. "Az élet igazi tankönyv - mondja - az iskola csak alap, akit érdekelnek a világ dolgai, az egész életében építkezik. Nem baj, ha néha ránk dőlnek a falak, megtanítanak arra, hogyan másszunk ki alóluk."
Jelen esetben is ezt teszi. Elveszített egy számára fontos embert, aki kitöltötte napjait munkával, törődéssel, szeretettel. Zsuzsa most azt tanulja, miképp lehet ezt túlélni, miképp lehet felépíteni egy másik életet valaki nélkül, akinek a saját életét köszönheti.
ANYÁM
Szép vagy, mint bölcsek arcán
a mindent tudó félmosoly,
mint szántók göröngyén
az átbúvó élet,
mint a könnyekben fürdőző lélek.
Fájóan szép, mint a szemekre
gyógyult múltbéli kép,
mint a fenyvesek mélyén
szunnyadó világ, mint a tenger
vizéből felszökő sziklák.
Szép vagy, ahogy tenyered mélyén
a távolt ringatod éppen,
ahogy a gondolat mélyen
az arcodba szánt,
s riadt madárként rebben a szád.
Szép vagy, mint gondokat rejtő
némaság ráncos homlokon,
mint az ébredő fényjáték
a hajnali ablakon.
Lesz-e feladatunk a jövőben?
Bátorság kell a kiadáshoz, még a befutott íróknak is - vallja Zsuzsa. Tartalma mellett egy megjelenésében is igényes könyv rengeteg pénzbe kerül, és ebben az összegben nincs benne a reklám, eladási kampány. Kevés ember megy be a könyvesboltba úgy, hogy most körülnézek, beleolvasok, és vásárolok. Jelentős a raktáron maradás veszélye. Anyagilag nem mindenki képes lenyelni a veszteséget, a bukás megéléséről nem is beszélve.
"A hozzám hasonló amatőröktől megjelent könyvek inkább füzet jellegűek, és azt, hogy lesz-e feladatuk a jövőben, nem tudhatjuk. Jellemző a kis példányszám, ami többnyire el is kel a barátok, ismerősök és pár lelkes olvasó körében."
Írás mellett Zsuzsa a festészetet is hobbijának tekinti. Csodálója a nagy művészek munkáinak, és mint hétköznapi ember maga is próbálkozik valamit létrehozni. Azt kell mondjuk: az íráshoz hasonlóan ezt is színvonalasan űzi.
Cserényi Zsuzsanna : Fák
Nem kell kapkodni
Írás és festés is időigényes feladatok. Ha elfogadhatót akarunk alkotni, lélekben kell hangolódnunk és nem szabad kapkodnunk. Különben közepes munka kerül ki a kezeinkből. Amúgy sem könnyű a helyzete a művészi hajlammal rendelkezőknek. Akit nem fedezett fel vagy nem támogatott valaki (már híres és pénzes ember), az a süllyesztőben maradt.
"Találtam már fiókok mélyén porosodni olyan könyveket, melyek írójáról soha nem hallottam, és a könyvet semmivel sem találtam rosszabbnak, mint egy híres klasszikusét. Láttam olyan festményeket régi házakban, melyeken még kézjegy sem volt fellelhető, mégis gyönyörű volt."
Írunk, festegetünk, olvasunk, ezt választottuk a munkánk mellé, a mindennapokban. Ha megtalál bennünket valaki, elolvassa, tetszik neki, valamiképp vissza is jelez: nekem ez maga a siker. Mindenkit hajt valami vágyakozás féle, amikor könyvbe rendezi az írásait. Engem az, hogy maradjon utánam valami kézzelfogható, amikor már nem leszek.
Zsuzsa egyik verséből videómontázs is készült:
