NetVax

lappangó kreatív elmék és művek

Halkuló hiány: versekbe öntött anyai szív

2015. február 21. 08:07 - NetVax

2000. július 29-én, Korfu szigetén életmentés közben veszítette életét az akkor 26 éves győri fiatalember, Gősi Zoltán. "Gyermekem elvesztésének feldolgozhatatlan, szinte véget nem érő magányában a szenvedés idővel tollat rejtett kezembe, hogy írjak a megrendítő gyászról, majd a túlélésről, botladozásaimról a lélek rejtelmeiben." - meséli Gősi Vali, akinek 2012-ben jelent meg Halkuló hiány című verseskötete életútjának e nehéz, fájdalommal teli szakaszáról. 

gosi_vali.jpgAzt hittem, hogy mindig kék a tenger,

ha pirkadatkor ráolvad az ég,

hogy egyesülnek hajnal-ébredéssel,

és megszületik nászukból a fény.

 

Megismertem haragját a víznek:

hulláma ha vad, tarajos-sötét,

ultramarin-kékre vált viharban

a halált hörgő, vén tengerfenék.

 

Hiszem mégis: egyszer minden ember

− mint homoktenger, arany partokon −

                                                          kincseit majd szétteríti végül,

 

                                                                  ha meghajol az égi színpadon.

                                                                  Tisztább öröm nincs is a világon:

                                                                  az emberlét a legszebb hatalom.

                                                                                                                             

 

Gősi Vali / Emberlét

 

Túlélés vágya

Levelekben, naplójegyzetekben üzente fájdalmas kiáltásait fiának, majd 2001-ben mélységes irodalom- és vers-szeretetéből eredően papírra vetette az első tűnődő verssorokatFásult bénultság, a túlélés vágya és kapaszkodás, majd megint földre zuhanás, és újra a fény felé fordulás ismétlődő stációit megélve születtek a művek, amelyek később internetes irodalmi portálokon és antológiákban is megjelentek. 

"Útközben újra élni tanulok: megélni örömöt és bánatot, mosolyt és könnyeket, magasságot és mélységeket. Keresem az igazságot, csodálom a hó és a fény tisztaságát, az élet és a halál megfejthetetlen titkait. Nekem a vers a lelkem is." 

Nagyon fáj, 
de már hagyom, 
hogy felengedjen végre 
arcomon 
a könnyáztatta 
bánatom nyomán 
dacolva nyíló, 
fagyos 
jégvirág- 
fájdalom. 

Nagyon fáj, 
mégis hagyom, 
hogy jégvirág helyett 
arcomon 
kinyíljon végre 
tavaszt üzenő, 
fénytől éledő, 
riadt 
hóvirág- 
mosolyom.

 

 

Gősi Vali / Hóvirág-mosolyom

 

Adni magunkból valami egyedit

Vali szerint az amatőr írókat nem menti fel az "amatőrség" az írott szó iránti felelősségtől, a nagy elődök és példaképek iránti alázattól, sem az anyanyelvhez való hűségtől. Nem az a lényeg, hogy ezek az írások igazi alkotások-e vagy egyszer azzá válnak, hanem tudunk-e adni magunkból valami olyasmit, amire csak mi vagyunk képesek. Alázat, tisztelet, az irodalom és embertársak iránti szeretet. Ezek a kulcsszavak. 

"Verset olvasni – hát még írni! – gyönyörűség. Az emberlét egyik legnagyobb, legkülönlegesebb adománya. Vallom, hogy tisztelettel és szeretettel kell olvasnunk egymás gondolataiban. Írni és olvasni egyedül az ember képes. E csodával élnünk, és nem visszaélnünk kell,  és ugyanez igaz a modern világ adta lehetőségekre, az Internet világára." 

gosi_vali2.jpg

Gősi Vali a Halkuló hiány című kötetének bemutatóján

 

Kisgyermektől nagyszülőig

Megtisztelő visszajelzéseket kap kortárs íróktól, költőktől, és a segítő vélemények, kritikák, olvasói hozzászólások is azt igazolják, hogy Vali tud élni az írás adta csodával. Igyekszik a gyászoló sorstársakon túl – akik talán a legnagyobb számban olvassák, hiszen egymás mellett ültek a gyászolók padján – a társadalom minden rétegét megszólítani, kisgyermekektől nagyszülőkig, és öröm tölti el, hogy adhat magából valamit. 

Irodalmi csoportokban tevékenykedik, több helyen szerkesztőként segíti a kreatív munkát. Tagja a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó közösségnek, az évente megjelenő antológia állandó szerzője. Immár nyugdíjas, negyven éven át pénzügyi területen dolgozott. A Magyar Rádió Győri Szerkesztőségét második otthonának tekintette. "Sajnos ma már lakat van a házon - emlékezik Vali - elhallgattak a vidéki rádiók." 

„Élni csak fölfelé érdemes” – vallom egyik kedvenc írómmal, Müller Péterrel. Talán jó úton járok…"

 Gősi Vali 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://netvaxcsoport.blog.hu/api/trackback/id/tr927179995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.