NetVax

lappangó kreatív elmék és művek

Föltámadott a népi írók tengere

2014. október 22. 16:21 - NetVax

Azoknak, akik már felhagytak a zászlólengetéssel és unják a hivatalos szövegeket, és azoknak is, akik még bíznak a reménnyel teli jövőben. Szép vers az Egy mondat a zsarnokságról és tiszteljük Illyés Gyulát, de mi a mai napon tehetséges zugművészek írásaival, zenéivel emlékezünk a múlt nagy szívdobbanásaira és a jelen - miképp is fogalmazzunk helyesen - apró sóhajaira...

Állapotainkrul

Véget ért a rend.
Az ezredéves álom végül összeomlott.
Most hajadra kend
összes eszméd! Föl nem vállal senki itt már semmi gondot.

Hazánkban nyers erőszak lett úrrá megint,
és nem hiszem, ha bármit mondok,
halk szavam megint,
mégis harsogom, sikoltom újra,
bár hiszem, hogy végleg vége,
pince mélybe, barlangodba bújva 
sem várhatsz már többé új mesére.

Igazgat minket itt a félelem,
hogy lesz-e holnap még elég az élelem,
ha bőröd színe más, mint szomszédodé lenne tán,
rád gyújtja-e házadat egy éjen, vagy egy délután.

A tőke dőzsöl. 
De más ez most, mint volt a verseny.
Eszel, ha főzöl,
de rád itt nincs már szükség,
kimondták rólad durván, nyersen.

Házadra dobnak tűzvirágot
gonosz, hazátalan bitangok,
ha mennél, hát láss világot!
Nincs, mit hátra hagysz, és fájna:
itt kell hagynod.

Nemzet voltál. Csürhe lettél,
amelynek szolga szabja meg, hogy mit szabad.
Elmúlt a nyár, megjött a tél.
Csak barlangodban visszhangozhat még meddő szavad.

Nincs itt a rend.
Sem ezredéves keresztényi már,
beléje csent 
a bírvágy mindent,
és csak dőzsöl,
amíg csak azt mondod, hogy elég,
és itt, és most megállj!
Fabijoe blogja
face paint.jpg
kép: via James King hyperpolygrot

MC Himnusz

Isten áldd meg a magyart

jó mc-kel, bő shake-kel

nyújtsd feléje kártyán  smart,

ha küzd KFC-vel.

M.Ádám, a Gondosanelzárt blogja
UTOLSÓ ÖLELÉS
Vér és hamu lassan száll le, s a szív nem csitul,
mélykék fátylán, éjféltájt a Hold elővonul.
Könnyes ágyán, felhőpárnán villám járja át,
sajgó vállát meg-megrántván kúszik, megy tovább.

Milliárdnyi csillag között arany fényözön:
csillámporos égboltra fest csóvát üstökös.
Megtört fényű holdsugárra gyermekszem tapad,
nem fogja fel, nem érti, a vér mért rá ragad?

Bomba tépte két kezét az égre nyújtaná,
szinte látja, szinte érzi, ott fenn várnak rá.
Menne már, mert fájdalmát csak anyja értheti,
menne már, de apja él és dehogy engedi.

Imádkozik egyre, egy kis csendért könyörög,
imádkozik, ne hallja már, hogy az ég dörög.
Ne hallja a haláltusát, bombarobbanást,
testvérei nyöszörgését, apja sóhaját.

Imádkozik, útja végén anyja várjon rá,
két karjába kapva, fent enyhítse bánatát.
Két karjával - ami már nincs - átölelné őt,
s letörölné anyja arcán ömlő könnyözönt.
Zsefy Zsanett blogja

"Bűneitek árát

Amit a múltban dicső őseid nem tudtak befejezni, Te fogod lezárni.
S ha majd a szíved határai Neked is felszakadtak, követőid folytatják befejezetlen műved. Mert lásd! Gyarló az ember.
Noé vízözöne sem fogott lelketlen szívükön.
De a világháború emberi húsokat, sokkal inkább lelkeket préselő bombarohama se.
Rohanj.  Futtodban üss…Rúgj. Tépj. Karmolj.
Hasíts a másik lelkébe bele!
Így leszel a hatalom embere?!

Elfelejtetted önnön zsákutcáid vérszellemébe fojtva, hogy

AZ IGAZI HATALOM SZOLGÁLAT.

Emberbőrbe csúszott féreg. HALLD HÁT MEG A SZÓT:
A valódi uralkodás isteni teremtőképesség, vagyis
LELKI MENNYORSZÁG.

HOL VAN A LELKED?!…

Kit bosszú szül cselekedni, azt saját indulatai ítélik guillotine alá.

Fejet szaggató öngyilkosság.

Aki viszont azért harcol, mert ami neki jár (méltó, hitükben és munkájukban rendíthetetlenül izzadó elődei után), az
MAGA AZ IGAZSÁGSZOLTÁLTATÁS.

Mint többször is említettem Nektek, az igazak napja felragyog.

Boldog, aki nyomorában is hittel hörög.

Bizony mondom Nektek. Nagy tisztogatás lesz.
Bűneitek árát ISTEN FIZESSE MEG!"

Kiss Viktória blogja

bandiera-ungherese.jpg

kép: via piccolaeraglaciale

Szűts László: Idill csata után                                     

A csata már véget ért, nincs kiáltás: „Hazánkért!”            
Csak a harangok zúgnak a halottak lelkéért.                   

Kies mezőn szanaszét temetetlen holtak,                      
kik nem is olyan régen még nagy vitézek voltak.            

Az elmerülő napsugár vörös fényben nézi:                   
Az utolsó simítást a sakál-falka végzi.                          

                                                                                 

Szűts László blogja                                                

                                                                      

Versember : Otthon sehol

 

Mindig utas leszel
a világban,
utazó lélek egy
furcsa hibával,
talpad szilárd helyet
nem fogad,
ahova szíved húz, ott 
leszel boldogabb.

 

 

 

Versember blogja

 

 

"Az én szememben a legnagyobb bűn a hazugság. Az emberölés a testet lopja meg, a hazugság a lelket, és sokszor egész életre szóló hatása van, és ha a lélekvándorlás létezik, akkor életekre szóló. Ha bízol valakiben, és ő átver, utána nehezen fogsz hinni neki, és sokszor másnak sem. Ilyenek vagyunk, általánosítunk.
     Aki hazudik, rendszerint azt gondolja, úgysem jönnek rá, de ez nagy tévedés, mindig rájönnek. Az emberek nem hülyék. Attól, mert nem szólnak, még tudják az igazságot. Te pedig elveszted a hitelességedet a szemükben. Szerintem nem éri meg. Pillanatnyi előnyöket szerezhetsz, de hosszú távon, csak veszíthetsz vele. Amit pedig így elherdálsz, nehéz lesz újra visszaszerezni.
     Láttam embereket, mit veszítettek egy-egy könnyelműen odavetetett hazug szóval. Olyan embereket, akiknek az élete a bizalomra épült volna, és ezt a bizalmat váltották aprópénzre, pillanatnyi előnyökre.
     Jelenleg is érdeklődéssel figyelek egy vállalkozást, ami rövid fennállása alatt, a sokadik félrevezetést produkálja, amit szerencsére sokan szóvá is tettek már, így azt gondolom, van még okom hinni az igazságban...

Angel Lilith / A legnagyobb bűn (Részlet) "

Krajnyák Dávid

Egy gondolat bánt engemet:

Kidobtam a versemet.
A kutya meg megette,
Az utolsó szóig lenyelte.
S Lassan elillant a gondolat -
Egy távolodó gondola.
Elfogyott lassan, semmi lett,
Elhagyott lett, üres csend.
 Istenem, ne ilyen halált adj
Versemnek, ne ilyen halált adj!
Legyen erős gondolat, nagyon erős,
Minden szava felemelő,
Nagy mennydörgést idézzen
Reménytelen szívében
A kitartó harcosnak,
Kit torz lelkek taposnak.
"Világszabadság"
Ezt jól elszúrták..
A zsarnok csak harsog,
Üvölt és gyilkol...
Mi meg tartjuk testünket,
Hogy rajtunk keresztül döfjenek
Lándzsával, karóval:
Hazug és csúf szóval.
S ím a hősök még ma is halnak,
Meggyaláznak, eltipornak,
Látod, ez volt, ez van, s ez vár ránk,
Örök, frivol világszabadság.

Kázmér László: Közönséges közönség

Tarolt a nagyvilág elott a tokeletes rendszer
mely összehozott országokat - népeket
minden percben és pillanatban folyton
kozelebb hozza számunkra a férgeket

Ha akarod látják, hogy ébredsz fel reggel
ha akarod látják,azt is, kivel fekszel
nem biztos, hogy jó ez neked,vagy éppen nekem.
furfangos háló ez az internetes verem

Mindig írásba rakod szavaid, tetteid
a szónak minden létezését ami szinte megfeszít
annyira, hogy elfelejted lassan kiejteni is
de veled egyutt megtanuljuk elfelejteni is

Mázolod magad, lássák, hogy jól vagy
de a képernyo mogott patakokban úsznak
konnyeid - mert látod ez már nem valóság
minden kitalált, minden hazugság

Birtokol a rendszer, jól magába szippant
észre sem veszed, az ido ugy elillan
oly gyorsan múlik léted minden egyes perce
s te tovább is lépsz mindent elfeledve

Leírod bánatod, oromod s majd várod
ki vigasztal onlájn, ezer nem valós barátod
csámcsogva láthatják kínodat, bajodat
senki sem segíti ordító vágyadat

Reméld, hogy egyszer majd arra kell ébredj
nem kell Neked tobbé a virtuális méreg
S késobb majd mindent ezek nélkul teszel
Ha megszabadulsz tole mindig szabad leszel

 

 grocenni.jpg

kép: via grocenni

 

                                    

Arany-Tóth Katalin: TA-SZÍTÓ    

Magyarország rabszolgáit
most épp közmunkásnak hívják.
Statisztikák mutatóit
túlélésért statisztálják.

Dolgos, büszke nép a magyar!
Az éhbér tűrt és megszokott,
s úri flancok közt a fanyar
gőg oly mély nyomokat hagyott,

mint gennyes fekélyek vájta
sebhely a koros arcokon.
Nyomorba taszít a járda:

szolgasorsba vezet az út,
s ki kövein végig lépdel,
az nem hív már csak egy tanút. 

 

AlternaTiva: Ante finem

 

Ott, hol portól ujjlenyomatosak a lelkek,

kongó vágyak térdepelnek,

Átbújhatsz az élet alatt,

nyelvek alól elmart falat.

Ott majd délceg holtak kéjes álma,

a vattacukorra hányt sárban,

vérkönnyel teli lopott hordók,

a volna futószalagján nyomorgón.

Ott sem menekülhetsz a soha mocskából,

fagyott lángok sóhajától,

Vakon a semmi hátára pattanva

a múlt nyálába fulladva. 

 



SOMOGYI BENCE ÉS A 4KSB ZENEKAR

 

 

 

Gegő Rebeka RAJTUNK A SOR!?

 

Ma mit érez e rideg világ,

ha útjába’ nincstelen hever?

Még meddig burjánzik e gazság,

mely bárkit koldus sorba teper?


Egyre fertőz e földi pokol

a hajszolt,modern világ átka,

míg oly’ sok hamis ábránd honol,

a hitelmámor nyom a sárba.

 

Ha köddé vált a biztos hajlék,

a hányatott lét már nem délibáb;

kérészlétnek tűnnek az eszmék,

romba dőlnek az utópiák.


Hát mit érez ő, a nincstelen,

kit nyomorba tiport eme „kor”?

Ki sorsát vállalni kénytelen,

jussa a kín, s a tömény undor.

 

Rongyruhája fityeg utána,

ráncot fest arcára a nyomor,

sorvadt testét vad éhség rágja,

betevőért szennyben kotor.


Öröme tán csak a napsugár

s a havat elragadó tavasz.

Minden reménye csak kártyavár,

korcs daccá duzzad minden panasz.


Tépázott hitéből mi marad?

Képes kezét imára fogni?

Mikor nem jut minden nap falat,

miben bír még kapaszkodni?


E rút valóság mázsás súlya

nehezül sok ezrek vállára.

A tapintat az esély kulcsa,

s a megértés apró szikrája.


Egyre gyűl a sorstalan szegény,

s ha tovább szorít e galád kor,ö

rök béklyó lesz minden remény…

Ma „rajta”, holnap rajtunk a sor!

 

Farkas Edit : Rabok

Rabokat látok szaladni szüntelen,
Kenyerük asztalon, nincs aki megegye.
Hajszolják az időt, kergetik veretlen,
Valótlan hangján Az, gúnyosan felnevet.
Hová mész te balga, léted keresed?
Idegen országok köveit kémleled.
Otthonod elhagyottan visszavár, Te hol vagy?
Kincseid itt vannak, ezer éves porban.
Láttalak az élet színpadán játszani,
Hajlongva tapsot vársz a hibátlan szerepért.
Ujjongó közönség közt reám nem találsz,
Magányos vetkőzöd tükrében várok Rád.
Állj meg, ne keress fedezéket, hogyha
Romokban a várad évezres színpada.
Költözz el, menj, vissza ne nézz soha,
Börtönödből szabadulsz, születsz a kínokban.

 

 

Haylon : Sors kovácsa

Mi van veletek emberek? szürkék lettetek
akárcsak az cincogó egerek!
A lázadásnak hevesen, mégis csendesen vége
lett, miközben kígyó a farkát kergette.
Jól sejted: ez egy kelepce!
Beleesel, eltipornak, magukkal
hasonlóvá csinálnak: beolvasztanak!

Én mégis azt mondom, azt üvöltik
soraim, hogy sorsainknak mi lennénk kovácsai.
Nem lehetünk egyformák,
színesek vagyunk, hősök és nimfák,
melyek harcosok, és tiszták.
Ne tétovázz halhatatlan lélek:
küzdj! az esély a tied.

Csabai Máté: A harmadik

A körúton sétál, kabátja nincsen.
Hajlott hajléktalan. Ő lehet az Isten.
Ballag, mint az idő, ballag két szemében
a görbült a világ is. Elfeledett Éden.
Teremteni nem tud. Port rendez buckába.
Elszakadt az arca. Rongy a királysága.
Van egy másik Isten. Türelemből széke.
Felhőit még reggel kihordta az égre.
Kicsi az udvara, kötényemben elfér,
de ország a kegyelme, több egy hadseregnél.
Verdesne, mint te is, ha lenne két szárnya,
mint a fehér galamb, ha farkas fut utána.
Van egy harmadik is. Valahol a szívben
két társáról mesél suttogva az Isten.

 

VIGH RÓBERT : KOROM GONDOLATAI

Emlékszem, még ifjú voltam
minek nem volt más csak a Ma.
Nem érdekelt engem a nagy zajos világ pora,
én csak énekeltem, szaladgáltam a szabadban
Játszottam ha tetszett és sírtam ha kellett.
Gondtalan kis életem a rózsaszín ködével
tengettem mindennapjaim nevetéssel,
elillanó bajok, gondok elfelejtésével.
Az álomvilág nem tart örökké...
Minden mi jó volt már nincs! Csak ég-ég!
A „nagy dicső város” nincs többé.
Csak az önző, kapzsi, balga nép!
És én? Én csak állok és tűrök.
Felemészt vagy én is eltűnök?
Lázadás egy olyan rendszer ellen,
mely nem ismer rendet s nincs ellene szer?!
Végül én is ilyen lettem. Vak, önző, lelketlen.
De az örökös bosszúvágy kielégítetlen...
Talán majd jön egy jobb nap,
mely szebb lesz, mint a tegnap.
Szemeimmel szelíden nézek majd az égre,
eszembe jutnak majd azok a szép emlékek
s könnyes szemmel révedek majd a múltba,
mit és hogy tehettem volna jobban?
mazecmusiq.blog.cz.jpg
Kép: via mazecmusiq blog

"Van egy faszi, nálunk dolgozott, pontosabban Szeplőséknél. Igazi nagy faszarc volt, illetve hát az a mai napig, rettenetesen nagy sértődésben áll a világgal, tudjátok az a fajta aki számon tartja, hogy neki mi jár, meg ő honnan, ő miért, és nem az ő hibája, az igazi frusztrált, meg nem értett zseni archeotípusa. (Nem, nem olyan mint én, sokkal rosszabb.) Egyébként már nem kifejezetten mai gyerek. 
Valami bankos nagyfejes volt mielőtt hozzánk átrugdosta volna -természetesen – az ÉLET, meg egyéb más neki rosszat akaró alakok.Nem volt nyugta "itt" sem, hatalmas sértésnek vette, hogy "ilyen" aljamelót kell végeznie, természetesen könyékig belevetette magát az aknamunkába. Szította az indulatokat, zúgolódott, többször volt a HR-n, mint a helyén, kapott fegyelmit, nem egyet, amit nyilván nem ismert el és nem írt alá, igazi kis troublemaker pöcs volt a javából. Fenyegetőzések mind a két oldalon, bizonyítékok gyűjtése: Szeplősék megizzadtak rendesen, mire kirakták, az arc meg nyilván rutinból számított erre, hát ő is megtette a szükséges ellenlépéseket. Munkaügyi per volt kilátásban, amiből végül nem lett semmi, mert úgy néz ki megtalálta a helyét, már nem ér meg annyit ez a céges sztori, hogy elkezdje továbbcsavargatni. Ugyanis az emberünk képviselőjelölt lett. Egy ilyen ember. Ez egy pont. És nem, hogy már nem ér annyit a céges izzadás, hogy perre vigye, de facebookon (a homo politicus hirtelen(?) felfedezte magának a közösségi oldalakat, mert az trendi, egy vagyok a sok közül-sugallatú, és zéró forintért a leghatékonyabb kommunikációs és toborzó és szavazatgyűjtő ESZKÖZ) pénzt gyűjt, mert olyan sokba kerül, hogy ő képviselő akar lenni. És igen, megtalálta a régi kollégákat is. Úgy vélte a sok szép közös emlék felidézése majd segít növelni a keretet és mosolyogva, frissen, mintha mi sem történt volna, újra belépett az életünkbe. Ez két pont. Igazából sok pont. Én mondom nektek, a cinikus alkuképesség, a bármire való hajlandóság, és gerinctelenség, az a baj. És persze mindig ez a szöveg, de most konkrétan itt jön szembe a nulladik szinten, hát mi a faszom van már itt???, az a baj, hogy ekkora nagy a baj. És én (is) most már megmondok(????!!), az is baj. Az a legnagyobb baj." NETGYEREK BLOGJA

 

BÉDY LILI : Vissza a múltba

Álságos korban élünk
hazug az egész világ
pénz politika pénz politika

vissza vágyom a múltba
mikor apám
kissé pityókásan 
minden szombat este
négy hegedű hangjára 
szerenádot énekelt
anyám ablakánál

anyám kibontott hajjal
fehér hálóingben
a függöny mögé állva 
háromszor meggyújtotta
majd elfújta a gyertyát
a jelre apám 
elment megverni a riválisát

napokig nyomta az ágyat
anyám megszökött ápolni
micsoda szégyen volt
mintha imádkozna
tette össze kezét
a mindig jó nagyanyám

micsoda butaság
mondtam én
mikor már századszor
végighallgattam a mesét

de olyan őszinte volt
olyan őszinte
nem is tudom elmagyarázni
mondta anyám. 

 

 

Viczenti Matyi:Ímhol itt van a hazád

 

Ímhol itt van a hazád,

hol az emberek közt nincsen helyed,

ímhol itt van a hazád,

hol nyugalmadat sosem leled,

ímhol itt van a hazád,

hol imádod József Attilát,

ímhol itt van a hazád,

hol nem értik a magyar szavát.

Ímhol itt van a hazád,

de máshol kellene élned,

ímhol itt van a hazád,

s mások maguktól félnek,

ímhol itt van a hazád,

hol az árulást felfedezted,

ímhol itt van a hazád,

hol szerelemért véreddel fizetsz.

Ímhol itt van a hazád,

hisz tőle soha nem szakadsz el,

s mert ez a hazád,

itt élned, halnod kell.

Brada Ági: Időjárás jelentés

 

Ma a szokásosnál is nagyobb
csapadékmennyiség várható, holott
délről barbár hordák hordják
át irhájukat kis hazánk
bal szegletétől jobb felé
de estére csitul már a vész,
észveszejtő dúlás. Dél körül
mire a nyugat kiürül
bor-francia hon,
belga bon-bon
és alpesi csokoládé
hullik a határ szélén.
A jótanács kézenfekvő
sisak viselete kötelező!
Csendes rontás várható
normálisnak épp nem mondható
országunknak épp kebelében
politikai vihar várható estére.
Szitok, mint jégeső
Magasnyomású fronthatás, erő
Átok
majd jó anyátok
minden felmenője hullik
kőzápor és vérzivatar. Áramlik
felénk még keletről
vámmentesen a selejtből,
Frontérzékenyeknek ajánlom
Világútlevelet használjon
kinek feje fáj vagy csúza nyúzza
sivatagi pihenés, balatoni kúra
Menjen mindenki, míg pénztárcája
bírja,
most egy kis ítélkezési szünet,
utána pör, s jöhet a fülemile.

 

"Kérték a parancsnokot, aki elől ment, hogy had bomoljon fel az alakzat és inkább egymást követve tegyék meg az utolsó távot. Nem lehet! A parancs az parancs és neki is kiadták azt az utasítást, hogy az alakzat tartása a cél, mindenek felett. Meneteltek tovább, de az egyik őrmester megint megkérdezte, hogy nincs-e más lehetőség, hiszen olyan keskeny volt már az út, hogy a katonák 1/3-ának veszélyben volt az élete. Nincs – ordított az őrnagy, de abban a pillanatban leszakadt a sziklafal és kétoszlopnyi ember zuhant a mélybe. Hatalmas por, zaj és ordítások közepette tűntek el a semmibe egyik pillanatról a másikra. Mikor magukhoz tértek a rémülettől a fent maradók, akkor vették számba a veszteséget. Ekkor már látták, hogy vége is van a kaptatónak és pár perc gyaloglás után ott van előttük a tábor. Nem volt már fontos az alakzat megtartása, örültek, ha biztonságban leérnek a táborhoz. Az őrmester üveges tekintettel mormolta maga elé „elvesztettük az emberek 1/3-át, elpusztult egyharmadnyi ember”..."

Fricy : A menet (Részlet)

 

LŐRINC TIANNA: HOL VAN?

Hol van a szó, mely hatalmával nyugtat?Hol van az a megértő tekintet, mely visszahozza vágyunkat? Hol van az érintés, mely hozzásimul puha arcunkhoz?Hol van az az emberi lélek, aki gyengéden odahúz magához?

Remény vesztésünk határán, elhullott könnyek szárnyán,Szállunk a magasban, értelmetlenül, csapkodva vágyaink után.Lehet, nem találunk semmit, csak a pusztaságot, a kihalt természetet.
Magányosan ülünk hideg szobánkban, sötét ajtók mögé zárva,Fagyos tekintet, erősen dobogó szív. Hallom, ahogyan üt testünkbe láncolva,Megakadt szempár, mozdulatlan test, mintha jégből lennénk.Gyűlölöm ezt az érzést, oly égető. Mintha a szabadságtól eltávolítva élnénk.
Csak körbe-körbe forgunk saját tengelyünk körül,A perceket számlálva. Vajon meddig? Mintha széthullanánk legbelül.
Érezni lehet a levegőt, mely átjárja testünk minden kis zugát,Néha úgy érzem megfojt, nem enged el soha már.Csend van körülöttem, de mégis hallani lehet az elfojtott sikoly hangját.
Mintha egy ismeretlen személy húzna a földön kegyetlenül,Sebeket képezve testemen. Csak húz árkon-bokron keresztül.
Nem törődve a fájdalommal, mely belém vésődik mélyen,Nem törődve az érzéssel, mely nyomot hagy száraz lelkemen.
Mint egy partra vetett bálna, csak fekszem kimerülten,Egy tűt húzok ki szívemből, most is ott dobog a helye üresen.Bilincs szorítja a lelkem, elszakítva az álmaimtól.Elmerültem gondolataimban és újra megkérdezem magamtól:  Hol van a szó, mely hatalmával nyugtat?Hol van az a megértő tekintet, mely visszahozza vágyunkat?Hol van az érintés, mely hozzásimul puha arcunkhoz?Hol van az az emberi lélek, aki gyengéden odahúz magához?

 graafix.blogspot.com.png

Kép: via graafix.blogspot.com

 

 

Németi Zoltán: Az utolsó harcos

 

 Véráztatta földed véded

Bárki, és senki ellen

Értelmetlen a háború

Nincs ki megvédjen

Hited odaveszett

Mikor legutóbb győztél

Legyőzött ellenfeled

Benned majd továbbél

Apródod most túlélt

Túl, egy egész nappal

Most kábán mered maga elé

Fakó, üres arccal

Megérte, mondd, felelj,

De ne hazudj magadnak

Társaidnak hazudtál

Ilyen zsoldot kaptak

A hűség volt a becsületed,

Lelkedet eladtad

Kétszínű volt zászlód.

Lelked tűzön hamvad…

Kovács Gabriella: Más utakat járva...

 

Van úgy, hogy én sokszor lázadok,
de az én apám sosem lázadott.
Csak szótlanul tűrte szegény a
sorsát, amit az élet "ráhagyott".
Bizony én fölemelem a hangom néha,
de az apám nem tette ezt soha!
Persze én is gyermeke vagyok
a sorsnak, szintén csak mostoha...
Régóta cipelem már nyűgterheim, mint
egy kényszerből hordott nagykabátot.
Édesapám árva gyermeke vagyok,
bár teljesen más utakat járok...

 

"Csapatmunka az, amikor a szorgalmasak, a felelősségteljesek és azok, akik értenek a munkához, megcsinálják azok helyett is a feladatokat, akik lusták, kényelmesek, buták és inkompetensek. Teszik mindezt annak ellenére, hogy tisztában vannak vele, hogy kihasználják őket. Mindemellett (jobb esetben) a főnökük vállon veregeti őket, hogy ez így helyes és egy igazi csapat így működik."

TISZTAKÉK: Röviden a csapatmunkáról

 

Pulai Éva : Tovább

 

Lépnél.

Mert kell!

Tehetetlen düh árkolja arcod.

Mögötted mérföldek,

legyűrt sziklaszirtek,

rettent a kies út.

Akartad, vágytad.

Csikorgó kő sikítja:

Menj már!

Ingoványos félelem

markolja combod,

összekucorodva, vinnyogva

merülsz a sárba.


Mássz! 

 mannadirection.jpg

Rajz: DorciGirl (ilyenek vagyunk mi, tükörnek bömbölő ruhátlan sóhajtások...)

 "Lesznek olyanok, akik nem őszinték, kicsit sem egyenesek, mert félnek. Vagy önmaguk kishitűségétől, vagy a Te haragodtól. Amit vallj be érthető, könnyen gyilkolsz tekintettel!  Persze várd el az egész világtól, hogy őszinte legyen, vagy csak 1 személytől várod?! Ám legyen..."

Kiss Keiko Krisztina : Őszintén (Részlet)

 

...és ha minden választás így zajlana, ilyen nevekkel...:

"A mai napon a műsorok és minden egyéb után sikeresen lezajlott a szavazás ami idén kicsivel eltért a tavalyitól...
Két helyszínen lehetett szavazni a tornateremben a már megszokott kapus módon és az aulában úgy hogy a párt nevét kellett felírni a cetlire és azt egy dobozba gyűjtötték...
Én a magam részéről leültem a terem közepe tájékán és vártam hogy oszoljon a tömeg és amikor már csak egy pártnál volt nagy zsibongás kimentem a Buliwood kapuján
legjobb tudomásom szerint az aulában a legtöbben a Nightmare pártra szavaztak, a tornateremben viszont a Pom Pom Style-nak volt nagy sikere...véleményem szerint az ő műsoruk volt a legjobb, sokat nevettem rajta, bár sok programjukról nem halottam..."

Puskagyártó: R7:pártválasztás! (Részlet)

 

 

Végére hagytuk az ünnepi megemlékezés egy hosszabb lélegzetű darabját. Kunics Zoltán verséből, a Magna Hungária zenekar megzenésítésében: REQUIEM 56' :

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://netvaxcsoport.blog.hu/api/trackback/id/tr676813765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.