NetVax

lappangó kreatív elmék és művek

Szusszanások és sikolyok

2014. szeptember 26. 09:21 - NetVax

Ki ez a vonzó, amerikai színésznő? - kérdezi szerkesztőtársam, amikor soron következő interjúalanyunk fotóit nézegetem. Ő? Ő kérlek szépen egy magyar környezetvédelmi előadó és labortechnikus, aki főzés közben verseket és meséket forral a nem felületes olvasóknak. Zsefy Zsanett néven ismeri a bloggervilág, egyébként Bakkné Csilla szerepel a hivatalos papírjain...

A pirkadatba ágyazott 
utcák, terek, a házsorok
ölén merészen tépi szét 
az éjszakai neglizsét
a hangtalanul érkező
miljó foton, s a kétkedő
vak ablakban amíg pihen,
falak mögött új nap piheg,
s hogy felpörög a köd mögött 
az alvó város, rád köszön
egy kis bolond rigó amott,
füttyöget s ahogy ragyog
a nap szemére könny terül,
nevet talán ott legbelül,
és táncra kél sok fénytopán
a város zengő hangsorán.

Zsefy Zsanett / Hangolódó

zsefy.jpg

"Ez a kép a szívemhez nőtt, mert anno amikor betévedtem a debreceni - akkor még Vörös Hadsereg útjának nevezett - Piac utcán egy teljesen ismeretlen fotós műtermébe ugyancsak elcsodálkoztam, mennyire komolyan veszi a munkáját. Figyelt a fényre, a beállításra, árnyékra, szóval mindenre, ami egy tökéletes képhez egy magára valamit is adó fotósnak figyelni kell. Én óvatosan  jeleztem, hogy csak villamosbérletbe kell. Mire körülbelül ezt válaszolta: - Az nem számít. Az én kezem alól csak tökéletes munka kerülhet ki. A fotó hátulján sokáig olvasható volt a fotóművész neve, a műterem címe, de miután a bérletlapra ragasztottam, a felirat tönkrement. Azt hiszem Szipál Mártonnak hívták. Bár sehol nem találtam arra utaló nyomot, jegyzetet, hogy valamikor a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején élt, dolgozott Debrecenben."
Már-már legenda születik a rejtélyes fotóművészről és imádjuk, ahogy Zsanett lelkesen meséli nekünk a fekete-fehér igazolványkép eredetét. Jelenleg nyugdíjas éveit töltő hobbiszerzőnk a TEVA Gyógyszergyár (korábban Biogal) csapatát erősítette, de a kémcsöveken túl otthonosan mozog az irodalomban is:

Komolyabban verseket írni a gimnázium befejezése után kezdtem. Ma is büszke vagyok, hogy az akkor legerősebb gimnázium, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumának tanulója lehettem. Fizika-kémia szakon. Az olvasás szeretetét szüleimnek, a versekhez vonzódásomat - így visszatekintve - Dr. Kiss Tamás költő tanáromnak tulajdonítom. Amikor a fiaim megszülettek, mindennapos volt a versolvasás, versmondás a gyerekeknek, a gyerekekkel. A főzés remek időszak volt arra, hogy közben versekkel, mesékkel kössem le a figyelmüket. Volt ami ment fejből - sajnos ma már nem -, és volt amiket a konyhaasztal szélén helyet kapó verses kötetekből puskáztam. Nem egyszer előfordult, hogy saját esti mesét kreáltam, amit sötétben is el lehetett mondani, mert villanyfénynél - könyvből olvasva - nehezebben aludtak volna el. Az ilyen történeteket azután lehetett folytatni. Csak arra kellett ügyeljek, hogy megjegyezzem a sztori apróbb részleteit is, mert a gyerekmemória sokkal érzékenyebb, frissebb, kevésbe toleráns, mint a felnőtteké.

Saját kötete nincs, és elmondása szerint már nem valószínű, hogy lesz. Egyetértünk azzal a véleményével, hogy manapság bárki adhat ki könyvet, ha megvan hozzá az anyagi fedezete. "Nem érzem azt, hogy egy kiadott könyv tenne íróvá vagy költővé." (Nem is Zsanett, nem is. Az írói véna nem nyomdaszagban, követőkben vagy sarki rikkancsok kiáltásában méretik, hanem csendben majd egyetlen sikolyban, mely többnyire Nyugatról érkezik...)

2009 és 2013 között azonban több helyen is publikálták írásait, mint például a Tanítványi Láncolat Irodalmi műhely Gyökerek címet viselő kisantológiájában, a Dél-Alföldi Művészeti Kör támogatásával kiadott Poet Antológia 2007-2012 Válogatásban vagy az Allegória Irodalmi-, Művészeti- és Közösségi Portál Beavatás Antológia kötetében. Kedvenc saját alkotást épp úgy nehezen választ, mint kedvenc költőt, írót. "Egyik nagyságtól ez tetszik, a másiktól az. Nehéz egy személyre, vagy egyetlen műre redukálni a kedvenc titulust. Így vagyok a sajátjaimmal is. Gyakran felülbírálom az írásaimat. Javítom, csiszolgatom. Lehet sosem lesznek készen, csak megközelítik azt a szintet, amit én elfogadhatónak tartok." Végül mégis említ egy szívéhez közel álló saját verset:

bazalt a szívem mészkő a testem

lehet egy szobor vagyok fent Pesten

lehet csak álom most operálod

szétboncolod majd ha megtalálod

de olyan kemény nem fogja bicska

bár segíthetne egy tucat csicska

amint a vigyor szánalom kiül

arcodon látom hogy rajtam derül

a véső koppan s százfelé robbant

kőszívem százszor hal meg karodban

 

Zsefy Zsanett / tör-mel(l)ék

 

zsanett2.jpg

Őszintén szólunk, gondolkodóba estünk, lehet mégis 

amerikai színésznő. Nem is csodálkozunk, hogy ez a 

fotója több mint egy évig állt a műterem kirakatában.

Na és azon csak derülni tudunk, hogy Zsanettnak 

erről fogalma sem volt. Ismerősök hívták fel rá a 

figyelmét...

"Valamikor Esztergályos Cilihez hasonlítottak..

...és azt is mondják, hogy az életben szebb vagyok...

lehet ők nem hordanak szemüveget...:-)"

 

(Mi úgy véljük, az új neve Zsefy "Fotómodell" Zsanett)

 

Beszélgetésünk során kitérünk a jelenlegi magyar irodalmi állapotokra is. Válasza lényegre törő:

"Vannak, akiknek sikerül(t) befutni, de a jövő, ami az elektronikus könyveké/könyvtáraké egyre inkább visszaveti a nyomtatott művek népszerűségét. Az internet révén olyanok is lehetőséget kapnak a bemutatkozásra, megmérettetésre, és talán kiugrásra, akiknek ez a net térhódítása előtt csak álom volt. Amikor még a média fogalmába nem tartozott, vagy sokáig csak keveseknek adatott meg a televízió, a nyomtatott műveken - könyveken, újságokon - túl sokkal közelebb kerülhettek az emberek a költészethez, szépirodalomhoz. Napi szinten lehetett a rádióban  verseket hallgatni, rádiójátékok, színházi közvetítések révén a magyar és világirodalom remekeiben gyönyörködni. Kezdetben még a tévé is sok magyar alkotást mutatott be, bár javarészt klasszikusokat. A kortársaknak alig maradt helyük. Mára sokuknak csak a regionális televízió, rádió, helyi újság ad megnyilvánulási lehetőséget. Nincs igazán teljes rálátásom, de a hozzám elért információk szerint nehéz helyzetben vannak a mai költők, írók. A nyomtatott irodalom a gazdasági helyzet és még inkább, ahogy előbb is említettem, az internet térhódításával egyre inkább háttérbe szorul. Persze az internetnek hátránya is van: Ma már bárki bármit feltölthet. Kinevezheti magát írónak, költőnek. A felületes olvasó pedig elhiszi, elfogadja, s lehet ezzel kiszorítja látóköréből azokat, akik valóban értéket képviselnek."

zsanett3.jpg

És igen. Ő is Zsefy Zsanett. Ahogy

fogalmaz:"Huszonévesen

tényleg fotogén voltam. Smink, frizura, öltözködés.

Szerintem, ha ezek együtt vannak egy nőnél,

akkor mindenkiből többet, szebbet lehet kihozni.

Ma smink nuku, ruhatáram egyszerű, praktikus,
és nem örülök, ha fotóznak. 
Van erre az állapotra egy latin mondás,
nem tanultam latinul, de eléggé közismert:
Sic transit gloria mundi."
(Ugyan Zsanett! Van, ami örök marad.)

 

Mi pedig büszkék vagyunk arra, hogy a költőnő köszönetét fejezte ki a netvaxos pöpec-tagságnak. "Ez a jelző sok mindent takar, sőt fiatalít is." - mosolyog a Szusszanásnyi blog  roppant szimpatikus és tehetséges szerzője: Bakkné Csilla, azaz Zsefy Zsanett...

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://netvaxcsoport.blog.hu/api/trackback/id/tr966723717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.