Népnevelő bájos mese két kisfiúról, akik barátokból lettek ellenségek, majd "visszabarátkoztak".
Az 1961-ben megjelent gyermekkönyv írója az amerikai Janice May Udry. (Janice első regénye - A kedves fa- 1957-ben elnyerte a legjelesebb amerikai képeskönyv díjat.) A Legyünk ellenségek! meséhez az a Maurice Sendak készített illusztrációkat, akinek az Ahol a vadak várnak című gyermekregényéből 2009-ben kalandfilmet is forgattak.
Sendak ellenségesnek cseppet sem nevezhető rajzain két kisfiú barátsága bontakozik ki. A történetről elmondható, hogy a békesség kedvéért valakinek mindig alkalmazkodni kell, azonban kellő turpisággal végül győzhet a cimboraság.
LEGYÜNK ELLENSÉGEK!
James egykoron a barátom volt.
De ma már az ellenségem.
James mindig főnök akar lenni.
James hordozza a zászlót.
James az összes krétát elveszi és nála van a legjobb ásó.
És homokkal dobál.
Amikor James a barátom volt, meghívtam a szülinapi partimra.
Mindig megosztottam vele a perecemet és az esernyőmet.
Megmutattam neki hol él a varangyos béka.
Olyan jó barátok voltunk, hogy a bárányhimlőt is együtt kaptuk el.
De most már nem szeretnék James-szel bárányhimlős lenni. Ő az ellenségem. James mindig főnök akar lenni.
Átmegyek és megviccelem Jamest. Azt hiszem beleteszem a krétáit a levesbe.
Megyek és megmondom, hogy ne engedjék Jamest suliba, mert mindig ő akar lenni a főnök. James azt hiszi hogy ő az egész suli főnöke.
Most rögtön megyek James házához és megmondom neki.
Megyek és megmondom neki hogy mostantól fogva ő az ellenségem és senki nem játszik majd vele.
Azért jöttem hogy elmondjam: többé nem vagy már a barátom! - Nos, inkább te nem vagy az én barátom!
Ellenségek vagyunk! - Rendben!
Menjünk görkorizni.
Ok. Van perecem John.
Köszönöm James!
Forrás: Brainpickings
