Túrázás közben megbotlott egy régi ház romjai között. Ezt jelnek vélte. Kiderült: a ház valaha George Eastman amerikai feltaláló és vállalkozó tulajdonában állt, aki a Kodak cég alapítója volt. “Elolvastam az életrajzát és még mielőtt befejeztem volna a könyvet vagy egyáltalán sötétkamrában jártam volna, tudtam, hogy fotós akarok lenni.”
Az amerikai Cole Thompson a “botlást” követő tíz évben rengeteg fotózással kapcsolatos könyvet olvasott. Minden szabad percét a képeknek szánta. Gyakran kérdezik tőle miért csak fekete-fehér fotókat készít. “Azért mert fekete-fehér világban nőttem fel. A fekete-fehér tévében a filmhőseim fekete-fehérek voltak és a körülöttem lévő társadalom is feketékre és fehérekre osztotta az embereket. A képeim a gyermekkori világom kiterjesztései. A színek a képet rögzítik, de a felszín alatti érzést csak a fekete-fehér tudja visszaadni.”
(Fotó: http://tribmag.com/)
Foglalkozz az erősségeddel!
Thompson szerint nem lehetünk egyszerre kiváló portré vagy természetfotósok. Meg kell találni a saját stílust. Nagy lecke az élettől, hogy arra összpontosítsunk, amiben jók vagyunk és ne irigyeljük azt, amiben mások a jók. Ehhez azonban el kell engednünk a mások véleményével való örökös foglalkozást. “Nem mások kedvéért csinálom. Szóval a munkáimat két részre osztottam: amiket szeretek és amiket nem. És amiket szeretek, azokat is szelektáltam. Azokra fókuszáltam, amelyek iránt fűtött a szenvedély. Ha az emberek olyan fotóimat kedvelték, osztották meg, amiket én nem kedveltem, akkor csak az emberek hozzáállása miatt nem álltam neki ilyen jellegű fotókat gyártani. Ez aztán elvezetett a stílusomhoz. A Cole Thompson-képhez.”
Pálmák, Rapa Nui (Húsvét-sziget sorozat)
Projektkényszer?
Eleinte volt egy listája ötven különböző projekt-ötlettel. Azonban azt vette észre, hogy soha nem volt sikeres a fotózás ha tartani akarta magát valamelyik, a listán szereplő tervezethez. “Minden számomra tökéletes képsorozat a pillanat szüleménye volt. A pillanaté, amit ott és akkor azonnal kiviteleztem. Sokan mondják, hogy projekten dolgoznak és küzdenek a motivációval. Engem nem izgat a projekt, már eleve rossz munkának tartom, ha kényszeríteni kell magamat adott témára.”
“Számomra a siker a szabad alkotás. Megélni akarom a művészetet és nem eladni. Ha hív egy kiállítóterem, azért teszi, mert szereti a képeimet. Persze a dícséret jól esik. Mindenki örül ha a közönség értékeli. Viszont ha másoknak alkotsz, akkor valami hiányozni fog. A mű nem lesz olyan erős és meggyőző. Ha magadnak alkotsz és ezért részesülsz elismerésben, az a csodálatosan extra. Úgy nevezem: a fa tetején lévő cseresznye a legédesebb.”
Thompson a fotósorozatok mellé létrejöttünk történetét is közli, így teszi emberközelibbé a vizuális információt.
Auschwitz 14 - 2008 (Auschwitz szellemei sorozat)
"Nem állt szándékomban hogy a táborban fényképezek. Mint turista és nem mint fotós jártam ott. Az egyik kamrában az idegenvezető előadása megdöbbentett, bezártságérzet tört rám, alig kaptam levegőt, ki kellett mennem a szabadba, hogy megkönnyebüljek. Sajnos nem sikerült, mert olyan dolgok jutottak eszembe, hogy ezen a helyen ahol állok, emberek jártak, akiket meggyilkoltak. Gondoltam, ha fotózom a többi turistát, megszűnik a szorítás. Nehéz dolgom volt, mert az európaiak illedelmesen kisétálnak, ha látják hogy valaki fotóz. Mivel hosszú expozíciós idejű felvételeket szoktam készíteni, a mozgó alakok szellemekké váltak a fotókon. Ez azt az érzést adta nekem, mintha lelkeket örökítettem volna meg."
Auschwitz 13- 2008 (Auschwitz szellemei sorozat)
Tojás a pohárban 1968. Thompson 14 éves volt, amikor ezt a képet készítette
Gábriel arkangyal - Newport Beach, CA - 2006
"Ő Gábriel arkangyal. Newport kikötőjében találkoztam vele. Hajléktalan volt, épp kukából vadászott sült krumplit evett. Kértem segítsen nekem a fotózásban és cserébe meghívom ebédelni. Zsúfolt volt a móló és én egy 30 másodperc záridős képet akartam készíteni úgy, hogy a képről mindenki eltűnik, kivéve Gábrielt. Ő mindenképp tartani akarta a Bibliáját. Kattintgattam, kattintgattam. Az alakok Gábriel mögött azok az emberek, akik kamera szempontjából sokáig időztek a helyükön. Fotózás után bementünk egy étterembe. Gábriel steaket rendelt. Evőeszköz nélkül, kézzel ette. Megtudtam, hogy Romániából származik. Egyszerű volt és kedves és nagyon örült hogy beszélgethetett valakivel. Érdeklődtem, miképp léphetek vele kapcsolatba, hogy ha ezekből a képekből esetleg vásárolnak, a pénz őt is illeti. Azt felelte: adjam a pénzt annak, aki tényleg használni tudná mivel neki megvan minden amit szükségel. És elsétált a vagyonával, a Bibliával."
Linnie 6 - 2008 (Linnie - egy mellrákos portréja sorozat)
"Linnie vásárolta meg Gábriel arkangyal fotóját. Linnie kemoterápián esett át és félt, hogy már egy éve sincs hátra. Arra kért fotózzam le, mert azt érezte meg kell tennie. Nekem a fotózása kényelmetlen feladatnak tűnt, mivel nagyon személyesnek, rémisztőnek véltem, ráadásul portréban sem mozgok otthonosan. Nem akartam csinálni, de Linnie hajthatatlan maradt. Csodás, bátor, méltóságteljes volt. Azt akarta, hogy a nyilvánosságnak is megmutassuk."
Linnie 11 - 2008 (Linnie - egy mellrákos portréja sorozat)
Szemlecsukva 30- Ukrajna - 2008 (Szemlecsukva sorozat)
"Azt mondják a szem a lélek tükre. De mi van ha becsukjuk a szemünket? Ukrajnában töltöttem pár napot és mintegy 150 emberről készítettem fotót. Kézzel-lábbal magyaráztam el nekik, mit szeretnék. Meglepettek és kíváncsiak voltak. Amikor kamerát érzünk az arcunkban, azt mutatjuk magunkból, amit akarunk hogy belőlünk lássanak. Ez a maszk. Szóval ha a szem a lélek tükre, akkor az arc talán a tükör, amiben a belső ént vehetjük észre."
Szemlecsukva 68- Ukrajna - 2008 (Szemlecsukva sorozat)
Szemlecsukva 48- Ukrajna - 2008 (Szemlecsukva sorozat)
Mosolyogj! 6-Szentpétervár-2013 (Mosolyogj! sorozat)
Mosolyogj! - London Graduation 2 - 2009 (Mosolyogj! sorozat)
Elveszett bárány-Montana-2011 (Állatok sorozat)
Családi portré - Kansas - 2006 (Állatok sorozat)
Gyárkémény és felhők-Florida-2007 (Felhők sorozat)
Forrás: Tributary
