"Sokan azt mondják, hogy nem tudok mást írni, csak szerelmes költeményeket. Persze nem mindig ez az, ami táplál, de egyszerűen bennem líraibb a lírai én. Sikerült az évek során túljutnom a közhelyes-nyálas szövegeken. Van egy kapcsoló az agyamban, ami normálról költőire kapcsol." - meséli a versekhez való viszonyát Lutor Katalin, angol-magyar szakos tanárjelölt.
eltűnődtemaz ég magas s bennem nőnekévek hónapok napok percekszívdobogásokminden második a tiédvagy tizedelhetünka lényeg úgyis a dobbanása korhadás mert nem látnimit elrejtünkaz tud csak oly nagyon fájnihalmozoma léceket ide a fal mellémindegyik egy év belőlema következőt neked ígértem volnade ez a léc már gyökerétől korhadkipeckelhetem vele a szemhéjamha még látni akarom homlokods annak mélytengeri árkátmit a ketyegés ásója kotortéjszakánként kombinébanelhessegetve arcodróllényed örök ifjúságátte így is állandó vagyebben a múló véznaságbanegy láng nélküli égésaz idő álló zivatarábanmegválaszolatlan kérdéshogy ha elmúlunk iskiadod e magad háthogy együtt legyünka másikban a korhadás.Lutor Katalin / korhad
Elmúlás réme
Sok könyvet olvasott, bár az irodalom mélységei régen még nem foglalkoztatták. Általános iskola végén - ahogy mondja - megrémülve az elmúlástól versbe foglalta érzéseit. "Itt indult el bennem, hogy ez nekem mennyire jó. Nagyon sokáig senkinek sem beszéltem arról, hogy írok. A kamaszkor persze rátett erre egy lapáttal. Féltem, hogy kinevetnek. Szerencsére sikerült ezt kinőni mindenkinek és a gimnáziumi irodalom tanárnőm volt az első, aki komolyabban érdeklődött a költeményeim iránt."
Jelenleg angol-magyar szakos tanárnak készül. "Inkább magyarnak" - teszi hozzá gyorsan. Úgy véli, Dr. Fűzfa Balázs egyetemi tanár élményközpontú oktatása kedvet és lelkesedést visz az irodalommal történő foglalkozásba. "Egy csoda ez az egész, amit mi itt irodalomnak hívunk. Ez olyan semmihez sem fogható."
Katalin egyik alapító tagja a SEK Irodalmi Műhelynek. Hihetetlen érzésnek tartja, hogy középiskolások állítják meg az utcán a kérdéssel: mikor lesz már Műhely. "Az embereknek igen is kell az a fránya irodalom! És ez nem lehet ciki dolog. Igenis menő az irodalommal bíbelődni."
Lutor Katalin: "Menő az irodalommal bíbelődni."
Szövegre koncentrálni
Katalin írásai nyomtatásban is napvilágot láttak már az egyetem által kiadott több antológiában. Magáénak érzi azt a Márai Sándor idézetet, hogy ne hagyjuk elkallódni a gondolatainkat, ha írni kell, akkor legyen minden másodlagos és csak a megírandó szövegre koncentráljunk.
Van-e értelme jövőbeli tervekről beszélgetni? Szerinte ő és a hozzá hasonló tollforgatók zugművészek, akik hűek ehhez a névhez. Babits Mihály mondatával él:"Bűvös körömből nincs mód kitörnöm". "Nem tudom egyáltalán lenne -e módunk kitörni. Vagy hogy kell-e. Talán így a jó. Olyanok vagyunk, mint egy napraforgó árnyékban. Ha lesz kötetem, szeretném ezt a címet adni neki. Azt hiszem ezzel a kortárs irodalom helyzetét is sikerült összefoglalnom."
"Hobbinak sosem nevezem az írást. Se az olvasást. Ez valami több. Úgy érzem a fák nem halnak meg. Ha meghalnának, nem lenne lelke ennek a rengeteg könyvnek."