NetVax

lappangó kreatív elmék és művek

Tianna és a Búbánatkombinát

2015. március 21. 08:07 - NetVax

Tervei között szerepel a magyar állampolgárság megszerzése és a Magyarországra költözés. Magabiztosságot kap a jó kritikától, a rosszat pedig építő jellegűnek találja. Vidám személyiség, de csak fájdalmas gondolatok leírása után érzi könnyebbnek magát...

Éltem megaláztatásban, földbe taposva,

De mégsem könyörögtem térden állva.

Magányosan mély depresszióba estem,

Arcomra eltorzult fekete mintákat festettem.

Mintha egy sötét démon megszállta volna a lelkemet,

De legbelül tudtam, hogy le kell győznöm kínzó félelmemet.

 

 

Álarcos emberek hazugsággal etettek,

Hátam mögött irigy szemek figyeltek.

Késsel kegyetlenül hátba szúrtak,

Vérző sebeim idővel begyógyultak.

Kiáltottam s közben a pokol tűzében égtem,

Testemet már régen hallottnak hittem.

 

 

Lőrinc Tianna / A múlt színei II. (Részlet)

 

tianna.jpg

"Mindig is szerettem a verseket, de régen

egyszer sem jutott eszembe, hogy magam

is foglalkozhatnék versírással. Hat éve írtam

az elsőt. Szerb középiskolába jártam, így 

párat átfordítottam szerbre kíváncsiságból.

Viszont a rímeknél elakadtam. Ugyan volt

nyelvi segítségem, de a szerb verseimet 

valahogy nem éreztem teljesnek. Szóval 

maradt csak a magyar. Bár vidám

személyiség vagyok, mégis szomorúságról,

fájdalomról szólnak a verseim.

Ettől lélegzek fel." - meséli Lőrinc Tianna,

a közgazdasági végzettségű fiatal hölgy.

 

Kapni hideget, meleget

Akár negatív, akár pozitív kritika éri, mindkettőnek örül. Előbbiből tanulni próbál, utóbbi pedig erőt és magabiztosságot ad számára. "Páran mondogatták, hogy próbálkozzak szerelmes és vidámabb hangvételű versekkel is. Bíztatnak, lelkesítenek, ne hagyjam abba az írást. Kitartó munkával talán egy nap kezemben tarthatom a saját kötetemet, azonban az, hogy ez a szakmám is legyen, elég nehéz megvalósítani. Lehetőségem sincs és mint költő csiszolódnom is kell."

Megérezte, hogy már nincs sok hátra,

Sóhajtása ráragadt sima arcára.

Nem volt ereje megmozdulni sem,

Mintha láncok szorítanák feszesen.

 

Ágyában feküdt békés halálra várva,

Könnyektől vér eres szemeit a mennyezetre tárta.

Elképzelte élettel teli énjét,

Az emlékek halk zenéjét.

 

Mosolyog. A szeme úgy maradt.

A lelke lassan a fény felé haladt.

Csukd le szemeit, ő is ezt akarja

 

És így olyan mintha aludna. 

 

Lőrinc Tianna / Mintha aludna 

Még nincs veszve minden

Tianna szerint manapság már nem divat a fiatalok körében a költészet. Kevesen vannak, akik űzik, még kevesebben, akik olvassák. Holott az a sok gondolat, tett, emlék amit papírra vethetünk, évek múltán is örömmel tölthet el bennünket. "Újra olvassuk és büszkén kijelenthetjük gyermekeinknek, unokáinknak, bárkinek, hogy ezeket a sorokat én írtam. Nincs is jobb érzés, amikor látom a szemekben a tetszést, megértést és támogatást."

"Ekkor tudom, hogy még nincs veszve minden és van rá esély, hogy mi költők, akik kevesen maradtunk, ne vesszünk el és folytassuk tovább, mert megéri."
 

Lőrinc Tianna

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://netvaxcsoport.blog.hu/api/trackback/id/tr367277263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.