Magát világutazónak, felfedezőnek, csodakeresőnek tartja, ugyanakkor szeret hazatérni a gyökereihez. Egyesek totál őrültnek nevezik, mert kimondja, amit mások nem mernek. Például volt olyan frappáns, hogy körlevélben kérte barátai véleményét arról, vajon a magyar nők tényleg ribancok-e...

"A társaságot 23 ember tette ki. Egy piszkosul gazdag üzletember, egy irodalom tanár, egy költő, egy fizikus, egy mérnök, egy pincér, egy bárpultos, egy táncosnő, egy showgirl, egy fiatal és nagyon sikeres modell, egy „ügyeletes” macsó, egy valófélben lévő ex modell, egy „hétköznapi” családanya, egy teológiát tanító idősebb férfi, továbbá egy asztalos, egy pszichológus, egy kozmetikus akinek vendégköre a budai luxusnegyedből származik, egy fodrász akinek nem, egy tinilány, egy egyetemista fiú, egy átlagos férj, egy megrögzött agglegény, és egy homoszexuális barátom  írta le nekem a véleményét. Volt, aki emailem olvasása után, azonnal felhívott, hogy magamnál vagyok-e, mert ilyeneket kérdezek."

Teljes cikk itt: http://theworldofildiko.wordpress.com/2014/05/01/a-magyar-nok-ribancok-18/

A téma boncolgatója pedig nem más, mint Ildiko Kiss-Bellouti, a The world of Ildiko kiváló bloggere, aki ezen a fotón csábítóan mosolyog ránk. (Megtöröljük csordulni készülő nyálunkat.;-))

Férfiszemmel nehéz folytatni az interjút úgy, hogy legyen benne szemkontaktus is. (Bocsi Ildiko, de ez az igazság.;-)) 

- Civilben is tollforgatsz?

Ha a civilben alatt, arra gondoltok, hogy a blogomon kivül is irogatok-e, akkor előfordul, hogy igen. Mondjuk úgy, hogy egyelőre mások munkáját segítem ki olykor-olykor.

- Jelent-e már meg műved?

Igen, jelent már meg versem, egy kortárs költők verses kötetében, bár én személy szerint nem vallom magam költőnek abszolút. A Magasztos Ihletés cimű aprócska kis verses kötet, mégis a szívem csücske. Sok tehetséges költő táplálja benne versszeretetemet. Ahogy Kónya Gábor is írja a könyv hátlapján: a vers igazságkeresés. A költészetben hazudni képtelenség.
Ezt én is így gondolom.

- Hogyan kezdődött írásszereteted?

Az olvasás szeretetével. Öt évesen tanultam meg olvasni, és azóta is egyik kedvenc tevékenységem. Hét évesen versszavaló versenyeket nyertem, majd iskolai újságot vezettem és írtam, tiniként irodalmi pályázatokra neveztem be, de sikertelenségem és akkori hirtelenségem, a mindent akarok és most azonnal heves természetem elterelt az irodalom világából, irományaimat pedig a fiók mélyére taszította. Alig öt éve kezdtem újra foglalkozni a dologgal. Persze az olvasás mindvégig velem maradt. 

- Ki/mi inspirál az írásra?

Ezt a kérdést mindig felteszik nekem, és mindig ugyanazt válaszolom. Minden inspirál. Az élet maga. Inspirálhat egy öreg remegő kéz vagy egy táj, egy érzés, egy szó, a szépség vagy épp az emberi gyarlóság. Nem csak a pozitív dolgok inspirálhatnak, sőt.

- Melyik a kedvenc saját alkotásod?

Hú, ilyen nincs. Mindegyiket szeretem, mindegyik a részem, de sosem emelkedik ki kedvenccé egyik sem. Mindegyik adja számomra azt, amire hívatott, akkor amikor megírom. Van amelyiket például már másképp érzem, mint  amikor leírtam, az eltelt idő, a változások miatt, amit az élet ad. Úgy gondolok rájuk, mint a múlt lenyomatára, egy darabra belőlem, amit szavakban hagytam egy szövegben. 

"Az igazi író elsajátítja azt amit kell, hogy megállja a helyét. Megtanul a leghelyesebben írni például. Képezi a szókincset. Olvas. Csinálja a dolgát. Ír. Kitartó. Makacs. Akaratos. Nem adja fel. Fantáziája akkora, hogy ott is megihletődik, ahol sokan legyintenének. Szinte mindenben sztorit lát. Olvasott eleget, hogy tudja, mi a szemét, saját írásai közül, amit ki kell dobni. Leíró kepésséget fejleszti. Nem csügged, ha negatív a kritikája, tanul belőle, nem adja fel. Ír egy újabb könyvet, novellát, vagy egy újabb újságcikket, nem tehet mást, mert ő író és arra törekszik, hogy profivá váljon."

Részlet Ildiko, Író vagyok! című írásából.

Közben az is kiderül, hogy a hölgy olasz nyelven is vezeti a blogját. Dícséretes. 

Csak ajánlani tudjuk: The world of Ildiko